Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-01 / 23. szám
Tíz évvel ezelőtt. 1972-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete stockholmi konferenciáján — amelyen hatvan ország és több mint negyven nemzetközi tudományos szervezet képviselői vettek részt — határozták el a Környezetvédelmi Világnap megszervezését. A tanácskozás felhívást intézett a világ országaihoz, hogy óvják a természetet. És ugyancsak tíz évvel ezelőtt hirdette meg az UNESCO, az ENSZ oktatási és nevelési szervezete. Az ember és a bioszféra (Man and Biosphere — MAB) kormányközi környezetvédelmi programját. A MAB tizennégy kutatási célprogramja közül többnek a kidolgozásában és megvalósításában hazánk is részt vállalt. Ma már teljesen nyilvánvaló: környezetünk, a levegő, a növény- és az állatvilág, természeti kincseink védelme az emberiség fennmaradásának feltétele, biztosítása. De az is nyilvánvaló, hogy a talajba, a légkörbe, a folyókba, a tengerekbe és az óceánokba kerülő szennyeződés nem ismer országhatárokat. Ezt a gondot csakis és kizárólag nemzetközi együttműködéssel, közös erővel lehet megoldani. A programok megvalósítására valóban az utolsó pillanatban kerül sor, mert a Homo sapiens ugyancsak későn ébredt tudatára, hogy eddigi egész léte alatt mostohán bánt természetadta kincseivel; megteremtett egy technikai civilizációt, amelynek robbanása — ha nem történik semmi — már csak „percek” kérdése, s közben pedig megszülettek azok a gyermekek, akik ezt a katasztrófát nem élnék túl! A ma embere furcsa, paradox kettősségben él: valamennyien termelői és fogyasztói vagyunk anyagi és szellemi javaknak, s ugyanakkor valamennyien szennyezői és áldozatai vagyunk életkörnyezetünknek. Aldous Huxley, a neves író. esztéta ezt tömören így fogalmazta meg: ......úgy látszik, hogy a tudomány bal kezével többet vesz el. mint amennyivel jobb kezével bőségesen megajándékoz.” Aldous Huxley ezt valamikor a századunk elején írta. s ma e század végén, hogy megcáfolhassuk ezt a borúlátást, környezetünk szennyezése ellen legalább olyan kíméletlen harcot kell folytatnunk, mint a nukleáris fegyverkezés és a járványok ellen. Az ember szerencsétlensége éppen abban rejlik, hogy előbb kezdett uralkodni a természeten, mint önmagán. Albert Schweitzer Környezetvédelmi intézkedések már az ún. biblikus időkben is születtek, az ókori Kínában. Egyiptomban és Mózes törvényei között is megtaláljuk azokat, amelyek különféle tisztálkodási, higiéniai szabályokat írtak elő. Július Caesar i. e. 50 évvel rendelettel szabályozta a közúti forgalmat. A közúti forgalom mai szakemberei mondják: a modern közúti forgalom a Via Appián kezdődött . . . Persze ezek az intézkedések, szabályok stb. még semmi esetre sem nevezhetők mai értelemben vett környezetvédelemnek, hiszen a valóságosan fenyegető tényezőkre még évszázadokig kellett várni s fennállt még a biológiai egyensúly. Az akkori bölcseknek még csak halvány elképzelésük sem lehetett arról, hogy az első kőbalta használata, az első domesztikált állatok JUNIUS 5-KORNYEZETVEDELMI (nő s)
