Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-18 / 51-52. szám

INGRID BERGMAN Ingrid Bergman színésznői pályafutása a legritkább karri­erek közé tartozik: egy huszo­néves svéd lány egyetlen film­mel, az Intermezzóval egy csapásra világhírű lett. Nagy sikereinek csillaga nem halvá­nyodott több, mint négy évti­zeden át sem. Az Intermezzo, amelyben Leslie Howard volt a partnere, a filmtörténet elsőszámú Ingrid Bergman-legendájává nőtt. De ugyanolyan legenda immár a Casablanca, amelyet filmmúzeumok és televízió­­adók nem győznek fölújítani. Ingrid Bergman, Humphrey Bogart, Claude Rains és Sző­ke Szakáll: a minap láthattuk képernyőn a Casablancát. Meg a Gázlángot is, amelyben Charles Boyer mellett könnye­zett ez a csupa érzés, csupa szenvedély, csupa gyöngéd­ség színésznő. Igen, úgy volt a szerepeiben szerelmes és szenvedélyes, mint kevesen. Mégis, egész életében szeretett volna vala­mi más is lenni. Szent Johan­na többször, több változatban a szerepe és a művészi életé­nek értelme lehetett, színpa­don és filmen. Mert volt Ingrid Bergmanban valami gyönyörű, földi módon transzcendentá­lis. Talán Clausen tanácsos szavai illettek rá legjobban, amelyeket a „Naplemente előtt" ősz hajú hőse a kis Inkennek mond: „Egy más vi­lág küldötte vagy .. Ilyesmi sugárzott belőle, nagyon is evilágian. Ez tette személyiségét — túl a szépsé­gén és nagy tehetségén — oly drámaian izgalmassá. Ez tette például A kaktusz virága film­­változatában — amelyet ötve­nes éveinek közepén játszott el — annyira fiatallá, nőiessé. Ingrid Bergmanról sosem ju­tott eszünkbe, hogy életkora is van. Nem voltak nyelvi korlátái. Odahaza svéd színésznő volt, a londoni színpadon angol, a párizsin francia, Rómában olasz. Több milliárd emberé volt egyszerre. Boldog volt? Boldogtalan? Bizonyára mind a kettő. Művész a huszadik században. (A képen: Humphrey Bogart - tal a Casablancában és Char­les Boyerval a Gázlángban) ROMY SCHNEIDER „Negyvenkét éves vagyok és boldog­talan" — így jellemezte önmagát Romy Schneider, az osztrák származá­sú francia színésznő, nem sokkal aze­lőtt. hogy 1982. május 29-én holtan találtak rá párizsi lakásában. Az orvosi jelentés szerint szíve mondta fel a szol­gálatot. de rögtön akadtak szenzáció­­hajhász újságírók, akik „majdnem biztosan" tudták, hogy a színésznő tu­datosan vetett véget életének, szándé­kosan vett be a szokottnál nagyobb adag altatót. De nem is ez a lényeg. Inkább arról érdemes beszélni, hogy ez a másoknak, emberek millióinak annyi örömet adó művész mint magánember valóban nagyon szerencsétlen és bol­dogtalan volt. Romy Schneider, eredeti nevén Ro­semarie Magdalena Albach-Retty 1938-ban született. Édesanyja, az is­mert osztrák színésznő, Magda Schne­ider nem nagyon örült, hogy lánya is ezt a nehéz hivatást választotta, de miután látta, hogy minden ellenvetése hiábavaló, sokoldalúan támogatta. 1954-ben jelent meg először a film­vásznon, nem sokkal ezután pedig Sis­­si. Erzsébet királynő szerepében hódí­totta meg a mozirajongók szívét. De Romy nem olcsó sikerekre, hanem va­lódi művészetre vágyott, ezért 1958- ban már Párizsban forgatott — Alain Delon partnere volt a Christiane c. filmben. Delon sokat segített neki. ne­ves rendezőkkel — többek között Vis­­contival — ismertette meg, de szerelem terén nem bizonyult állandó partner­nek. 1963-ban, miután csalódással tel­ve búcsút vetlek egymástól. Romy Vis­conti filmjeiben vállalt szerepet, majd Hollywoodba ment, de mivet nem ta­lált kedvére való szerepet, visszatért Európába. 1966-ban a nyugatnémet forgatókönyvíró és színész, Harry Mey­­en felesége lett, s miután megszületett a fia, David, két boldog, a filmezéstől távoli évet töltött félje oldalán. 1968-ban kezdett újra filmezni. Nem sokkal ezután fedezte fel őt Claude Sautet, akinek filmjeiben végre olyan nőket kelthetett életre, mint amilyen maga is volt: céltudatos, szerelemre, társra, megfelelő munkára vágyó, meg nem alkuvó nőket. Magánéletében vi­szont nem volt boldog. 1975-ben elvál­tak. Dávidot neki ítélte a bíróság. Nem sokkal ezután volt „mindenese'’, a ki­lenc évvel fiatalabb Dániel Biasini fe­lesége lett. akit — mint ez későbbi válásuknál kiderül — főleg Romy kö­vér honoráriuma vonzott. Lányukról, Sarahról a válás után Romy gondosko­dott. Pedig az 1981-es év többszörösen is tragikus volt számára — nehéz ope­ráción esett keresztül, fél veséjét elvesz­tette, nyáron pedig szeretett fia, David egy vaskerítés átmászása közben tragi­kusan életét vesztette. Ez olyan csapás volt, amiből Romy nem tért többé magához, annak ellenére, hogy utolsó filmjében a Sans-Souci vándorban éle­te legjobb alakítását nyújtotta. Magánéletéről sosem beszélt, így so­sem tudhatjuk meg, mi okozta halálát. Annyi azonban biztos, hogy nagy szí­nésznőt, nagy művészt vesztett szemé­lyében a világ. HENRY FONDA Az idén elhunyt hetvenhét éves korában Henry Fonda. A világhírű filmművész már tavasszal is súlyos beteg volt, személyesen nem jelenhetett meg az Oscar­­díj ünnepségén, amely utolsó filmalakílását koszorúzta meg. Bár egész életművéért korábban Oscar-díjat ka­pott, mégis ez, az 1982-es volt Henry Fonda eLső „igazi", mert szerepért kiérdemelt Oscar-díja. Pedig a nagy művész, aki csaknem egy fél évszázadon át tartozott Hollywoodban az elsők közé, sok korábbi szereplésével kiérdemelhette volna a megtisztelő szob­rocskát. A magyar közönség éltesebb tagjai nyilván emlékeznek. Mi lesz veled, emberke? című filmjére, vagy az Érik a gyümölcs cúnü Sleinbeck-regény filmvál­tozatára. Ami azonban már a fiatalabbakban is eleve­nen él, az a Háború és béke 1956-ban forgatott amerikai filmváltozatának Pierre Bezuhovja, vagy a Tizenkét dühös ember egyik esküdtje. A Volt egyszer egy vad­nyugat című. 1968-ban készült Sergio Leone-filmből a lóháton ülő Henry Fondára gondolunk vissza. Több mint nyolcvan filmben játszott. Az aranytavon, amely­ben együtt szerepelt Katharine Hepbumnel és leányá­val. Jane Fondával. a hattyúdala lett. Első képünk: Henry Fonda mint Pierre és Audrey Hepbum mint Natasa a Háború és béke filmváltozatá­ban. — Második képünk: Az aranytavon egyik jelenete. Katharine Hepbum, Henry Fonda és Jane Fonda. (nÖ3i)

Next

/
Oldalképek
Tartalom