Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-24 / 35. szám
/ MILAN RÚFUS Aratás reggelén A tábor még csendes, alszik a had. Lassan virradni kezd. Álmos őrszem simogatja lovát, nehogy nyerítsen, amikor füszár lövése dördül a lába alatt, vagy feje fölött álmában fölrikkant egy madár. És a nyirkos reggel, mely mint a lovak orrlika, mély lélegzetet vesz, s beleszimatol a levegőbe. Kürtszó harsan nemsokára. A nap éles és véres kürtszava. Mozgással telnek meg a sátrak, magas hangú kiáltás úszik az égbolton át. TÓTH LÁSZLÓ fordítása JÁN STRASSER -------------------------------------Madárijesztő Nem választotta ki a helyét, azt sem, mi legyen rajta. Ám végzi a dolgát. Végül is, akár a többi, ez is munka. Méghogy a verebek értékelni tudják. BARAK LÁSZLÓ fordítása JÁN STACHO ---------------------------Könnycsepp Ha gyökereitől elhamvad, egy tér marad a rózsa helyén, s az te vagy. Kitöltőd, holtan is illatozol. És harmatos hajnalokon idegen szemeknek fényét visszaadod. Ne sírjatok. \ Lépjetek ki az árnyékból. Meztelen gyerekek ujjongása csak, mi megmarad. Azon a helyen, hol ellobban a rózsa. Az asztalon üresség: meztelen kés és bevérzett virágok. TÓTH LÁSZLÓ fordítása Gf Ludovít Fulla illusztrációja JAN SIM0N0VIC Nyár Mint tömött batyun, madár fészkel az éjszaka sötét hegyén. A messzeségben — kaszát fennek. A messzeségben — először fenn, fénylőn a magasba tündöklőn kakas kukorékol. Megborzong, mint riadt sün, az éj. A távolban a vihar kapirgá! karmaival. A csodálkozó, megszeppent fák suttogni kezdenek. Villám — mintha gyufát lobbantanék. Az éjszaka sötét hegyén, mint tömött batyun, felriad a madár s vadul verdes fehér szárnyaival a völgy számkivetettje lett. KULCSÁR FERENC fordítása (nÖl5;
