Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-01 / 23. szám
fóruny Nagy érdeklődéssel olvastam lapjukban a „Nő a pult mögött” című írást. Tetszik, hogy egy szakmabeli, egy elárusítónő írta ezeket a sorokat. Valóban, mi vásárlók el sem tudjuk képzelni, hogy milyen az élet a pult másik oldalán, mert bevásárlás után sietve távozunk. Az elárusító azonban marad, hogy még több száz vevőt kiszolgáljon. Főleg az élelmiszerüzletekben dolgozóknak nehéz a munkájuk, akik már reggel hattól talpon vannak, hordják az árut a raktárból, kiszolgálnak és még ügyes-bajos dolgokat is meghallgatnak. A vevő az úr — mondás még ma is időszerű, és sokan ki is használják, gyakran ok nélkül. Ha az eladó nem készséges, vagy valami megjegyzést tesz, akkor a — Jó napot! Régen találkoztunk, hogy szoktak meg az új házban? — Ne is kérdezze! Nem szokjuk mi ezt meg sohasem. Olyan ez a lakóház, mint a börtön. Csak naphosszat unatkozunk a négy fal között, nincs mit csinálni. Hiányzik a kert... — A férje sem tud megszokni? — Ő sem tud mit kezdeni az idejével... Ez a mi házunk. Lent lakunk a földszinten... — Milyen szépen rendbehozták a ház környékét az ablakok előtt is virágok, facsemeték... Csak éppen ez a darabka föld nem talált még gazdára ez alatt az ablak alatt... Visszhang vevőnek jogában áll a panaszkönyvet kérni. De hová írjon, kihez forduljon az, ha a vevő teszi vele ugyanezt? Fgy alkalommal hentesüzletben álltunk sorban, amikor bejött egy férti, és mindenkit megelőzve, az elárusítónőt letegezve, csúnya megjegyzések közepette fenyegetőzött, mi lesz. ha nem kap szép húst... Egy másik 9 órakor akart az élelmiszerboltban szeszes italt venni, persze tudtára adták, hogy csak tíz óra után kap. Ekkor a kedves vevő elkezdte amúgy magyarosan szidni az elárusítónő édesanyját. Naponta rengeteg ember megfordul egy-egy üzletben és min-Úton, útfélen — Gazdája ugyan lenne, már szóltak, mert hogy a mi ablakunk alatt van... Mondta is az uram, hogy felássa, és ültessek bele virágot... De én nem engedtem. Még mit nem! Van itt a házban elég fiatal... Csak nem fogok más helyett dolgozni?!-én-Váróterem. A padokon fiatal lányok és fiúk ülnek. Beszélgetnek, nevetgélnek. Jól érzik magukat. Vége a tanításnak. Várják a haza induló vonatot. den ember más. Van, aki udvarias, van. aki követelődző. Vannak olyanok is, akik nemcsak vásárlás céljából mennek be az üzletbe. Egy idős nénitől hallottam, hogy ha ő bemegy a városba, nem akar semmit venni, csak próbára teszi az elárusítók idegeit, előszedet 8—10 fajta pulóvert, aztán visszautasítja valamennyit. A készruhaüzletben pedig a legmagasabban csüngő ruhákat veteti le, s mire az elárusító felmegy a létrán, addigra ő kisétál az üzletből. Ezek után legyen kedves mosoly az eladó arcán? Korrekt viselkedésre a pult mindkét oldalán szükség van, hogy őszintén egymásra mosolyoghasson eladó és vevő. Hostina Irén Hirtelen kivágódik a bejárati ajtó. Torzonborz, hangoskodó társaság tódul be. — Adj egy koronát! — hangzik a felszólítás. Az egyik padonülő fiú megszeppenve nyújtja át a pénzt. Az alkalmi vámszedők sorra járják a várakozókat. Néhány felnőtt figyeli az eseményeket Nem avatkoznak közbe. Találgatják: — Csövesek? Ki tudja ? Tény, hogy még csak 16—18 évesek. Mi lesz belőlük, ha felnőnek ? Tudják-e a szüleik, hogy „pénzt szednek"? S mi lesz, ha nem elégednek meg egy koronával ?! Vörös Lajos Miért nincs, ha van? „Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya” — gyerekkorunkban skandálva tanultuk meg az archimédeszi törvényt, így ragadt meg emlékezetünkben. elfelejthetetlenül. A fürdőruha-tervezők is jól megtanulhatták eme törvényt, ők ugyanis nem hajlandók olyan fürdőruhákat tervezni, amelyeket az idősebb korosztály tagjai is bátran viselhetnének. nem keltve föltünést szalagcsokros, csatos, jbdros-bodros, a napozáshoz, úszáshoz, lubickoláshoz nélkülözhetetlen kellékben. Mert ilyen fajta kapható. Akármennyi. Az 51—54-es méretű ruhadarabok viselői nagy bosszúságára. Ők ugyanis már szerényebbek, nem óhajtanak hivalkodni, feltűnést kelteni, amúgy is kissé restellt idomaikra fölhívni a figyelmet. Elöedzésként járják tehát a nagy- és kisáruházakat, sportüzleteket kora tavasztól akármeddig — mindhiába. Az ifjú, karcsú elárusítónők. akik még nem gondolnak az idő múlásával legföljebb gunyorosan mosolyognak, amikor nem műszálas (vagy nem kizárólag műszálas). nem „csicsás”, egyszerű mintájú, sőt egyszínű fürdőruhát kérnek, az idősebbek pedig némi részvéttel csóválják a fejüket. A tervezőkre visszatérve: a testesebb egyének egyszerűen is elintézhetik a dolgot: ne járjanak nyilvános strandra, napozó- vagy fürdőhelyre, fogyókúrázhatnak is, ez mindenképpen jót tesz az egészségüknek, testi-lelki állapotuknak, napozzanak az erkélyen, s lábukat áztassák lavórban, így keresve Jölüdülést, vagy ötpercenként zuhanyozzanak először langyos, utána hideg vízzel, netántán vegyenek otthoni kádfürdőt, szintén öt-tízpercenként. Nehogy a karcsúbb, könnyebb fajsúlyú egyének orra — pardon, teste •— elöl kiszorítsák a medencék hűs vizét. Van még egy lehetőség, de ez csak azoknak adatik meg. akiknek anyagi helyzete megengedi a külföldi nyaralást: járjanak nudista strandra, ott nem szükségeltetik sem fürdőruha, sem bikini, még csak monokini sem. Az ember (asszony) egyszerűen saját testi valóságában jelenik meg, csatok, maslik s egyéb díszítőelemek nélkül. Tehát: vagy belépünk a nudista strandokkal rendelkező országok táborába, vagy hazánkban is elkezdik gyártani az 51—54-es fürdőruhát, normális, emberszabású kivitelben. Jómagam — későbbi súlygyarapodásomra gondolván — ez utóbbira szavaznék. Kérdez: Hegedűs Elvira bratislavai lakos Szeretném tudni, hogy a hétvégi házban és a kertekben felhasznált villamosáramot mi szerint számlázza az energetikai üzem; hogyan állapítják meg a fogyasztást, hiszen nem tudják pontosan leolvasni az óráról, mivel ezeken a helyeken munkaidőben senki sem tartózkodik. Válaszol: Bokros Tamás, a Nyugat-szlovákiai Energetikai Üzem értékesítési osztályának vezetője A villamosáram fogyasztói árát minisztériumi rendelet szabja meg. A fizetési módot a fogyasztóval való kölcsönös megegyezés alapján határozzuk meg. A villamosáram bevezetésekor a fogyasztónak adunk egy űrlapot, mely a műszaki és ellátási feltételeket tünteti fel. A fogyasztónak elsősorban azt kell tisztáznia, milyen célra használja az áramot — világításra, fűtésre, különböző fűtőtestek üzemeltetésére — és megközelítőleg mennyi lesz az évi fogyasztás. Ha az évi fogyasztás nem haladja meg a 420 kilowattórát a fogyasztónak ajánljuk a kisebb fogyasztáshoz mért díjszabást; ha az évi fogyasztás meghaladja a 420 kWó-t, akkor a nagyobb fogyasztáshoz mért díjszabást javasoljuk. A kettő fogyasztási ára között ugyanis különbség van. Az első díjszabásnál az állandó havi bér 1.80 Kés. s ehhez jön a tényleges fogyasztási díja, melynek ára 1,05 Kés kWó. Ha a tulajdonos ezt a díjszabást választja, meg kell fizetnie minden hónapra, vagyis egy évre 12 x 1,80 Kés-t, s ha a villanyóra 10 kWó fogyasztást mutat, ehhez a 10,50 Kés-t. A nagyobb fogyasztásnál ajánljuk a B díjszabást; itt az állandó havi bér 22 Kés, a fogyasztásért pedig csak 0,45 Kés-t fizet kW óránként. Ha a villanyáram bevezetésekor nem választották meg helyesen a díjszabást, egy év elteltével kérvényezhető nálunk a változtatás. Abban az esetben, ha a. hétvégi házat villannyal fűtik — ehhez engedélyt kell kérni az energetikai üzemtől! —, esetleg azt szeretnék. hogy a vízmelegítő éjszakai áramra működjön, kérhetik az N díjszabást, amelyet a 22 órától reggel 6 óráig fogyasztott áramért szabunk ki. Ebben az esetben a havi átalány 15 Kés, a kW óránkénti fogyasztás díja pedig 0.21 Kés. Természetesen, ha nappali és éjszakai áramot is fogyasztanak, a havi díjat mindkettő után fizetni kell. A kertekbe és hétvégi házakba általában egyszer egy évben látogat el dolgozónk, hogy megállapítsa a fogyasztást. Abban az esetben, ha a tulajdonosok nem tartózkodnak ott. és nem tudja leolvasni az óráról a pontos fogyasztást, az előre meghatározott díjszabás szerint számláz. így előfordulhat, hogy a tényleges fogyasztásnál többet vagy kevesebbet számláz ki. de ez előbbutóbb — ha pontosan megállapítják a fogyasztást — úgyis kiegyenlítődik. A számlázás megkönnyítése érdekében és a félreértések elkerülése végett jó. ha a tulajdonos pontosan megírja, vagy megtelefonálja nekünk a fogyasztást. Illetve, ha már a villanyóra elhelyezésekor gondolnak arra, hogy könnyen hozzáférhető és leolvasható legyen. Az említetteken kívül van még egy díjszabás — a BV —. amely a nagyobb fogyasztású családi házakra vonatkozik. Ennek feltétele, hogy legalább 50 literes vízmelegítőt, 3 kW-os villanykályhát, villanytűzhelyet használjunk. Ebben az esetben az 1—2 szobás lakásoknál az állandó havi bér 51,50 Kés, a 3—4 szobásoknál 65.50 Kés, az 5 és több szobásoknál pedig 79,50 Kés, amihez jön még a nappali fogyasztás utáni 0.41 Kés villanypénz, az éjjeli fogyasztásért pedig 0,14 Kés kWó-ként. Köszönöm a tájékoztatást. Szeretném még felhívni az olvasók figyelmét arra. hogy saját érdekükben ne csak a havi T fogyasztást ellenőrizzék, hanem a választott díjszabást is. A f helytelen díjszabásválasztás ugyanis fölöslegesen növelheti a számlát. Gondolkozzunk el azon is, nem lenne-e előnyös az g éjszakai áramot igénybe venni. Ennek használata mind egyéni, mind társadalmi szempontból előnyösebb. És mindezek mellett ] ne feledkezzünk meg az állandó takarékosságról. Ha egy .; háztartásban csak néhány kWó-t takarítunk is meg havonta, 8; országosan ez százezreket meghaladó mennyiség lehet. H. Zsebik Sarolta (nöD
