Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-16 / 8. szám
V___________ / ' A kancsó alatt levő teríték igénytelen, nyomtatásos technikával készült darab, a Dielo boltjaiban gazdag szín- és mintaválasztékban kapható. A terítéket a tányér alá, esetleg mellé teszszük (mint szalvétát). Használatának esztétikai oldala mellett megvan a praktikus indokoltsága is: étkezés közben védi az asztalterítőt a foltoktól, ezenkívül könnyebben mosható, vasalható, mint a nagy abrosz. Kár, hogy erről a terítékről gyakran megfeledkezünk, esetleg fölöslegesnek tartjuk, de ha már megszoktuk használatát, automatikusan terítjük nemcsak a nagy étkezések alkalmával, hanem a váratlanul betoppant vendégek, látogatók kávéja, teája, ill. a süteményes-, kekszes- vagy szendvicsestál alá. Az ilyen látogatások célja nem a vendégeskedés, evés-ivás, hanem egy rövid megbeszélés, vagy baráti beszélgetéssel eltöltött egy-két óra, amelyet többnyire a nappali szobában töltünk. A teríték kis méreteivel így szinte rákívánkozik a fotelokkal körülvett kis asztalra. Terítésnél és a teríték eltakarításánál nem szükséges lerakni az asztalról a rajta levő tárgyakat (vázát, dobozt, hamutartót). A szoba vagy az étkezősarok jellegétől függően használhatunk népi motívumokkal díszített vagy modernebb mintájú terítéket, esetleg, ha szívesen foglalkozunk kézimunkával, elkészíthetjük magunk is, hímzéssel, batikolással, csomózással stb. díszítve. Az égetett agyagból készült kanszép otthonj csőt is a Dieloban fényképeztük. A fedőn levő lyukak nem csupán a díszítést szolgálják, ha a kancsóban tejet alvasztunk, fontos, hogy a folyadék érintkezzen a levegővel, különben — főleg a nyári melegek idején — gyorsan megromlik. A kancsóba tölthetünk forralt bort, sört is. J. P. Fotó: ifj. Lőrincz János A hagyományos falusi háztartásokban szokás volt a saját tulajdonban levő tárgyakat, munkaeszközöket, állatokat megjelölni. Ezek a tulajdonjegyek először geometrikus alakzatok voltak. A szerelmi ajándékokat, amelyeket a fiúk többnyire faragtak, a lányok hímeztek, nem volt elegendő egyszerű jelekkel ellátni, szükséges volt konkrétan megnevezni. hogy kinek készítette a kedvese. Ezért monogrammal látták el az ajándékokat, amelyekre a készítő nevének kezdőbetűi is rákerültek. A betűk hímzésének sokféle módja alakult ki: az írott és nyomtatott, egyszerű és díszes, kis- és nagybetűk változatos sora található a keszkenők, ingek, térítők sarkában. Rajzolta és fényképezte: Sebők Mária ügyes kezek (nö2i)
