Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-16 / 8. szám
H. ZSEBIK SAROLTA Ez is női téma Napjaink leggyakrabban emlegetett témája: a hús. Nincs ember, akit ne érintene. Ilyen vagy olyan formában. Beszélünk róla családi körben, munkahelyen — egyéni és hivatalos szemszögből nézve. Miért drágult, lesz-e belőle elég? Többnyire csak e két kérdés köré fonódó nézeteket mérlegeljük, az már kevésbé érdekel: miért került erre sor, mitől függ a „kevés" vagy „sok" előállítása? Pedig mielőtt ítélkeznénk, ezekre a kérdésekre is ismernünk kellene a feleletet. Tudnunk kellene, mit — és miért — engedhetünk meg magunknak, hol kell „meghúzni a nadrágszíjat". Milyen tehát a valóság? Mire építhetünk, mit várhatunk a közeljövőben? Konkrét példával szeretném ezt illusztrálni, jóllehet, a legnagyobb igyekezetem ellenére sem leszek teljesen objektív, mert példának az ország egyik legjobb eredményeket elérő járását választottam, a dunaszerdahelyit (Dun. Streda), amelyre gyakran hússal van kevesebb a tavalyinál. S ezt a mennyiséget a tavalyinál jóval kevesebb takarmányból kell előállítani .. . Mert az már biztos, hogy állami támogatásra aligha számíthatnak. Azt a keveset, amit még előkeverék formájában megkapnak, a saját tartalékaikból, erejükből, ötletességükkel kell gyarapítani, ha azt akarják, hogy súlygyarapodás is legyen. Mindenesetre nem könnyű feladat. Beleizzadnak, nemcsak a mezőgazdasági üzemek, hanem a járás vezetői is. Öllé Gyulának, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkárának is az a véleménye: — Kemény évünk lesz. Minden erőnket össze kell szedni, hogy a tervet teljesítsük. Tömegtakarmányból a mennyiség ugyan biztosítva van, de a minőség lehetne jobb is. Máraz ősszel igyekeztünk úgy végezni a betakarítást, hogy mindent hasznosítsunk. A kukoricakóró közel nyolcvan százalékát begyűjtöttük, silóztuk a cukorrépakarajt. Növeltük az őszi keverékek vetésterületét, éltünk a közbeeső növények vetésének lehetőségével. A tömegtakarmányok termesztésénél az gátol bennünket, hogy mondjuk: az ország éléskamrája. Kevesebből hogyan többet? Az embernek már önkéntelenül is mosolyognia kell, ha a mezőgazdaság hiányosságaiért az időjárást okolják. Pedig tény, hogy a dunaszerdahelyi járásban tavaly 125 millió korona kár keletkezett a rossz időjárási viszonyok miatt. Csupán gabonaneműekböl több mint 16 ezer tonnával, kukoricából 1 5 ezer tonnával termett kevesebb a tervezettnél, takarmányból sem lett annyi, mint szerették volna, noha minden lehetőséget megragadtak, hogy terímés takarmányokkal — másodvetésekkel, keverékekkel, melléktermékekkel — pótolják a hiányzó mennyiséget. Intézkedtek az állattenyésztés strukturális módosításáról, és minden mezőgazdasági üzemben szigorították a szemestakarmányokkal való gazdálkodást. Nehezebben ugyan mint az előző években, de teljesítették a tervet, sőt a járás 1864 mázsa hússal, hárommillió liter tejjel, háromszázhuszonháromezer tojással többet adott le a tervezettnél. Az egy termékegység előállításához szükséges takarmánymennyiséggel is az országos átlag alatt maradtak; a járási átlag: 3,82 kg szemestermény 1 kg sertéshúsra, 27 dkg 1 liter tejre, 17 dkg 1 tojásra. Természetesen, az egyes mezőgazdasági üzemek takarmányfelhasználása ezen belül eltérő, egyiké kisebb, másiké nagyobb. A tavalyi év lezárult, az embereket már a jelen és a jövő foglalkoztatja. S ez bizony sokkal összetettebb, mint bárki is gondolná .. . Nagyon megcsappant a szemestakarmány-készlet. Elvenni csak onnan lehet, ahová tettünk is — tavaly pedig nem volt mit a készletbe tenni. Most hát nincs is miből elvenni... Nem maradt más, mint csökkenteni a sertésállományt, amely szemestakarmány nélkül nem tartható. Helyette a szarvasmarha-állományt kell fejleszteni, mert eltartásához még tartalékok vannak a könnyebben beszerezhető terimés takarmányban. Az állatállomány csökkentésével egyidejűleg csökkentek az eladási kötelezettségek is; a járási tervben 55 tonna marha-, 1874 tonna sertés-, 262 tonna baromfiszántóterületünknek csak a 23,8 százaié kát vehetjük igénybe. Szeretnénk hát ma gas termőképességü növényeket vetni, kihasználni minden mellékterméket, hulládé kot, csökkenteni a betakarítási és raktározási veszteséget. Ahol lehet, öntözünk. Csak hát ebben is meg van kötve a kezünk: a gépek üzemeltetéséhez 27 százalékkal kevesebb gázolajat kaptunk, mint tavaly. Ez éppen hogy elég a legszükségesebb mezőgazdasági munkák elvégzéséhez! — Az egyes mezőgazdasági üzemek önellátása takarmányból tehát elképzelhetetlen? — Járásunk területén tavaly csak két mezőgazdasági üzem, a nagymegyeri (Calovo) Agrokomplex és a lúcsi (Lúc) szövetkezet teljesítette gabonatermelési tervét. Ehhez még hozzávehetjük az eperjesi (Jattodnál, a felsöpatonyi (Horná Potön) és a felbári (Horny Bar) szövetkezeteket, ahol az önellátás határán állnak. De vannak olyan gazdaságaink is — például a gombai (Hubice) ÁG, a dercsikai (Jurová) szövetkezet —, ahol a tavalyi aszály következtében szemestakarmányból nagyon rosszul állnak. Az állami takarmányalapból kapott mennyiség pedig minimális, erre nem nagyon lehet támaszkodni. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér A járási mezőgazdasági termelési igazgatóságon Kucman Ferenc a Klostermann Miklós mérnökkel beszélgetünk. — Sor került arra, amit eddig még sohasem csináltunk: hónaponként Írjuk szét a szövetkezetekre azt a takarmánymennyiséget, amit az állami takarmányalapból egyáltalán adhatunk nekik. Ebből kell kijönniük, akár tetszik, akár nem, mert a kerülettől nem kapunk többet. — Legalább három év óta mondogatják: nem lesz több, nem adunk többet. De eddig, ha megszorultunk, felment egy kéthárom tagú bizottság a kerületre, s addig panaszkodott, kért, míg megkaptuk, amit akartunk. Idén hiába állítottunk be öten is, hiába erősködtünk, nem kaptunk többet egy szemmel sem. Megértük azt, amit nem akartunk elhinni: addig nyújtózkodhatunk csak, ameddig a takarónk ér. .. — Az állatnak a minimális mennyiség csak a létfenntartáshoz elég. A megszabott takarmányadagból lehet súlygyarapodást is elérni? — Csupán létfenntartásért állatot nevelni nem érdemes. Ha a szövetkezetnek nincs tervezett fölötti állománya, a kiadott takarmányadagnak elégnek kell lennie egy bizonyos súlygyarapodáshoz is. Nem mondom, hogy nagy súlygyarapodáshoz ... De a probléma ott van, hogy a szövetkezetek nem mindenhol tudták a megadott rövid időn belül csökkenteni az állományukat. A terven felüli létszámra pedig nem kapnak takarmányt. Hogy ezt hogyan oldják meg, 1. Mészáros József: Huszonnégy éve vagyok elnök, de ilyet még nem értem meg . .. 2. kucman Ferenc mérnök: Csak azt oszthatjuk szét, amit a kerülettől kapunk . . . 3. Öllé Gyula: Olyan takarékossági intézkedésekre kényszerülünk, amelyeket az állatgondozókkal már nehéz elfogadtatni... Nagy László felvételei
