Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-08 / 24. szám

kommentárunk í : ^ MIBE KERÜL A FALKLAND! „BÚRKALAP”? Századunk elején az angol fiúk szintén igen­csak messze hullatták vérüket: Dél-Afrikában, az un. angol—búr háborúban, s a viktoriánus Angli­ában a nagy többség még el is hitte, hogy ez az impérium, a haza érdeke. A katonavonatokat csipkés fehér keszkenőkkel búcsúztatták, éltették a királynőt, s a honleányok, mint minden régi háborúban, ápolónői szolgálatra jelentkeztek... Hja, akkor még sláger is született, valahogy így, hogy „a búr, a búr, a búrkalap..." Ma Angliábán nem éltetik a királynőt, még kevésbé a miniszterelnök asszonyt, nem lengenek a keszkenők és nem születik sláger a Falkland­­szigeteki hadműveletekről. Keszkenők helyett transzparensek tolmácsolják a közvéleményt, há­borúellenesen és kormányellenesen, a kezdeti nacionalista szólamok helyett gyászbeszédet mondanak az anyaországtól sok ezer kilométerre elesettek koporsója fölött a londoni templomok­ban. A hárommillió munkanélkülinek, a 10,5 százalékos inflációhoz most már csak éppen ez a háború hiányzott. Ám lássuk, mibe kerül Angli­ának a falklandi „búr-kalap"? Gazdasági szakértők szerint az Argentína elleni háború, a Falkland-szigetek körüli blokád s a flotta napról napra növekvő kiadásai jócskán megtetézték a szigetország gazdasági gondjait, és a problémák megoldásához vezető, előrelátható­lag hosszú és göröngyös úton aligha kerülhető el a hadiadó bevezetése. A már kidolgozott tervvel állítólag az ellenzéki munkáspárt is egyetért, lega­lábbis azzal, hogy a gazdagok adója lényegesen magasabb százalékú legyen, mint a munkaválla­lóké. Dehát a kivetendő hadiadó sem tudja majd visszahozni azt, ami már elveszett. Május első két hetében 200—300 millió fontra becsülték azt az összeget, amibe az angol flotta dél-atlanti útja került. Igen jelentős összeg a mintegy 60 hajóból álló armada állandóan növek­vő üzemanyagszámlája — hiszen a hajók éjjel­nappal cirkálnak a blokádvonalon. Nem keveseb­bet kell fizetni a polgári tulajdonban levő hajók — többek között a csapatszállításra használt luxus­hajók, mint a Queen Elisabeth II. is — gazdáinak kártérítésként. Máris több millió font a hajók pótalkatrész-számlája. Egy-egy rakéta ára — eb­ből jó néhányat kilőttek már a brit hajók — 10 000 font; az a torpedó, amellyel a „General Belgrano" argentin cirkálót elsüllyesztették, 730 000 font körül van. A „Sea Harrier" helyből felszálló repülőgép — argentin légelhárítók már többet lelőttek — ára darabonként 5—6 millió font. Az atlanti-óceáni fronton repkedő helikopte­rek közül a legolcsóbb alig kevesebb egymilliónál, s már jó néhány lezuhant. Az elsüllyesztett „Shef­field" romboló, akkor, amikor elkészült — tizen­egy évvel ezelőtt — 25—30 millió font költséggel épült mai ára ennek a többszöröse. És hadd tegyük hozzá: az elpusztult emberéleteknek — nincs ára... S hogy vélekednek erről a tömérdek pénzvesz­teségről Londonban ? Nos, a válság kitörése előtt katonai körökben azzal vádolták a pénzügymi­nisztériumot, hogy a hadsereg és a flotta felszere­lését illetően fölöslegesen „kukacoskodik". Ezek a körök most elégedettek: a kormány a válság fedezésére a hadügynek és az admiralitásnak — kitöltetlen csekket adott... A jó népnek pedig megmagyarázzák: „A válság, az összeütközés jelenlegi szakaszában a költségek kérdése másod­rangú!" Csakhogy ezt ma már ki hiszi?!-gé-Rudolf Kirchschläger, osztrák köztársasági elnök több napos hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. Találkozott Leonyid Brezs­­nyewel, majd a Lenin-mauzóleum és az Ismeretlen Katona sírjának megkoszorúzása után a moszkvai városi tanács elnökével folytatott baráti megbeszélést, melynek so­rán megismerkedett a szovjet főváros törté­netével és fejlesztési terveivel. Az osztrák államfő Moszkvából Taskentbe utazott. A repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Andrej Gro­­miko és más hivatalos személyek búcsúztat­ták. A becses vendég még Kijevbe is elláto­gatott. Az Amerikai Államok Szervezete külügymi­niszterei Washingtonban tanácskoztak az ar­gentin-brit válság ügyében. A tanácskozás egyértelműen elítélte az Egyesült Államokat a konfliktusban tanúsított magatartásáért, Ale­xander Haig külügyminiszter ennek ellenére ismét megerősítette, hogy országa Nagy-Bri­­tanniát támogatja, s hogy továbbra is fegyve­reket ad el a brit haderőnek. Felvételünkön baloldalt Haig amerikai és Costa Mendez ar­gentin külügyminiszter. Az idei Bratislavai Líra bírálóbizottsága húsz dalt hallgatott meg. amelyek közül az első díjat a „Kő" című szerzemény nyerte Hana Ulrycho­­vá és Petr Ulrych elő­adásában. A második dijat Miroslav Zbirka (felvételünkön) és a Limit együttes vitte el az „Atlantisz" című dallal. A harmadik dí­jat megosztották a Modus együttes és Pavel Hammel kö­zött. Miroslav Zbirkát egyébként a közön­ség is díjjal jutalmaz­ta. A Csehszlovák Televízió, a kassai (Kosice) Állatorvosi Főiskola, a rákosi SZIS2-esek és az olsavai földművesszö­vetkezet a gyermeknap alkalmával közösen megrendezték a kicsinyek lóversenyét póni-, illetve más kisebb termetű lovakkal. Felvételünkön Michal Scasny, a rákosi lovasklub tagja „iskolát" mutat be Zorka nevű lován. A 22. hét a nagyvilágban Hétfő: Algírban a Szilárdság Frontjába tömörült országok — Algéria, Szíria, Líbia, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság és a Palesztin Felszabadítási Szervezet — külügyminiszte­rei tanácskoztak, elsősorban a haladó arab világ egységének megszilárdításáról, valamint az amerikai védnökséggel létre­jött Camp David-i izraeli—egyiptomi megállapodások elleni politikájuk egyeztetéséről. Kedd: A Honsu-szigeten tartózkodó japán haditengerészeti erőknek a Hokkaido-szigetekre való áthelyezésével ezen a napon megkezdődött a japán fegyveres erők nagyszabású hadgyakorlata. A manővereken mintegy 13 ezer katona, 260 tank és 14 hadihajó vesz részt. Szerda: A thaiföldi hatóságok tovább fokozzák a feszültséget a kambodzsai határon. Az SPK kambodzsai hírügynökség kato­nai forrásokra hivatkozva közölte, hogy a thaiföldi tüzérség májusban összesen 52 alkalommal lőtte az ország határmenti területeit. A thaiföldi légierő kilencszer sértette meg Kambod­zsa légiterét. Csütörtök: A finn fővárosban kétnapos ülést tartott a Szocialis­ta Internacionálé Irodája, amelyen 34 ország közel száz képviselője vett részt. A fő napirendi pont a kelet—nyugati kapcsolatok problémaköre volt, továbbá meghallgatták a szocialista Internacionálé konzultatív leszerelési bizottságának jelentését, és a latin-amerikai országok kérésére megvitatták a Malvin-szigetek körüli brit—argentin konfliktust. Péntek: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Minisztertanácsa jóváhagyta a mező­­gazdaság és az agráripari komplexum más ágazatai jobb irányítását célzó határozatot. Az új intézkedések célja olyan feltételek kialakítása, amelyek lehetővé tennék a Szovjetunió 1990-ig érvényes életmiszerprogramjának sikeres teljesítését. Szombat: Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár egy bonni sajtóértekezleten síkra szállt a kölcsönösen előnyös kelet­­nyugati gazdasági együttműködés mellett. Támogatásáról biz­tosította a Szovjetunióval kötött acélcső-üzletet s elutasította az amerikai kormánynak azt az ultimátumszerű követelését, hogy az NSZK ne teljesítse ezt a megállapodást. Vasárnap: Spanyolország a NATO 16. tagja lett. Ezzel erősen megromlott a nemzetközi helyzet: felborult Európában a két katonai csoportosulás közötti erőegyensúly és újabb akadály került a biztonság megszilárdításának útjába. Madrid NATO- tagsága nemcsak Európában, hanem az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger térségében is új helyzetet teremtett. (nö 6;

Next

/
Oldalképek
Tartalom