Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-02 / 6. szám
^Szívünknek kedves Az új vállalkozások szorongásával küldtem nyom dába Kulcsár Ferenc kísérő szövegével Csáth Géza álomszerűén sejtelmes, már-már végzetesen idillikus világot festő novelláját. Lapunk mai számában ugyanis egy sorozatot indítunk. mellyel bizonyára izgalmas és tanulságos kalandozásra hívjuk az olvasót a világ novellairodalmának kimeríthetetlen gazdagságú birodalmába. A kalauz szerepére cseh szlovákiai magyar írókat kértünk föl: az ö segítségükkel 'egy-egy olyan, szívüknek kedves novellát kínálunk olvasásra, mely tárgyánál fogva a család, a családon belüli, valamint a mindenkori családok és társadalmak közti kapcsolatok rendkívül árnyalt és megszámlálhatatlanul sokféle megközelítést igény - lö. kérdéseire keresi a választ. Sorozatunk sikere így a szerkesztőség jó szándékán túl nem kis mértékben íróinkon is múlik. Vállalkozásuk akkor lesz eredményes, ha sikerül beavatnunk az olvasót jónéhány remekmívű novella szépségének titkaiba, s közelebb segítenünk annak tisztázásához, hogy kinek kinek hol a helye, mi a szerepe a családjában, családjának a társadalom ban és — a világban. Tóth László ín öi 4) Csáth Géza novellája elé A Szombat este nem a híressé vélt Csáth-novellák közül való. De bennem —- és hiszem, hogy sok felnőttben — mélyre száll alá az a hárfahaogszerű zengés, amelyet az íróé novellájában megszólaltat Nem találkozunk itt fájdalommal és iszonyattal, sem a „halál kiütköző tigrisfoltjarval" — Csáth írói világának e legjellemzőbb jegyeivel. Nem. ez az írás olyan, mintha holdfényből szőtték volna, mintha egy huszadik század eleji Családi kört olvasnánk, de más is: mintha a saját gyermekkorunkat olvasnánk. Szombat este, ó. az mindig a legszebb — üti le az író a Urai hangot a novella első mondatával. És megindul a „mese", az az említett holdfényből szőtt mese, melyben minden icipici mozdulatnak. minden tárgynak és személynek hangsúlyozott jelentősége és jelentése van: a gyermek szemében és szemével a szombat esti „családi szertartás " egyszerre boldog és titokzatos világgá nő. Azaz nem is nő. inkább mélyül: valamilyen édes gyermeki horror szárnyain szállónk a félhomályos szobák mélyeire, ahol igazában jelentéktelen dolgok történnek — a felnőttek számára. De a gyermekeket a fények, a színek, a zajok, az illatok, az izek. az árnyak, a felnőttek titkokat rejtegető „színháza" varázslattal tölti meg. s újabb titkok, meselények teremtésére ösztönzi őket így születik meg a Homokember is. akire „borzasztó ránézni, mert hatalmas, félelmes és csúnya ő", akivel mégis, ha idegeket borzotón is. de játszani lehet S ez mindennél fontosabb. Csáth Géza mindössze tizenkilenc éves volt, amikor a Szombat estét megírta. 1907-et írunk ekkor, s az író tarsolyában már olyan kitűnő novellák sorakoznak, mint az Apa és fiú. Trepov a boncolóasztalon vagy A varázsló kertje. Részben ezért is kivétet a Szombat este Csáth munkásságában. Itt meleg, alakjaival együttélő és -érző hangot üt meg az író. ellentétben többi novellájával, melyben a hideg írói kívülállás, a rezzenéstelen keménység az uralkodó. A közös vonást csak a hihetetlen tömörség jelzi, s még valami: a rejtélyesre, a titokzatosra, a borzongásra való törekvés. Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy észrevegyük a novella mélyrétegében a személyes élményt Az írás alkotáslélektani gyökere az író gyermekkorában ereszkedik: érdemes és értékes megemlíteni, hogy Csáth Géza unokatestvére volt Kosztolányi Dezsőnek, s Kosztolányi sok Csáth-novellában meg is jelenik mint gyermekkori játszótársa és barátja az írónak (például az Anyagyilkosságban — természetesen csak jelzésekben — a Witman-testvérek ugyanazt teszik, mint a két unokatestvér); Kosztolányi meg is írja ezt a Szegény kisgyermek panaszaiban, majd az Esti Kornélban is A Szombat este Dezsője is ugyanaz a gyermek Kosztolányi, az a vásott kölyök. -aki csínytevésben, kalandok keresésében mindig tettre kész társa volt a gyermek Csáth Gézának. Szombat este, ó, az mindig a legszebb — sóhajtott fel 1907-ben az író. Érvényes-e ez a mai gyermekekre is? Próbáljon meg rá ki-ki külön-külön válaszolni. S ha úgy gondolja, hogy nem. esetleg igyekezzen gyermekeinek szép szombat estéket varázsolni Kulcsár Ferenc bombát este, ó, az mindig a legszebb. E napon ugyanis nincsen meleg vacsora — hús. főzelék vagy tészta, amit sorban meg kelt enni —, hanem sok minden. És ehetünk, amit akarunk. Akár teát. amelyet nagymama főz a nagy réz szamováron, a pohárszék melletti kis asztalon. Akár tojást: és akkor szólni kell Évának, a szakácsnőnek, hogy menynyi kell. Akár apró halakat, amelyeket apa hoz haza egy dobozban. Szóval, pompás az egész. Az asztalon egy nagy tálban piritott kenyér van és egy másikban vaj és túró. a harmadikban főtt burgonya. Ilyenkor apa és anya is. mintha jobban őrülnének. És ők is. legalább azt hiszem, szeretnék hogy mindig ilyen vacsora legyen, mert ez sokkal jobb és kedvesebb. mint a többi napi rendes vacsorák. Nagymama ilyenkor csak teát iszik. Bordó színűre főzi. és mialatt fő. a csészéjében cukrot éget hozzá rummal. A rum lilásrózsaszínű lángocskákkal ég. és kicsapkod néha a csésze szélén túl is. a nagymama meg leteszi a szemüvegét és mosolyogva nézi; közben cukrokat dörzsöl a citromhoz. Apa halat eszik először, de azután behozatja a paprikát a sót a borsot, a mustárt, a köménymagot, a káprit és a petrezselymet Mindenikből szed egy keveset, sok túrót és vajat vesz hozzá, azután pedig a vastag, ezüst tejeskanállal szétkeveri az egészet. Pompás ez kenyérre kenve. Én és Dezső mindenből eszünk sorban. Anyikátói kérünk, ő mindent ad. Ha apa így szól: Én nem bánom, de ezek a gyerekek betegek lesznek — akkor ö megkéri: — dehogy lesznek, vigyázok én. Vacsora utón apa rágyújt Én elhozom a sarokból a pipát Dezső a gyufát a fiókos szekrényből és Éti a dohányos szitát. Apa lassan megtörni a nagy. faragott tajtékpipát, és aztán rágyújt Gyönyörű, kék füstkarikákat bocsát; mindenkinek hármat; nekem is, Étinek is. Dezsőnek is. és ha kérjük, nagymamának és anyának is. Azután újságot olvas. Anya előveszi a szekrényből az Olajág-at és olvassa. Nagymama a konyhába siet magával viszi a kamrakulcsot Nemsokára jő be Julis. Hozza a mosdótálat; forró benne a víz. Lábat kell mosni. Rendesen Éti kezdi. (Ráfogtuk Dezsővel, hogy lánynak legelőször kell a lábat mosni.) Julcsa pedig összeszappanozza a lábunkat Csiklandja. mossa, öblíti, míg csak egészen nem tiszta. És három mesét mond el ezalatt. A vasfejüröl. A hét hollóról és a Boszorkányokról. Legszebb a boszorkányokról szóló. Ekkor már apa és anya bemennek a tisztaszobába. Két lámpást visznek be, és felnyitják a zongorát. Apa zongorázik anya mellette ül. Közben beszélgetnek, és apa olykor megcsókolja anyát. Míg Julcsa a mesét mondja, hallgathatom a muzsikát is: mert mindkettőt jól ismerem. Nagyon szomorú
