Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-08 / 24. szám

Verőfényes májusi reggelre ébredt a falu. Az egyked­vűen munkába siető embereket nézve úgy tűnik, ez a nap sem különbözik a többi dolgos, falusi hétköznap­tól. Vagy talán mégis? Nagy a sürgés-forgás a kultúrház körül. Az asszonyok dobozokat, táskákat cipelnek. A meghívó ugyan tudtunkra adta, hogy a Szlovákiai Nőszö­vetség vágfarkasdi (Vlcany) helyi szervezetének vezetősége kézimunka-kiállítással egybekötött emlékdélutánt szervez, de a rendezvény tulajdonképpeni indítékát csak később tudtuk meg. Judita Jancová, a helyi szervezet elnöke a nagy készülődés közben szakít időt arra, hogy elmondja, mi is adta az ötletet a mai ünnepély megrendezésére. — Falunkban a nömozgalom 32 éves múltra tekint vissza Az 1948-as előkészületek után 1949-ben sikerült a lányo­kat, asszonyokat szervezetbe tömöríteni. Az alapító tagok egy része már nincs az élők sorában, de sokan közülük még ma is a szervezet tevékeny tagjai. Az idei év az idős emberek iránti tisztelet éve. Úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy egy szép ünnepélyen mégegyszer köszönetét mondjunk szerve­zetünk idős alapító tagjainak mindazért, amit társadalmun­kért tettek. Hát ezért a nagy készülődés. Nagyon szeretnénk, ha ünnepeltjeink valamennyien éreznék hálánk őszinteségét, munkájuk megbecsülését és mindnyájunk szeretetét. Ha ez sikerül, akkor — úgy gondolom — elérjük célunkat és szép emlékkel gazdagodunk a mai napon mi is, az ünnepeltek is. Délután két óra előtt mintegy 130 lány és asszony ült izgatottan és kíváncsian a farkasdi kultúrház szépen megtérí­tett asztalainál. Néhány perc múlva Csajkovszkij zongoraversenyének ma­gasztos dallamára elcsitult a terem. Az elhangzott néhány taktus igazi ünnepi hangulatot teremtett. S a zenét kővető két szép vers után Szibilla Ilona szeretettel üdvözölte a megjelenteket. A többiek nevében köszönetét mondott mind­azoknak, akik 32 évvel ezelőtt időt és fáradságot nem kímélve megalapították Zivena néven a falu nőszervezetét, és sokat tettek azért, hogy a falu élete szebbé, tartalmasabbá váljék. Judita Jancová szlovák nyelvű és Krommel Istvánné tanító­nő magyar nyelvű ünnepi beszédében visszaforgatta az idő kerekét és a szervezet megalakulásának éveire emlékezett. A nöszövetség alapítóiról, Zuzana Cániováról, aki a földmü­­vesszövetkezet egyik alapító tagja is volt, becsületes munkás és agitátor, Alzbeta Janská tanítónőről, aki férjével együtt igyekezett a társadalmi életbe bevonni az embereket és a faluban tenni valamit a kultúráért, Mária Lipnickáról, a szervezet első elnöknöjéről, aki tizenhárom gyemnek felneve­lése mellett tudott időt szakítani a társadalmi munkára, a ma már 84 éves Szabó Vilma néniről. Seres Máriáról, Emília Honecováról, Mária Oravcováról szeretettel és elismeréssel szóltak. A szervezet albumaiban féltve őrzött fényképek emlékez­tetnek az eddig megtett útra, az elvégzett munkára. A kezdet kezdetén a falu szépítésére szervezett társadalmi munkában ledolgozott sok-sok óra, az egységes földművesszövetkezet alakulásakor elvégzett agitációs munka, vagy az írástudatla­nok számára szervezett tanfolyamok, mind-mind a szervezet tenniakarását, igyekezetét bizonyítja: Meg kell említeni a sok színdarabot is, amelyet a falu és önmaguk szórakoztatására tanultak be szabad idejükben. Az ünnepi beszédben Judita Jancová és Krommel Istvánné szólt a későbbi tevékenységről is. A szervezet már évek óta szoros kapcsolatot tart fenn a seredi gyermekotthonnal. Az állami gondozásban lévő gyerekeknek az asszonyok vánko­sokat készítettek, s hogy egy kicsit pótolják számukra a család melegét, többször is elhozták őket Farkasdra, és ki-ki egyet-egyet hazavitt. Ezzel nemcsak a gyerekeknek, hanem önmaguknak is nagy örömet szereztek. Baráti kapcsolat fűzi a szervezet asszonyait a magyaror­szági Nagybánhegyes asszonyaihoz. Nem titok, hogy a nagy­­bánhegyesiek hatására láttak a farkasdi asszonyok is nagy igyekezettel a kézimunkázáshoz, és hogy ezt ma már milyen kitünően művelik, arról bárki meggyőződhetett a kiállításon. A 440 asszonyt és lányt tömörítő közösség ma is igyekszik kivenni részét a falu társadalmi életéből. Az idén már két alkalommal szerveztek társadalmi műszakot. A szövetkezet gyümölcsösében is szeretnének segíteni, legalább a szürete­lésnél. Évente kirándulást szerveznek a Szovjetunióba, de voltak már színházban Budapesten és Győrött is. Az idősebbek mellett a középkorúak képezik a tagság nagy részét, de vannak közöttük fiatalok is. A legtevékenyebbek Kürthy Éva, Szibilla Ilona és Polgár Julianna. Az ünnepi beszámolók után Vanyek Anna, az SZNSZ Galántai Járási Bizottságának titkára Judita Jancovának sok éves munkája jutalmául oklevelet adott át. Majd a helyi vezetőség ajándékkal, virággal és oklevéllel kedveskedett a megjelent alapító tagoknak, akik bizony már nagyrészt nyug­díjasok. A munkában megöregedett, meghatódott arcokról itt-ott egy könnycsepp csordult le, és csak a Tetliaková Alzbeta, Pintér Ambrusné, Iván Istvánné és Szabó Zoltánné ajkáról elhangzott szép népdalok hatására vált újra vidám emlékezéssé az ünnepély. A színpadon felcsendülő énekszó­ra a feszültség feloldódott és csakhamar együtt énekelt mindenki. Amikor az ünnepély hivatalos része véget ért, az ünnepi vacsora következett és az a baráti, emlékező beszélgetés, amely nem mindennapi élménnyel gazdagította az egybe­gyűlteket. BARANYAI LAJOS KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei Cnű 5)

Next

/
Oldalképek
Tartalom