Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-16 / 8. szám
c KICSIK ÉS NAGYOK n egészségünk vedelmeben KIHEZ FORDULJUNK? NÉGYSZEMKÖZT — Csontváz, csontváz! — visította a három tíz év körüli lány. a játszótér kerítéséhez szorítva negyedik, soványka társát. A hosszá copfos. vékony gyerek egy ideig küszködött a könnyeivel, aztán elsírta magát: — Hülyék, hagyjatok. — Zörögnek a csontjaid! Megrázunk és zörögnek a csontjaid! Csontkollekció! — vihogtak amazok. A copfos elkeseredésében rúgott. A legalacsonyabbat találta sipcsonton. Az elejtette táskáját, a hirtelen, éles fájdalom hatására álkulcsolta lábszárát. A másik kettő, mint a harci kakas ugrott a copfosnak. táskáját lendítve. Erős kéz ragadta meg egyikük karját, a lányka a meglepetéstől kishíján leült. — Nem szegyei lilék magatokat? A gyöngébbet verni, mondhatom, nagy dicsőség! — A szigorú hang hallatán megrettentek. — Mi csak. izé — n vögdécsellek. — Különben is. ö is csúfolódott! — vágta ki hirtelen magát az egyik, a legerősebb. — Visszamenjünk az iskolába, vagy hazakísérjelek benneteket, és otthon meséljük el. mi történt? — Ne tessék. Abból baj lenne. Mi többé igazán nem — vágtak egymás szavába az előbb még ..nagylegény" kislányok. és megszégyenüllen. lehorgasztott fejjel ballagtak hazafelé. A copfos könnyes-maszatos arcát törülgetve utánuk kiáltott: — Várjatok, én is arra megyek. A hintára vártak. A Jiú úgy hat-hét éves lehetett, a kislány három-négy. Egymás kezét fogták. — Aztán meghajtasz? Nem kell végig. csak amíg hintázni kezdek — kérte a kislány a fiút. — Nyugi, meglesz — válaszolta a Jiú türelmesen. — Gyere, van üres hinta. — Indultak volna a kerítés mögé. de négy. náluk alig nagyobb srác vette körül őket. — Most mi következünk. — Mi voltunk itt előbb. — Kuss, mert fölpofozlak — rúgta bokán a tiltakozó fiút a legnagyobb (ő sem lehetett több tízévesnél), benyúlt a zsebébe, cigarettacsikket vett elő. a Jelnőitek mozdulatával dugta szájába. — Adj tüzet! — szólt fennsőbbségesen barátjának. aki kezét-lábál törve ugrott. A lány és a fiú megszeppenve állt. megszólalni sem mertek. — No mi lesz? Eltűntök végre? — a kérdést a rúgások és pofonok kísérték, a két gyerek bőgve futásnak eredt. — Indíts utánuk! — hangzott a parancs. s a csapat is meglódult. A két gyereket a kapuig rugdosták, köpködték, szidalmazták. A felnőttek meg-megálltak. utánuk bámullak. Senki sem szólt, avatkozott közbe. -gr-A klimaktériumban szenvedő nők és gyógyszereik Az átmeneti korba jutó nők általában más betegségekben is szenvednek. így többféle gyógyszert használnak egyszerre. Ezeket a gyógyszereket vagy az orvos írja elő számukra. vagy megvásárolják, esetleg az egészségügyben dolgozó rokonaik, ismerőseik által ajánlott gyógyszereket szedik. A változás korába jutott nő általiban 5—33 féle gyógyszert használ. Sokszor azonos hatásúnkból egyszerre többfélét. Nem ritka, hogy ALNAGON-t. ALGENÁ-t. NEURALGEN-t vagy még fájdalomcsillapítót is anélkül, hogy tudatosítaná, túladagolja magát fájdalomcsillapítóval. Éppen így van a nyugtátokkal is (például RADEPUR-l. OXAZEPAM-ot, DIAZEPAM-ot stb. használ egyszerre). Mivel a változás korába jutott nők gyakran szenvednek depresszióban, s kezelésükre depresszió elleni gyógyszereket (AMYTRYPTYLIN. MEŰPRAM1N. NORTKYPTYLIN) használnak. Ez rendben is van, mert a depressziót gyógyítani kell. de ha Radepurral vagy Diazepammal kombinálják őket, elmélyülnek a mellékhatásaik (gyors szívverés, szívfájás, izzadás, kellemetlen szárazság a szájban, a vérnyomás csökkenése, idegzavar, allergia és szellemi zavartság). Hasonló helyzet alakul ki. ha INDREN-t kombinálják ÁCYLPIRIN-nel. Az Acylpirin fokozza az Indren kiválasztását a szervezetből, ezért csökken a reumát gyógyító hatása. Ha az Indrent a barbiturátot tartalmazó gyógyszerekkel (HYSTEPS, BELASPON. 1SONAL. DORM1PHEN) kombinálják, a máj olyan gyorsan felbontja az Indrent, hogy hatástalanná válik. S ha meggondoljuk, hogy a klimaktériumban szenvedő nőknek még más betegségeik lehetnek, például gyulladások (ezért antibiotikumokat szednek); epebántalmak (ezért epére és görcsökre használnak gyógyszereket); vese- és húgyhólyagbántalmak (ezért szulfonamidokat fogyasztanak); vérszegénység. magas vérnyomás, szívbántalmak és légzési zavarok stb.. akkor a kezelő orvos is nehéz kérdés előtt áll; nem ír-e fel túl sok gyógyszert, mert az törvényszerűen vagy gyógyszermérgezéshez, vagy gyógyszerhatás* talansághoz vezet. Az utóbbinál a beteg mintha nem is használna gyógyszert, csak feleslegesen megterheli szervezetét. Mégis mi a teendő a klimaktériumban? Először is csökkenteni kell a gyógyszerek mennyiségéi, hogy ne lépjenek fel káros gyógyszer-kölcsönhatások, és a gyógyszerek ne terheljék meg a' májat. Néha elegendő pótolni azokat a hormonokat, amelyeket a klimaktériumban a szervezet nem termel elegendő mennyiségben, és elmúlnak a hőhullámok. a fejgörcsök, a kellemetlen feszültség. Megfigyeléseink szerint egy nő egyszerre Alnagont. Belaspont. Prothiadent. Spasmo-veralgint. Magnesium sulfaricum injekciókat. Dinylt. Indrent, Anavenolt. Superpyrint, Brufent, Algenát. Meprobamatot stb. használt. Tehát a fájdalomcsillapítókat, depresszió elleni tablettákat, görcsoldókat, nyugtatókat. reuma elleni szereket, visszérgyulladás-gátlókat stb.. vagyis a gyógyszerek, sokaságát, amelyek ilyen kombinációkban gyorsabban vezetnek gyógyszer-kölcsönhatáshoz. a szervezet károsodásához. Ha nem akarják, hogy a gyógyszerek ártsanak, ajánlatos csak egy orvossal kezeltetni magukat, s ha mégis több szakemberhez fordulnak, mindegyik tudjon a másik által előírt gyógyszerekről. mert így érhető el a leghamarabb a változáskori tünetek enyhítése vagy teljes megszüntetése. Dr. Nagy Géza ..Katonai szolgálat" jeligére A tényleges szolgálatot teljesítő katona vagy felesége nagykorú rokonának akkor van eltartási hozzájárulásra igénye, ha közös háztartásban él vele, vezeti a háztartását, és ebben a háztartásban a katona három évnél fiatalabb gyermekéről gondoskodik. Az elvált, özvegy vagy nőtlen katona lakbérhozzájárulást akkor kaphat, ha tényleges katonai szolgálata alatt a lakását senki sem használja. Minthogy fiának nincs gyermeke, akiről ön gondoskodna, nincs is eltartási hozzájárulásra igénye. Fiának lakbérhozzájárulásra sincs igénye, mert lakását ön használja kiskorú gyermekével, ez pedig nem családtagja a fiának. Ha az ön kiskorú lánya ellátatlannak számít, iskolaköteles korban van, nincs még saját keresete, mert továbbtanul vagy tanoncviszonyban van, akkor esetleg árvajáradékra volna igénye. ..Egy szomorú édesanya ” jeligére Lánya magyar állampolgárhoz ment feleségül. de itt maradt, a félje pedig Magyarországon él s közben már be is adta a válökeresetet. A Magyarország és Csehszlovákia közötti jogsegélyegyezmény értelmében, amely a Csehszlovák Törvénytár 1962. évfolyamában 91. szám alatt jelent meg, a válópert a magyarországi bíróság folytatja le és a magyarországi házassági jogot alkalmazza. A kiskorú gyermek tartásdíjáról, mivel Csehszlovákiában, az édesanyjánál van. az itteni bíróság hivatott dönteni. A lánya számára a feleségtartási díjat szintén az itteni bíróságnál kell külön eljárásban kérnie. Az így megítélt tartásdij csak a házasság tartamára, vagyis a válás jogerős kimondásáig jár. Azután újra kell kérni. Dr. B. G. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Harminchét éves. kétgyermekes, nem saját hibájából elvált tanítónő szeretne megismerkedni komoly, becsületes, jó megjelenésit férfival. Jelige: „Szilveszter 82" Huszonnégy éves, / 78 cm magas mérnök szeretne megismerkedni korban hozzáillő lánnyal 22 éves korig. A zenét és a sportot kedveli, szólógitáron játszik. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Szeretnek egyszer egy kicsit boldog lenni" Két jó barát, saját lakással — harminckilenc éves, 176 cm magas legényember: harminchárom éves. 186 cm magas, nem saját hibájábtíl elvált férfi —. jóravaló, szolid nő ismeretségét keresi. Fényképes leveleket csak Bratislavából vár. Jelige: „Piros rózsa” Tizennyolc éves, természetet, zenéi szerető lány ezúton szeretne megismerkedni komoly, becsületes fiúval huszonkét éves korig. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Nefelejcs” Kedves Olvasónk! Nagy gondban vagyok tizenöt éves lányom miatt — írja levelében. — Rendszeresen kisebb összegeket vesz ki a pénztárcámból, holott hetente megkapja a tíz korona zsebpénzt. Igaz, nem tagadja, sőt, megígéri, hogy többé nem fordul elő, de tiltásom ellenére megteszi. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, hogyan, mivel büntessem, hogy erről leszokjon. Vagy talán a zsebpénz, amit kap, nem elég?! Az első és talán a legfontosabb tanács, amit egyáltalán adni lehet, ha feszült a helyzet szülő és gyermek között: a szülő ne a hatásos büntetésen törje a fejét, hanem igyekezzék felderíteni a gyermek helytelen viselkedésének az okát! Ha ez sikerült — mi tagadás, egyáltalán nem könnyű feladat, és nem is megy egyik napról a másikra —, akkor — és csakis akkor lehet — közösen keresni a megoldást, a javulás útját-módját. Ez annyit jelent, hogy ne csak a szülő mondja a magáét, adja meg a lehetőséget gyermekének is, hogy „kibeszélje" magát. Az ön esetében mindjárt egy egész sor kérdés adódik, amire meg kellene találnia a választ. Például: mire kell a kislánynak a többlet-pénz? Milyenek azok az apró, mindennapi kívánságok, esetleg szükségletek, amelyekre nem elég a zsebpénz? Megkérdezheti kislányától azt is, mit csinálna ő az ön helyében ? És természetesen azt is, mennyi lenne hetente az az összeg, amit elegendőnek tartana, és miért? Ha a kislány kétséget kizáróan megérzi, hogy ön a konfliktust vele együtt, az ő szempontjainak figyelembevételével akarja megoldani, minden bizonnyal őszintén elmondja majd mindazt, amit ön tudni óhajt, amiről önnek tudnia kell. Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra is, hogy az „ügy" megoldásával nemcsak azt a célt kell követelnie, hogy a kislány többé ne nyúljon bele az ön erszényébe, s hogy „kijöjjön" a saját /esetleg felemelt) zsebpénzéből, hanem azt is el kell érnie, hogy gyermeke megértse és tudatosítsa: minden koronának, amely átmegy az ember kezén, munka a fedezete, vagyis: a pénzért dolgozni kell Sok családban szinte állandósul a konfliktus a gyerek zsebpénze miatt, s ilyenkor a szülők ugyancsak hajlamosak arra, hogy pusztán a gyereket hibáztassák, csak a mai fiatalság telhetetlenségét. képtelen igényeit szidják. Arra már kevés szülő gondol, hogy a szarvashibát lényegében ő maga követte el. Sok esetben éppen azzal, hogy a zsebpénzével elégedetlen, azt keveslő serdülőt kiskorában elárasztották a legdrágább ajándékokkal. Vagy nem éppen a szülő volt az, aki gyermeke öt-hat-tiz éves korában berohangálta a fél világot, csakhogy cserpetéje a legújabb és legdrágább farmerben pompázhasson ? Nem ő volt az, aki majdhogynem a szájától vonta meg a falatot, hogy a négyéves pocoknak megvegye a bonyolult elektromos szerkentyűt, a tizenkét évesnek a több ezer koronás magnót, és a jó ég tudja még mi mindent? Túlzott igények? Igen, de ki szoktatta rá a gyereket?! Jó lenne, ha a túl igényes tizenévesek szülei azt is megkérdeznék önmaguktól: volt-e valaha valami, amit gyermekük „önerőből" szerzett meg magának? Volt-e valaha olyan kívánsága, amelynek a teljesítéséért a maga módján meg kellett küzdenie, vagy hosszabb ideig várnia kellett?! Egy szó mint száz: nem mindig a fiatalokat kell szidni! Üdvözlettel (nöjj)
