Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-31 / 36. szám
Kodály Zoltán tanítói és örökösei IV. Fotó: KÖNÖZS1 ISTVÁN ismereteket, kapott útmutatást, tanácsot. Bár Rajter Lajos nem volt Kodály Zoltán tanítványa, évtizedekig kapcsolatban állt vele. Tudjuk, a visszaemlékezés mindig szubjektív. Saját benyomásainkat, észrevételeinket közölve, önmagunkat is jellemezzük. Meghatározó ebben az adott helyzet és időszak is, számtalan más komponens mellett. Nem könnyű egy hatalmas egyéniségről megközelítőleg is hű képet festeni. De a sok, apró megfigyelésnek, a személyes találkozások élményének közlése talán hozzásegít egy kevéssé Kodályról alkotott képünk valósabbá válásához. Ezért kértük Rajter Lajost, elevenítse fel megismerkedésük körülményeit és kapcsolatuk néhány epizódját. — Ezerkilencszázhuszonkilencben szereztem meg Bécsben zeneszerzői és karmesteri diplomámat. Itthon édesapám ismerte Bartók Bélát. Együtt mentem el (nő 4) emzedékek emlékezetébe vésődött magas, aszkétikus alakja a hangversenydobogón, amint ______I a Szlovák Filharmónia zenekarát vezényelve megteremtette azt a bűvös kört. amely a zene hatására, tolmácsolok és hallgatóság között létrejött. Rajter Lajos érdemes művésznek sokat köszönhetünk zenei életünk, művészi élményeink gazdagodását illetően. Húsz évig állt a Filharmónia élén. Az 1949-ben újra alakult együttest sikerült olyan egységessé ötvöznie, produkcióját olyan magas szintre emelnie, hogy ma már a külföldi pódiumokon is nagy sikereket aratva vendégszerepelhetnek. Művészeti tevékenységét 1968-tól a Csehszlovák Rádió Bratislavai Szimfonikus Zenekarának élén folytatta. Amellett a Zeneművészeti Főiskola tanáraként sok tehetséges fiatalt indított el művészi pályáján. Zenét szerez, magyar és szlovák népdalfeldolgozásai vannak. Pályája során kapcsolatba került a nemzetközi zenei élet kiválóságaival, hírneves szerzőkkel és dirigensekkel. Fiatal korában évekig asszisztensként közreműködött a salzburgi nyári karmesteri tanfolyamokon. Vezényelt Európa legtöbb, zenei szempontból jelentős városának hangversenydobogóján. A New York-i Zenei Egyetem Kollégiuma tiszteletbeli doktorává avatta 1936-ban. Hazai kitüntetései: az „Érdemes művész” cím. „Az építésben szerzett érdemekért” elismerés, a Szlovák Zeneszerzők Szövetségének díja. Sok évtizedes művészeti tevékenysége az emlékek bőséges anyagát kínálja. Csak keveset emelünk ki ebből a tárházból, de jelentőségében annál fontosabbat. Jólesően emlékezik vissza zenepedagógusi munkásságára, arra, hogy tanítványai közül ma sokan művészeti intézmények sikeres vezetői. Az átadott tudás öröme felidézi a valamikor kapottakét. Azok emlékét, akiktől ő szerzett szakmai vele Bartókék Széplak utcai (ma Obchodná) lakására, ahol megmutattam neki a diplomámat. Bartók azt mondta: — El kell menned Pestre, mesteriskolába. — Ő maga vitte el műveimet Kodálynak. Pestre utaztam és elmentem a Zeneakadémiára. Mikor beléptem az ajtón, Kodály háttal állt a bejáratnak és egy legyet figyelt az ablakon. A műveim ki voltak téve az asztalára. Meg se fordult, csak annyit mondott: — Tudom, hogy ki jött és hogy miért. Ügye Rajter? A vonósnégyese tetszik, a szimfoniettája kevésbé. A tudása alapos. Menjen Dohnányihoz mesteriskolába. — így azután Dohnányi Ernő tanítványaként elvégeztem a mesteriskolát. A diplomaszerző vizsgámon a bizottság tagjai között volt Bartók és Kodály is. Ezerkilencszázharmincháromban Budapesten a rádió első karmestere lettem. Ez nagy dolog volt akkor, olyan fiatalon. 1936-ban volt egy nemzetközi rendezvény. az Európa-hangverseny. Minden ország rádiója ugyanazt a műsort adta. És minden ország saját legjobb zeneszerzőinek művét mutatta be. Magyarország Bartók-, Kodály- és Dohnányi-művel szerepelt, melyeket nekem kellett dirigálnom. Kodálytól a Psalmus Hungaricust. Engedélyt kértem, hogy elmehessek hozzá, és megmondtam, hogy a Psalmust még soha nem vezényeltem. Eljátszotta nekem, anaüzálta, és azután eljött a feleségével, Emma asszonnyal a főpróbára, a Zeneakadémiára. A dobogón levő tanári oldalpáholyban ültek. Vezénylés közben oda-odanéztem, de Kodály meg se rezdült. Dohnányi biztatott időnként és Emma asszony hunyorgott barátságosan felém. Előadás után Emma asszonytól kérdeztem meg, hogy milyen volt — mert ő szokta mondani: Lajoskám, meg voltunk elégedve — de. ezúttal Kodályhoz küldött: Kérdezd meg tőle. — Rendben van. csak csináld így este is. — Ez volt Kodály megjegyzése, és ez már nagy elismerésnek számított. Az esti előadás» után ismét megkérdeztem: Mester, rendben volt? — Rendben volt, csak most 32
