Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-02 / 6. szám
zelebbi közlekedési megállóhely két kilométerre van. Vladimír Myslovic, a 2. számú raktár vezetője szerint pillanatnyilag jó az ellátás csempéből, fürdöszobafelszerelésböl, padlócsempéből. A múlt évben kevés volt a csempe, most 13 félét kínálhat. Van köztük egyszínű is, mintás is. A legtöbbhöz színben megfelelő fürdőszoba-felszerelést is tud adni. Csakhát az emberek ízlése különböző. Van, aki nem elégszik meg a hazai gyártmányokkal. Néhány éve hoztunk — be — hazai termék hiányában — dús mintájú, erős színezetű olasz és görög csempéket. Most azt keresik. A homlokzatcsempéböl csak két féle van azt is csak építővállalatoknak szállítják. Ők ugyanis elsősorban az építövállalatokat kötelesek ellátni, bevételüknek csupán tíz százaléka — havi 500—700 ezer korona — származik a lakosságnak eladott áruból. Ezért van az, hogy nagyon sokszor meg kell náluk fordulnia annak, aki házat akar építeni... A lakosság építőanyag-ellátására a Jednota telepei szolgálnak; közülük a förévit (Prievoz) kerestük fel. Az érdeklődő cementet, téglát, meszet, kátránypapírt, aszfaltot, csempét, ablak-, és ajtórámát vehet itt. Persze csak akkor, ha éppen van. Ján Műnk raktáros egy füzetet tesz elém, nézzem meg hányán várnak különböző anyagra. Felírja a vásárolni akarók címét, s ha megjön az áru, értesíti őket, hogy ne kelljen nekik hetente háromszor hiába idejönni. Legalább ennyi! A választék jelenleg minimális, háromféle csempe van, közte egy zöldmintás, amely egy éve áll a raktáron, mert olyan ízléstelen, hogy senkinek sem kell. Egy másik nagy goncP. cementből, mészből kénytelen megvenni az ötven fogni, hogy megfelelő teret biztosítsanak a barkácsolás fejlődéséhez, további híveket szerezzenek e „termelési" módnak, amelyet egyre többen kényszerűségből folytatnak, de tagadhatatlan nemzetgazdasági hasznossága is. Javaslatomat elmondtam a Domáce potreby kereskedelmi igazgatóhelyettesének. Mikulás Eftimov mérnöknek. Véleményemmel csak részben értett egyet: — Az Uníverzál kisipari szövetkezt egy időben próbálkozott ilyesmivel. Műhelyt rendezett be, ahol bizonyos díj ellenében bárki elvégezhette a számára szükséges munkát. Rövid időn belül megszüntették, mert nem volt érdeklődés iránta. Mi jól ismerjük a barkácsolók problémáit, anyagbeszerzési gondjaikat, s már tervünkben szerepel, hogy néhány üzletünkben külön részleget nyitunk számukra. így egy helyre összpontosíthatnánk minden olyan eszközt, anyagot, amelyet a barkácsolók az adott szaküzletben megvásárolhatnak, csak jelenleg többszöri sorbanállás után. Szerintem fölösleges lenne erre egy külön áruház, ha az áruellátás továbbra is olyan hiányos maradna mint jelenleg. Ha a keresett áruk választéka és mennyisége fedezni tudja a szükségletet, a vásárló a jelenlegi szervezés mellett is elégedett lehet. A lényeg, hogy megkapja azt, amire szüksége van. Ebben — javaslatom helyességétől vagy éppen irreális voltától függetlenül — egyetértünk. Legyen akkor a cél: csökkenteni az 1000 apró bosszúságot! Mert egyre több a szabad időnk, egyre többen barkácsolnak — népgazdasági szempontból is fontos értékeket teremtve. A jelenlegi helyzet senkit sem elégíthet ki! H. Zsebik Sarolta Fotó: Nagy László kért mennyiséget, többszöri utánrendeléssel sem kapja meg. A legutóbbi eset: 98 féle áruból csak 25 érkezett meg... Aránylag a 1000 drobností üzlet volt legjobban ellátva olyan áruval, amelyre a fúró-faragó embernek szüksége van. De . .. Jaroslav Snajnár üzletvezető: „Itt sincs mindig minden. Gyakran hiánycikk a kalapács, a dörzspapír, a ráspoly, a satu, a körfűrész. Egy időben nagyon kicsi volt a választék szögből. A vízvezeték, a mosdók, a kádak szereléséhez rengeteg apróságra van szükség. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egyszerre kapható minden szükséges holmi. De más is bosszantja vásárlóinkat: a havírovi Náradie n. v. által gyártott Combi fúrókészlet különböző tartozékainak csatla kozási módja eltérő a néhány évvel ezelőtt piacra bocsátott készletétől. Aki a korábbi készlet tulajdonosa, most dühönghet, mert ahhoz tartozékot már nem kap, az újakat pedig nem tudja használni.” A legnehezebb talán azoknak a helyzete, akik lakberendezési kiegészítőket, netán bútorokat akarnak „összebarkácsolni”. Fát nem lehet kapni, legfeljebb csak az ipari feldolgozás hulladékát, esetleg, némely melléktermékét vehetik meg a barkácsolók. Azt sem olcsón, ráadásul ritkán kapni. Nem megfelelő az ellátás például rétegelt lemezből, bútorlapból, farostlemezből, lécből. A bajok gyökere, hogy az országban egyetlen olyan kisüzem sincs, amely kifejezetten a lakosság szükségletére dolgozna fel faanyagot. A fővárosban egyedül a Drevona récsei (Raca) telepén lehet faanyagot vásárolni. A barkácsolónak nincs könnyű dolga még abban az esetben sem, ha szerencséje van és egyszerre meg tudta venni a szükséges árut. Különösen, ha nem rendelkezik saját kocsival, amellyel az anyagot elszállíthatja. Mert: autóbuszra, villamosra nem szállhat fel háromméteres deszkával, tehertaxit fogadni egy szál deszkáért pedig igencsak költséges. Nem jobb a helyzete annak sem, aki csempét, mosdót, építőanyagot vásárol a Stavivá békásmajori (Zabi majer) telepén. E városszéli raktártól a legkökilót az is, akinek csak ötre lenne szüksége. Ezt az árut ugyanis csak ilyen csomagolásban szállítják — évek óta, a sok reklamáció ellenére is. Ugyanilyen értelemben kell szólnom a Drogéria festékanyag kínálatáról, ami az utóbbi időben ugyan javult, de némely festék csak nagyobb csomagolásban kapható; a barkácsoló néhány dekát elhasznál, több kilónyi pedig megszárad a dobozban. Felesleges kiadás a vásárlónak, nemzetgazdasági szempontból pedig súlyos anyagpazarlás. Kevesebb okuk van panaszra azoknak, akik tapétázzák otthonukat. Az ellátás ezen a területen feltűnően javult az utóbbi időben, bár a minőséggel sok a baj: a kapható tapéták választéka kicsi, ízléstelenek, nem vonzóak. Még több bosszúságot okoz a ragasztó. Legény legyen a talpán, aki a sokféle ragasztóból ki tudja választani a megfelelőt. Azt, amelyik oda is ragasztja a tapétát. . . Az eszköz és az anyag azonban még nem elég egy barkácsoló „boldogságához". Sok esetben szükség lenne szakmai tanácsokra is. Segítséget nyújthatnának a szakkönyvek, -folyóiratok, de a legtöbb olyan bonyolult leírást közöl, hogy a gyakorlott barkácsoló sem igazodik el rajta Sokszor érthetetlenek a szerszámokhoz mellékelt szakmai tanácsok is, ami azért is baj, mert a szerszámok szakszerűtlen használata balesetet okozhat. De ez már csak az én eszmefuttatásom. A barkácsolók szerint ami a leginkább hiányzik: „a mindent egy helyen". Egy olyan intézmény, ahol minden eszköz, anyag, szolgáltatás — beleértve a műhelyt, sőt a szakképzett, tanácsadó kisiparost is — rendelkezésre áll. Ahová elég egy szabad délután bemenni azzal a tudattal, hogy a zsebben lévő rajz és pénz elég ahhoz, néhány óra múlva a saját készítésű, az elképzelésnek megfelelő kész tárgynak örülhetünk majd. Persze, a jelenlegi vállalati felépítés és az anyagellátás helyzete miatt mindez álomként hat, s valóban nehéz lenne létrehozni. De nem lehetetlen. Néhány üzletfajtának, ipari vállalatnak és értékesítő intézménynek kellene csak összeAPRÓ BOSSZÚSÁG
