Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-01 / 23. szám
Dr. IVAN HRUSKOVIC, KANDIDÁTUS, FŐORVOS, AZ SZSZK EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK ,______________ GYERMEKGYÓGYÁSZATI FŐTANÁCSOSA Mint szemünk fényére Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikai adatai szerint Földünkön a gyermekeknek több mint a fele éhezik és rosszul táplált. Az éhség és az alacsony életszínvonal közvetlen okozója a betegségnek és a magas fokú gyermekhalandóságnak, nem is szólva azokról a szenvedésekről, amelyeket az ínség okoz. Szocialista társadalmunkban ezek a gondok alapjában véve ismeretlenek, az anyák és a gyermekek nálunk már több mint három évtizede nem tudják, mi az éhség. Nálunk a népélelmezésben inkább ennek az ellenkezője, a túltápláltság okoz gondot, hiszen ami lakosaink átlagos testsúlyát illeti a a túltápláltság és mozgáshiány következtében előkelő helyen állunk a világranglistán. A fejlett országokban a magas életszínvonal és a jó egészségügyi gondoskodás következményeképpen a közegészség mutatói — mint a megbetegedések gyakorisága, a csecsemőhalandóság, az átlagéletkor és hasonlók — egyre javulnak. Ezek közé az országok közé tartozik hazánk is. Ám e tények ellenére sem tudtuk kivédeni egyes civilizációs tényezők kedvezőtlen hatását, amelyek nemcsak az egyes ember életére, hanem az egész népességre is hatással vannak. Ezek a kedvezőtlen hatások az egyént fejlődésének legérzékenyebb időszakaiban — a fogamzáskor, a magzati életben és közvetlenül a születés után — érik a legintenzívebben. Elég, ha a magzat fejlődése szempontjából megemlítjük az alkohol és a nikotin káros hatását. Az ittas állapotban fogamzott gyermekek (francia szerzők „vasárnapi” gyerekeknek nevezik őket, mert a szombat éjszakai „bulin" fogamzottak) gyakran szellemileg visszamaradottak, vagy súlyosabb esetben „alkoholos gyermekként" jönnek a világra. Rövidke életüket a szellemileg visszamaradott gyermekek intézetében töltik. Ha a várandós nő naponta hét cigarettánál többet szív el, feltételezhető, hogy az újszülött súlya az átlagosnál kisebb lesz, s a gyermek esetleg már a magzati élet folyamán neurotizálódik vagy vérkeringési zavarokkal jön a világra. A veleszületett és az ún. civilizációs tényezőknek az emberi szervezetre gyakorolt kedvezőtlen hatását taglaló, legújabb tudományos ismeretek beleépülnek össztársadalmi egészségvédelmi programjainkba, a CSKP XV. és XVI., valamint az SZLKP kongresszusainak határozatába is. E programok fontos része az anyák és a gyermekek egészségvédelme, ami rendkívül érzékeny terület. Itt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a szülök felelősségteljes közreműködése nélkül, főleg az egészséges életmódot illetően, ezeknek a programoknak a teljesítése nem lenne egyéb írott malasztnál. Nincs szándékomban az anyák és gyermekek egészségvédelmének minden pontját felsorolni, inkább azokra a gondokra kívánok rámutatni, amelyekkel e téren egészségügyi dolgozóinknak meg kell küzdeniük. Ezt csupán az anyák és természetesen az egész család együttműködésével tehetik, hogy e közös igyekezet eredményeként hazánkban az új nemzedékek egészségesek, jól fejlettek legyenek. A magzat egészségének alapvető feltétele az anya egészséges életmódja a terhesség alatt. Kerülnie kell az alkoholt és a nikotint (a passzív dohányzást isj, a túlzott kávéfogyasztást, viszont egészségesen kell táplálkoznia. Tehát a jövendőbeli anyák tehetik a legtöbbet a várandósságuk kilenc hónapja alatt azért, hogy egészséges gyermeknek adjanak életet. Felméréseink szerint a terhes nők táplálékában még mindig alacsony a fehérjék, a C-vitamin és vas százalékaránya. Az elegendő mennyiségű tej, tejtermékek és gyümölcs fogyasztása pedig elengedhetetlen. Ha ésszerűen táplálkozik a terhes nő, ha az egyes élelmiszerek tápértékének, valamint a vitaminoknak és ásványi anyagoknak helyes az aránya, nem hízik meg, nem válik túltáplálttá. Arról nincsenek statisztikai adataink, hogy a kismamák közül hányán tornáznak rendszeresen, de véleményem szerint a megfelelő és rendszeres testmozgásra aránylag kevesen fordítanak gondot. Emberemlékezet óta tudjuk, hogy a csecsemő szoptatása legalább élete első hónapjaiban mennyire szükséges, hogy az anyatej semmivel sem pótolható. Nemcsak azért, mert a gyermek így kapja meg a legjobb minőségű táplálékot, hanem az anya—gyermek kapcsolatának kialakítása szemixintjából is. A mesterséges tápszerek, legalábbis az első öt hónapban, meg sem közelítik az anyatej tápértékét, és ennél jóval drágábbak. A közegészségről szólva már említettük a kövérséget, a túltápláltságot; a születésüktől kezdve mesterségesen táplált gyermekek hajlamosabbak a kövérségre, később az érelmeszesedésre, a magas vérnyomásra, a szív- és vérkeringési betegségekre, mint azok, akik anyatejen fejlődnek. A csecsemők mesterséges táplálásának az ötvenes és hatvanas években kidolgozott ún. egységes rendszere, a civilizációs tényezők s egyéb, még ismeretlen hatások oda vezettek, hogy főleg az utóbbi évtizedben jelentősen csökkent a szoptató nők száma. Igaz, hogy ez a helyzet az utóbbi két évben némiképp javult, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az az idő, amikor a kismama a kórházból hazamegy, e tekintetben a legkritikusabb. A kismamának ekkor kellene a legtürelmesebbnek lennie, hogy szopásra szoktassa a kicsit. Ehhez azonban nyugodt légkörre, megfelelő táplálkozásra van szüksége, mert csak így tudja biztosítani, hogy gyermeke legalább néhány hónapig elegendő anyatejet kapjon. A visszatérés a régi módszerhez — hogy az újszülöttet az édesanyával együtt helyezik el a szülészeten — igen jó hatással van a tejképződésre. Az orvosoknak nem lenne szabad idegenkedniük ettől a módszertől, mivel jelentős tartaléka az ún. laktációs program megvalósításának, amelynek elsőrangú szerepe van az új nemzedék egészséges fejlődésében. E program másik lényeges pontja a rejtett veleszületett fejlődési rendellenességek felfedése az újszülöttnél, s ebben a gyermekgyógyásznak feltétlen szüksége van a szülőkkel való szoros együttműködésre. Egészségügyünk nyolc éve foglalkozik programszerűen az úgynevezett fenilketonúriával, mint fejlődési anyagcsere-rendellenességgel, aminek következményeképpen a gyermek szellemileg fogyatékossá válik. Általában minden 4—5000 újszülöttre esik egy ilyen rendellenességgel világra jövő, Szlovákiában ez évente mintegy húsz újszülött. A szűrővizsgálat, amelynek megejtése az újszülöttek esetében kötelező, rendkívül költséges, de még mindig olcsóbb — és etikai, humánus értéke pénzösszegben kifejezhetetlen —, mint a magatehetetlen, szellemi fogyatékosokról való intézeti gondoskodás. Még ebben az ötéves tervben készítjük elő a veleszületett pajzsmirigy-rendellenesség szűrővizsgálati programját is, melynek jelenlegi előfordulási aránya — Bratislavában, Kassán (Koéice) és Banská Bystricában végzett felmérések alapján — egy a három-négyezerhez. Tulajdonképpen minden nőnek, minden jövendő szülőnek tudnia kellene, hogy nálunk minden újszülöttet alaposan megvizsgálnak, s hogy ezek a szűrővizsgálati programok nemcsak a kutatást, hanem elsősorban gyermekeink egészségét szolgálják. Persze, az említett esetekben a kívánt eredményt csak az orvosok és a szülök legszorosabb, évekig tartó együttműködése hozza meg. Meg kell említenem még egy másik országos akció előkészítését, ez az alapiskolák 7. és 8. osztályos leánytanulóinak oltása lesz a rózsahimlő (rubeola) ellen. Mint ismeretes, a rózsahimlö felnőtt korban különösen veszélyes, mert a terhesség első három hónapjában megtámadhatja a magzat szívét, esetenként agyát, s az újszülött fejlődési rendellenességgel jön a világra. A serdülő leányok védőoltása következtében feltehetően csökken majd a szívfejlödési rendellenességgel születő gyermekek száma. Ennek az újabb védőoltásnak a bevezetése nemzetközi viszonylatban is olyan elsőséget biztosít hazánknak, amilyet a múltban a veszélyes járványok, a torokgyík, a gyermekbénulás vagy egyéb járványos gyermekbetegségek megfékezésével értünk el. Tudatosítanunk kell, hogy társadalmunk valóban nagy összegeket (devizát is) fordít az oltóanyagok előállítására, illetve behozatalára, a szűrővizsgálatokhoz szükséges orvosi berendezések, az orvosságok, a diétákhoz szükséges anyagok beszerzésére, de ezek a befektetések a közegészség javulásával már rövid időn belül megtérülnek. Ezért helyénvaló hangsúlyozni, hogy amit a társadalom ad az egészségügynek, azt az egészségügy vissza is adja a társadalomnak. S ezt a kapcsolást talán leginkább a gyermekeink egészségvédelmét szolgáló programok szemléltetik. Végezetül, hadd emeljem ki a család szerepét, amely kizárólagosan szavatolhatja az új nemzedék egészséges fejlődését. A gyermek családban születik, él, s csak azután következik az iskola, a baráti kör, a társadalom, vagyis az, amit szociális közegnek nevezünk, s amely szintén hatással van testi, s főleg szellemi fejlődésére. A családi életre, a szülői hivatásra való nevelés, a családról való gondoskodás — ez áll az egészségügyi dolgozók minden igyekezetének középpontjában, amennyiben részt kívánnak venni abban, hogy az elkövetkező nemzedékek egészségesen fejlődjenek. A gyermekgyógyászok és a családok hangsúlyozott együttműködése újjáélesztésre vár. (nő 3)
