Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-19 / 4. szám
szép otthonj /----------------------------------------------------------------A bemutatott dekorációs anyag mintája utal rendeltetésére: gyerekszobába, tanulószobába való. De nem hat zavaróan a konyhában, az előszobában, a mellékhelyiségekben sem. Nem alkalmas viszont lakószobai használatra, s itt nem is annyira a minta „diákos" motívumára gondolunk, hanem túl nagy, darabos domináns rajzolatára, amely — főleg ha nagyobb felületet takarnánk vele — a színek és formák ritmikus ismétléseiben nyugtalansággal, mozgással terhelné látómezőnket. Hadd utaljunk ismét — a mintából kiindulva — a festésre, a tapétázásra. A vízszintesen húzódó, többé-kevésbé összefüggő mintázat optikailag tágítja, „megnyújtja" a festett felületet. A hatás annál erőteljesebb, minél vonalszerűbb, határozottabb a minta. Ha az ilyen mintázat függőleges elrendezésű, magasítja a felületet, tehát egy alacsony szoba látszólag magasabb lesz tőle. A bemutatott anyaghoz hasonló drapériák alkalmazásánál legyünk óvatosak, ne használjuk olyan helyiségekben, ahol a festés, a tapéta mintája vízszintes. A tűldiszitettség összekuszált, ideges összhatást eredményez, elnyomja a teret, zsúfolttá teszi az amúgy kevés bútorral berendezett helyiséget is. A lakás berendezésénél is érvényes a konyhaművészet aranyszabálya: óvatosan bánjunk a fűszerekkel! — Jelen esetben a színekkel, formákkal. J. P. Fotó: ifj. Lörincz János ügyes kezek A Csallóköztől a Bodrogközig bejárjuk az országot gyűjtőútjaink során, s ahová csak bekopogtatunk, mindenütt előkerülnek a vászonból készült, szebbnél szebb — keresztszemes öltéssel, szálszámolásos laposöltéssel, lyukhímzéssel, virágmotívummal vagy felirattal díszített — térítők, törülközők, díszpámák. Ugyanarra az alapanyagra, ugyanazzal a technikával hímeztek és hímeznek sokan napjainkban is, két egyforma munkával — legyen az rúdra való törülköző, ünnepi asztalra való terítő vagy kispárna — soha nem találkozunk. Azt azonban a kevésbé hozzáértő ember is megfigyelheti, hogy az egyes tájakon belül gyakrabban fordul elő színben, mintában és varrásmódban egymáshoz jobban hasonlító vászonhimzés. Az egyik vidéken a lyukashímzést kedvelik jobban, máshol a keresztszemes öltést szeretik. Kelet-Szlovákiában például a szövööltés tűnik kedvelt formának. Természetesen ez nem zárja ki, hogy egy területen akár az összes lehetséges himzésmód előforduljon. Ezért aztán, aki jártas a hímzésekben, első pillantásra megállapíthatja egy-egy terítő, törülköző származási helyét. Ehhez persze minden vidék hímzőkultúráját meg kell ismernünk. Legutóbb a magyarbödivel (Bidovce) ismerkedtünk egy itt készült munkát mutatunk be felvételünkön is. — Az abroszokat ritkán hímeztük ki, inkább a lepedőket, párnákat, „rúdra" való törülközőket — meséli Csontos Erzsi néni. — Általában csak nagy ünnepeken terítettünk abroszt, karácsonykor, halotti torhoz. A hímzés nélküli vászonabroszt valamikor eső vagy hó ellen a fejünkre borítottuk, vagy ha nagy terhet kellett cipelnünk, abba kötöttük, úgy vettük a hátunkra. Az abroszokat csak nemrég kezdtem hímezni, díszíteni. Nézzék csak a szövőszéken szövött abroszaimat, ezek mintája még a régi, úgy mondják: eredeti. Amit kézzel varrogatok, már modernebb mintával díszítem: virágcsokrokkal, koszorúkkal, ehhez a melírozott fonal kell, azzal mutat a legszebben. SEBŐK MÁRIA (a szerző felvételei) (nö2i)
