Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-23 / 9. szám
BESZÉLGETÉS SIDÓ ZOLTÁNNAL, A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKÉVEL Igényesen minden Sidó Zoltánt aligha kell bemutatni olvasóinknak. Évek óta munkálkodik szocialista kultúránk fejlesztésén, nemzetiségi életünk gazdagításán, részben mint pedagógus, részben pedig mint a CSEMADOK érsekújvári (Nővé Zámky) járási és városi bizottságának elnöke, a központi bizottság tagja. 1981. december elején megválasztották a központi bizottság elnökévé. Müven örökséget visz tovább? Egész tág értelmezésben a csehszlovákiai magyarság összes haladó forradalmi hagyományát, beleértve a két háború köztit, például a Sarló-hagyományokat, de legfőképpen a februári győzelem szellemét, amely egycnjogúsította nemzeteinket és nemzetiségeinket, egyazon feltételeket adva a gazdasági, a politikai és a kulturális fejlődéshez. És mindazt, amit az azóta eltelt emberöltőnyi idő alatt megteremtettünk. Úgy érzem lehet építeni erre az örökségre. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elég ápolni, ápolgatni a hagyományom kát. ülni a babérokon, vigyázva, hogy egyetlen levél se hulljon el. Dehát a kérdésben is továbbvitelről volt szó, hozzáteszem, hogy a lehető leggyorsabb ütemben. A forradalmi hagyományok méltó ápolásához forradabni szemlélet szükségeltetik, és a hagyományokat ismerő, vállaló, a továbbvitelüket tevékenyen támogató tömeg. A CSEMADOK-nak valamivel több mint hetvenné gye zer tagja van. Ez nem sok, ráadásul, ha jól tudom, elsősorban a fiatalok hiányoznak. Ismeri azt a viccet, hogy Józsi bácsitól megkérdi a barátja, miért nem megy haza. Mire ő: haragszik az asszony. A következő kérdés: miért haragszik? A válasz: mert nem megyek haza. Nos, a tagtoborzás ott megy nehezen, ahol ezen kívül alig tesz valamit a helyi szervezet. S azért nem tesz mást, mert nincsenek tagok, főleg tevékeny fiatalok. Ahol jól működő szervezet van. ott meg van kivel, kinek dolgozni, nem is kell toborozni. Látszatra bűvös kör. de valóban csak látszatra, van kiút. A művi beavatkozás, két-három fiatal beválasztása a vezetőségbe, ha másképp nem lehel, akkor a vezetőség bővítésével. Persze a legjobb az lenne, ha a passzív vagy a sokéves munkában megfáradt tagok önmaguktól adnák át a helyet azzal, hogy tapasztalatukra, támogatásukra mindig számítani lehessen. A megválasztott fiatalok aztán követnék társaik. barátaik, a mennyiség pedig idővel mindig minőséggé válik. Akkor aztán nem lesz gond új tagokat szerezni. Egyébként az a tény, hogy alig több mint hetvennégyezer tagja van a CSEMADOK-nak azt is jelenti, hogy eddig nem teljesítettük a XII. közgyűlés egyik határozatát, amely a nyolcvanezres taglétszám elérését tűzte ki célul a mostani. XIII. közgyűlésig. Pedig meggyőződésem, hogy nem irreális ez a szám. hatékonyabb munkával el is lehet érni, sőt, én a százezres tagságot tartom valósnak. Van persze más oka is annak, hogy a taglétszám nem magasabb a jelenleginél. Szinte hihetetlen, de vannak olyan csoportjaink. amelyek nemzetközi sikereket értek már el, itthon pedig sorozatban nyerik a fődíjat országos versenyeinken, miközben sem a csoport vezetője, sem a szereplők nem tagjai a CSEMADOK-nak. Az indoklás százféle, a valós ok azonban az emberi gyarlóságok egyike, a hiúság. A hiúságot, ha közös, jó ügyről van szó, valóban félre kelk’ne tenni Viszont nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az említett vezetők, szereplők hiúságát mégiscsak bántja valaki, valami, ami tán éppen a közös, jó ügy kibontakozását hátráltatja. Ez esetben hát nem a hiúságot kell ostorozni, hanem a hiányosságokat felszámolni. Bizonyára Ön is találkozott már a központi bizottság munkáját elmarasztaló véleményekkel, amelyek szerint sok bizonytalanság forrása éppen a központi szerv tevékenységéből fakad. Találkoztam vele. felületes ítéletnek tartom, részigazságokat tartalmaz, s mint minden ilyen vélemény, káros. Egy nagyon fontos és lényeges dolgot kell tudatosítani: a helyi szervezetek jogi egységek, tárgyalási és önálló cselekvési lehetőséggel. Sokáig dolgoztam helyi szervezetben, ezért állítom bátran, hogy az önállóság gyakorlásában a központi bizottság, mint szerv, soha nem gátolt. Az is igaz viszont, hogy valóban csak olyan dologban fordultunk a központi bizottsághoz, amelynek megvalósításához kellett az engedély, vagy támogatásra volt szükségünk. Úgy értsem, a helyi szervezetek vezetőinek személyes felelősségvállalását hiányolja ? Részben, de a kérdés nem ilyen egyszerű. Manapság sok szó esik a személyes felelősségről, ez jó. különösen, ha gyorsan lesz is eredménye, tehát mindenki a maga munkaterületén megismeri és tudatosítja a kötelességeit és a jogait, hogy aztán a megismert keretek között felelősségteljesen végezhesse munkáját. Ez az első és legfontosabb feltétele annak, hogy hathatósan segíthessük egymás munkáját, lerövidíthessük a célok eléréséhez szükséges időt. Való igaz. hogy sok esetben olyan kérésekkel, kérdésekkel fordultak a központi szinten bizottsághoz helyi szervezetek, illetve járási bizottságok. amelyeknek eldöntése, megvalósítása az ő hatáskörükbe tartozott. A válasz meg késett, mert itt sem volt ember, aki kimondotta volna az igent, vagy felvilágosította volna a kérdezőt, hogy ebbe vagy abba a kérdésbe a központi bizottságnak nincs beleszólása. Ez a késés okozhatott bizonytalanságot, esetleg szülhetett olyan magyarázatot, hogy ..lám, lám. még ők sem vállalják”. Ezen, természetesen, változtatni kell. Nagyon fontosnak tartom a káderkérdést, ami szintén a vezetők felelősségét növeli. Nekik kell ugyanis kiválasztani azt a munkatársi gárdát, amellyel teljesíteni tudják a feladatokat. Véleményem szerint ez is olyan eset. amikor a központi bizottság legfeljebb tanácsot adhat. Mert lényeges, hogy a vezető feltétlenül megbízzon a munkatársában. Nem hiszek ugyanis a polihisztorokban, vagyis nem hiszem, hogy bármelyik járási titkár, helyi szervezet vezetője vagy bárki a CSEMADOK sokrétű munkáját teljes egészében át tudja tekinteni megfelelő igényességgel, szakmai hozzáértéssel. És mert nem tudja, és nincsenek megfelelő munkatársai, a tevékenység egysíkúvá válhat. Ha például valaki a zene megszállotja, működtet bizonyára kórust, éneklőcsoportot, zenekart, talán még tánccsoportot is, de gyengébb lesz a prózai műfajok színvonala, ha lesz egyáltalán mondjuk színjátszó csoportja a szervezetnek, a honismereti kör munkájáról, a jogi felvilágosításról stb. nem is beszélve. Ön szerint tehát elsősorban helyi szervezeti és járási bizottsági szinten kell javítani a munkát, hogy’ a CSEMA DÓK maradéktalanul teljesítse küldetését ? Nem! Minden szinten javítani kell a munkát. Mit ér a hadsereg parancsnokság nélkül, de ez fordítva is érvényes. Az viszont vitathatatlan, hogy a munkánk lényegi részét a helyi szervezeteknek kell megvalósítaniuk. Minden osztályunk és az egyes albizottságok elképzelésének, törekvéseinek, erőfeszítéseinek a helyi szervezetekben kell igazolódni, tükröződni, gyümölcsözni. Ez nemcsak a CSEMADOK-ra érvényes, hanem az összes tömegszervezetre. A járási bizottságok és a helyi szervezetek munkájának jelentőségét növeli még az is. hogy egy-egy területnek más-más sajátosságai vannak, s ezeket figyelembe kell venni a tevékenység eredményessége végett. Ilyen sajátosságok közé tartoznak a népi és történelmi hagyományok, de ennél is nagyobb súllyal befolyásolják a munkát azok a változások, amelyeket szocialista átalakulásunk hozott. Például egészen más a helyzet ott, ahol új, korszerű kultúrház van. ráadásul hivatásos népművelő, megint más ott. ahol például még iskola sincs, mert körzetesítették. Az is helyi sajátosság, hogy egy-egy szervezetünk. esetleg annak csoportját hogyan segíti a földmüvesszövetkezet, a helyi nemzeti bizottság, vagy éppen hogyan nem segíti. (Folytatás a 6. oldalon)
