Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-02 / 6. szám
MISKOLCZI MIKLÓS SZÍNLELNI BOLDOG SZERETŐT Heleszta Sándor és Rudas János szerint a megkérdezett fiatalok fele úgy véli, hogy a szexuális hűtlenség „előfordulhat, de érzelmi alap nélkül". A másik csoport szerint viszont, „ha már előfordul, akkor legyen érzelmi alapja”. Az előbbi kérdőjelek és egymásnak feleselő válaszok jól illusztrálják, hogy az ellentmondások szubjektív kiegyenlítése folyik. Az életben és a kérdőíveken az már nem kérdés, hogy egyáltalán előfordulhat-e külső kapcsolat. Csak azt tudakoljuk, hogy vajon szerelemből vagy anélkül forduljon-e elő. Alighanem azonban az „anélkül” mögé írott kérdőjel is képmutatás már, mert a döntés előttünk születik, naponta. Az. embereknek nincs idejük megvárni a szerelmet. Korunk ugyan a sorban állás kora. de nem a várakozásé. A szerelmet pedig nem lehet kijárni, nem lehet pult alól megszerezni, nem lehet mást megelőzve, lekörözve, hozzájutni. nem lehet rá testületi döntést hozni, de egyedül sem lehet határozni róla. A kölcsönös szerelem, mint tudjuk, nagyon ritka jószág, különösen felnőtt, házasságban már megkopott. sokat tapasztalt, csalódott, gyanakvó, más kapcsolatokkal korlátozott emberek esetében. Amiért a magára maradt ember keresi a szerelmet, ugyanazért találja meg nehezen. Lényegesen ritkábban, mint ahányszor szeretné. mint ahányszor nemi vágy ébred benne valaki iránt Ha kölcsönös, viszonzott, igaz szerelmekre várnánk, ha csakis ezzel tehetnénk úgy-ahogy szalonképessé egy külső kapcsolatot, akkor .. . talán akkor ennek a könyvnek sem volna tárgya, témája, nem kellene megírni. Csak hát, nem várunk! A párkapcsolatok egyik gyökeres változását éppen a sietségben születő, rokonszenven alapuló külső kapcsolatok elleijedésében látom. Abban a készséges beletörődésben és felismerésben, hogy a szerelem nem jön. viszont az élet megy. Múlik. Ne múljék hiába! Túltesszük hát magunkat a szerelem hiányán, és néha még örülünk, is, hogy a rokonszenv alapú kapcsolatokban megőrizhetjük individualizmusunkat, szabadabban érvényesíthetjük érdekeinket. És lám, így is viszonylag jó, viszonylag tartós lehet a kapcsolat A partner sem igényli már az érdekek feladását, ha viszonzásként ő is vigyázhat a magáéra. Ilyetén tehát csak érdekegyeztetésről van szó, szerelem helyett. Balatoni SZOT-üdülő erkélyén át hallottam és mindjárt jegyeztem is az alábbi beszélgetést: Férfi: De hát miért nem akarod? Ha már egyszer feljöttél és egyedül vagyunk .. . Mit gondoltál, mit fogunk csinálni éjjel a szobámban? Nő: Alig ismerjük egymást. Te is nős vagy, nekem is van féljem, gyermekeim ... Férfi: Na és? Itt van ez a jó kis szoba, benne az ágy. a lehetőség, rokonszenvesek vagyunk egymásnak, hát mire váljunk még?. . . Később a zajokból értesültem, hogy nem vártak másra. Néhány éve vagy évtizede az utolsó mondat alighanem még így hangzott volna: „Itt van ez a jó kis szoba, benne az ágy. a lehetőség, szeretjük egymást, hát mire váljunk még ...? Csak hát ki hinné el, hogy háromnapos üdülői ismeretség után lehet szexuális kapcsolatot indító, igazoló szerelemről beszélni! Máig emlékszem arra a történetre, amelynek hőse éppen egy szabadságát töltő asszony volt. és aki a félnapos ismeretséget követő intim együttlétben annyira elveszítette a mércét, hogy ezt kérdezte: „Szeretsz, apuka”? Barátom, akié a történet, állítólag azt felelte, hogy: „Persze, csak mondd meg a nevedet”. Szerencse (?), hogy nagy hazugságokat már csak kevesen igényelnek. Kiöregszik vagy kihal ez a korosztály s vele a divat. Persze a biztatás és a biztosítás igénye azért megmarad. Hangulati okokból a szerelmen kívül eső kapcsolatokban is szükség van bizonyos „vallomásokra”. Ezek azonban jobbára csak az erotikus játék idejére korlátozódnak és gyakran nem is annyira a társ mint inkább önmagunk „felsrófolására” szolgálnak. Komoly, méltánylandó hivatkozási alapnak elegendő a rokonszenv. arról illik is beszélni (míg a szerelemről nem!), és az el is hihető. Máskor is voltak házasságon kívüli szexuális kapcsolatok. De még mennyire! Ezek többségének azonban volt egy kialakult, klasszikus menetrendje: megismerkedés-rokonszenvezés-széptevés-udvarlás-szerelem-pettingelés szexuális kapcsolat. Ez a sor. ez a rend érthetően időigényes volt, ma is az. A mostani — nem mondom, hogy általános, de szaporodó és új gyakorlat — sokkalta racionálisabb, lényegre törőbb. Hogy mi a lényeg? Férfi-nő egészséges viszonyának legtermészetesebb csúcsa a szerelemmel igazolt nemi kapcsolat. Az ehhez vezető út lett racionálisabb, időben rövidebb. Mert kimarad belőle a szerelem. Igaz, ezzel megrövidül. de szépségekben és élményekben is szegényesebb lesz. A nemi kapcsolatok lelki szépségeit és gazdagságát a szerelem adja. Tudott dolog, hogy az erosz megelőzi a libidót, de klasszikus értelemben is. Engels szerint is összetartozik, feltételezi, erősíti egymást. Elméletileg ma is indokolt volna a szétválaszthatatlanság. Aki átélte, tudja, hogy igazán csak szerelemmel jó szeretkezni és hogy a jó nemi kapcsolat menynyire stabilizálja a szerelem érzését. Tárgyalt esetünkben a lényegre törés csupán egy felismerést és egy sorrendi cserét jelent Csupán?! Tekintsük át a téma rendkívül sokszínűsége és bonyolultsága miatt erősen leegyszerűsített s csupán egyetlen hipotézis igazolására elegendő folyamatot: Határozottan nem állítom, de lehet, hogy a dialektika bizonyos félreértelmezésében született meg a vélemény, amely szerint ha a szerelem szexuális kapcsolatok elindítója, miért ne volna igaz. hogy a szexuális kapcsolatok is megszülhetik a szerelmet. Nem akarok túlontúl szkeptikus lenni, ezért a külső kapcsolatokat folytatók többségéről feltételezem, hogy eredetileg igényli az érzelmi feltöltődési, sőt a szerelmet is. Vagy legalább reméli. Csak hát nincs idő! Ezért a fordított tétel alkalmazásával sokan mintegy siettetik, megvallatják a jövőt. (folytatjuk) ÉVFORDULÓK 1812. február 7-én született Charles Dickens angol regényíró, a Twist Olivér — a kiszolgáltatottság és a szegénység regényének —, az érzelmes és kissé naiv tanmeséket tartalmazó Karácsonyi ének, a Pickwick Klub, és az önéletrajzi elemet tartalmazó David Copperfield alkotója. Február 8-án ünnepeljük Darvas József magyar író hetvenedik születésnapját. 1962. február 9-én hunyt el Max Svabinsky cseh festő és grafikus, nemzeti művész. ) KÖNYV VILÁGOSTÓL SOLfFJUSÓK. MM.Vf.7d Lö\IVKIADÓ MEMESKÜRTL Ritka élménnyel ISTVÁM gazdagít ez a könyv, a-áítszabadságharc buká-PARÁZS sát követő tíz esztendő A HAMV ALATT történeti-irodalmi dokumentuma. Nem csak azért, mert keveset és sokféleképpen értékelte eddigi történelemtanításunk a Bach-korszaknak nevezett nehéz tíz esztendőt, amelyben a Habsburgok megsemmisítő törekvései által csaknem végveszélybe került nyelv és nemzet. Csodálkozva figyelünk fel arra, hogy köztudatba rögződött „passzív rezisztencia" korában a nyelv védelme, mint életbevágóan közös érdek, mint a nemzeti ellenállás összekovácsolója kerüli előtérbe. Néhány sor idézet az utolsó fejezetből: „Könyvünkben sok az irodalmi példa: vers verset követ. író neve író nevét kergeti, kiadók, nyomdák, hírlapok, könyvek címeiadatai. beszélyek. kiáltványok hömpölyögnek a szöveg sodrában, néha zátonnyá torlódnak, s szinte már gátolják az elbeszélés folyamatosságát... Ritkaság, hogy egy történelmi korszakot ennyire a nyelv határozzon meg. Hogy ennyire ez legyen a politikai cselekvés módja és mozgatórugója. így volt ez Mohács után. amikor a megszűnt magyar államot a közösen beszélt és irodalmi tudatossággal először akkor használt nyelv helyettesítette ... A magyar nyelv a függetlenség, a szabadság, sőt: többféle nyelvet beszélő népek közös szabadságvágyának jelképe lett.” Másképpen becsüli fel és meg e könyv ismeretében az akkor született irodalmi alkotásokat is az, aki az iskolában igencsak keveset tudhat meg a Világost követő tíz év történetéből. S álljon itt ajánló sorok helyett a könyv befejező része: „De aki a földön él, szenved, menetel, szerelmétől búcsúzik, abban Kis nyelvtanná varázsolódik a szavak füzére: „Én én vagyok magamnak S néked én te vagyok. S te én vagy magadnak, Két külön hatalom. S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom. (Radnóti Miklós: Kis nyelvtan) De csak ha vállalom.” (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981)- h — c FILM A mai filmművészet fejlődésének irányát igyekszik átfogni és bemutatni az idei Dolgozók Téh Filmfesztiválja. A sokéves átlagtól eltérően most sokkal több — összelő Jr Jr cl* sen huszonhárom — alkotás szerepel a filmszemlén, nem a sztárparádé. sokkal inkább a családi és társadalmi problémák, a haladó politikai, művészeti irányzatok jegyében. Az utóbbi időben több csehszlovák rendező nyúlt klasszikus regényhez, novellához. Ludo Ondrejov elbeszélésének motívumaira épül Anton Majerőík első játékfilmje, az Éjmadár. Egyértelmű és egyszerű problémát vet fel ez a balladisztikus film: egy beteges és megfáradt író (Vlado Müller alakítja) új erőt és inspirációt keres a természetben, az ideiglenes magányban. Nyikolaj Gubenko szovjet rendező legújabb filmjének címe Az üdülők életéből. Fürdővárosban játszódik, ahol az idő lassan, kissé unalmasan telik, a beszélgetések is inkább monológszerűek. sokan csak magukba néznek-látnak ilyenkor. Ebben a különleges környezetben születik egy késői váratlan szerelem Nagyezsda. a 37 éves elvált asszony és Alekszej. a megviselt idegzetű, tehetséges karmester között A főszereplők Zsanna Bolotovova és Regimantasz Adomajtisz. A magyar filmművészetet, amely mostanában a világ érdeklődésének középpontjában áll, két film is képviseli. A Klaus Mann regényéből készült világsikerű Mephisto, valamint Huszárik Zoltán utolsó alkotása, a Csontváry-életrajz, A festő világa. A főszereplő I. Fintzi mellett Dajka Margitot, Márkus Lászlót Drahota Andreát láthatjuk a filmben. — fm — c A MATESZ műsora február 3.: Ógyalla (Hurbanovo) — A négylábú is boltik (19.00) február 4.: Felsöpatony (Homá Potóft) — A négylábú is botlik (19.00) február 6.: Csata (Cata) — A négylábú is botlik (19.00) február 7.: Muzsla (MuZla) — A négylábú is botlik (19.00) február 10.: Nyitra (Nítra) — Velúrzakó (19.00)
