Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-02 / 6. szám

V bemutató J mikor a színpadon Mephisto szerepében a német színész Hendrik Höfgen ezt mondja, valóban elhisszük, hogy kész saját énjét feladni, a megal­kuvás bűnébe esni. És néhány filmkoc­kával később a tábornagy páholyában — ahová maszkja mögé rejtett bizony­talansággal lép be — már tudjuk, szer­ződést kötöttek ők: a hatalom megtes­tesítője és a komédiás. A mai magyar filmművészet joggal áll a világ érdeklődésének középpontjában. Tavaly Rófusz Ferenc Légy című kis remekműve vívta ki a szakmabeliek elis­merését — Oscar-díjat kapott — és nagy közönségsikert aratott. Hasonló­képpen Vajda Péter Moto perpetuója, amely szintén tavaly, Cannes-ban a rö­vidfilmek kategóriájában Arany pálmát nyert. Ugyancsak Cannes-ból indult Szabó István Mehpisto című filmje vi­lágkörüli útra a legjobb forgatókönyv­nek járó díjjal; és még eggyel: a filmkri­tikusok nemzetközi szervezete zsűrijé­nek díjával, amelyet a mezőny általuk legjobbnak tartott filmjének adnak. A film Klaus Mann azonos című regényéből készült, szövegkönyvét Sza­bó István és Dobai Péter írta. Az író, Thomas Mann fia. emigrációban írta meg müvét, és szereplőit valódi szemé­lyekről mintázta meg. így Mephistót, azaz Hendrik Höfgent a híres német színészről, Gustav Gründgensről, aki berlini pályafutását Max Reinhardt színházában kezdte, s a színház inten­­dánsságáig vitte, aztán a könyv-, illetve a filmbeli Dora Martin Elizabeth Berg­­ner színésznő, aki a fasizmus elől Ame­rikába emigrált, a tábornagy nem más, mint Göring, a Bruckner-család pedig, ahová Höfgen benősült, Thomas Mann családja. Milyen hát ez a Mephisto-Höfgen? Viszonylag tehetséges vidéki színész, akiben még a tehetségénél is nagyobb, mélyebben gyökerező az akaraterő és a kitartás, meg a siker, a taps, az emberek szeretete utáni mértéktelen vágy. Fel­tornázza magát Berlinig — megálmo­dott szerepéig Goethe Fausztjában. Nem rossz ember ő. a siker utáni vágy vezérli tetteiben, s mert a fasizmus fellépésekor éppen az az akadály, hát megtagadja baloldali ellenzéki múltját. Szenved ugyan saját gyengesége miatt, de nagy tehetséget tanúsít önigazolás­ban is. Szabó István — saját bevallása sze­rint — filmet csinált egy karakterről. A színész leikébe nyújt betekintést ilyen­formán, s jóvoltából megadatott ne­künk, hogy tökéletesen megismetjük ezt a lelket a legapróbb árnyalatokig: ha nem szeretjük is meg, de megértjük és el tudjuk fogadni őt olyannak, amilyen. Mephisto: „Mit bűnnek, rontásnak nevezni Szokás, gonosznak röviden: Az én sajátos elemem.” Színész. A szónak valószínűtlenül sok árnyalatával, ízével. Ez tehát Hendrik Höfgen, aki magának ásott vermet, mert azt hitte, hogy kompromisszumot tud kötni, s hogy a művészet a kor politikájától független. Rendkívül érde­kes Szabó filmjében a Fauszt két — Hitler előtti és Hitler alatti — felfogá­sának párhuzama. Mindkettő jelentős állomás Höfgen életében. A Mephisto film-alakja tökéletes lett. Nagyszabású film, amely lefegyverez, megborzongat, elgondolkoztat — a ren­dező határozott, biztos kezének nyomát viseli. A színészválasztás és -vezetés hibátlan, szinte tökéletes. Az osztrák Klaus Maria Brandauer — Hendrik Höfgen — félelmetesen tud azonosulni „szerepeivel”, színészi váltásai egyedül­állóak, kifogyhatatlan energia hordozó­ja. Magyarul Szakácsi Sándor hangján szólalt meg — ragyogó kombináció! A tábornagyot a nyugatnémet Rolf Hoppe alakítja — ő a hatalom. Szájszögleté­nek egyetlen mozdulata válik képzele­tünkben a fasizmus ördögi voltának jel­képévé. Hidegséget árasztott a lengyel Krystyna Janda mint Barbara Bruckner, Höfgen első felesége. A további női szereplők közt ott volt Bánsági Ildikó, a színesbőrű Karin Boyd, Bánfalvi Ágnes, Christine Harbort. A filmet Koltai La­jos fényképezte, többnyire sötétebb tó­nusokban, helyenként a fény és árnyék játékát űzte. A film külön értéke, hogy a fasizmus külsőségeiből az alkotók csak a leg­szükségesebbet mutatták be. így látja és érti meg igazán a mi generációnk, amely közvetlenül nem volt részese a hitleriz­­mus kérlelhetetlenségének, az emberi lélek leleplező-erejű, könyörtelen tükré­ben a fasizmus belső lélektani szerkeze­tét. Friedrich Magda Fotó: archív rfTlT<rrr

Next

/
Oldalképek
Tartalom