Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-18 / 51-52. szám
•v Nincs testi tér többé MEGKÖZELÍTÉSEK JAKOBY GYULÁHOZ Reménytelen dolog téma szerint közelíteni Jakoby Gyula festészetéhez, hisz müvei a téma kötöttségétől addig a térbeli illúzióig jutnak el, amelyben a dolgok szinte természetfölötti fénykisugárzásként hatnak. Ez a sugárzás kiváltképpen érvényes az utóbbi két évtizedben született kompozícióinak zömére, amelyekben a látási értéket faktúrájának tapintási értékei adják: az anyagfelhordás, a plasztikai struktúra, a színtömeg, egyáltalán az anyag. És Jakobynál a lelki élmény lecsapódása is ezen keresztül történik, s csak másod-vagy harmadsorban a téma által. Nála az ettől származó téri illúziós jelenségek támasztják a képi feszültséget, ezért (is) reménytelen dolog életművéhez téma szerint közelíteni. Persze, tévedés lenne azt állítani, hogy Jakobynak nincsenek visszatérő témái. Vannak, de képei soha nem amiatt fontosak. Az egyik legfőbb témája két ember együttes láttatása, aminek fő ihletője az emberben megbúvó ellentmondások, a feszültségek kidomborításának szándéka lehet, hiszen Jakoby még azokban a festményeiben is benne van (kiváltképp állatmotívumú képein), amelyeknek nem minden esetben adta az Önarckép címet. És szemrevételezhető az is, hogy valamiféle cselekvést vagy állapotot tükröző több figurás alkotásai mellett a (jobb szó híján) portrék és az aktok azok, amelyek segítségünkre lehetnek Jakoby Gyula festészetének téma szerinti megközelítésében. A nyolcvanadik életévében levő kassai művész első korszakának, a húszas éveknek termékei akvarell-ihletésüek. Mintha ezt a korszakot zárná le az 1930-ban készült Fürdőszoba című olajfestménye, amelynek elsősorban háttérmegoldása hordoz akvarell-jegyeket. Az 1932-ben készült pasztellje, a Kályha mellett már jelzi, hogy Jakobyt magával ragadta a rajzszerű megoldás, ami ugyancsak sajátosan jakobys, hiszen akkori alkotásai mintha a mozgásra való áttérésre utalnának összehasonlíthatatlan vonalaikkal. Mintha megteremtenék a mozgás életteli többletét, mintha a kortól hatástalanná vált statikus kultúrát akarná feléleszteni kassai pinceműtermében. S hogy sikerrel, arról az 1933-ban festett Fekvő női akt című képe tanúskodik, amellyel 1934-ben elnyerte a legjelentősebb kassai kiállítás fődiját, s ez egycsapásra a művészi ranglétra élére emelte. Ekkor harmincegy esztendős volt. Mögötte a család szempontjából balsikerű kivándorlási kísérlet Amerikába, majd az első világháború, később a budapesti Képzőművészeti Akadémia, Réti István osztálya, ahol sem Picassóról, sem Chagallról, sem a többiekről nem hallott, mégis azonos szellemi légkörben a világlátással élt (s él) velük. Persze, Budapestről Kassára visszatérve, a két háború között viszonylag sok szociális ihletésű képet alkotott, amit ö sosem tartott plebejusi tettnek, hanem természetes dolognak, hiszen a szülői ház pinceműtermében hasonlóan lakott, mint a munkások, a társadalom perifériájára szorultak. — Az anyámról készített festmény nincs itthon. Róla egyébként is nagyon nehéz beszélnem. A jóságos szeretet jellemezte. Az önfeláldozó szeretet, amit ma nagyon kevesen éltetnek. Hároméves koromtól béna vagyok a bal kezemre. Anyám óvott, segített. Neki köszönhetem, hogy otthonommá lett a város, de nem a híres épületeivel, hanem földszintes külvárosi házunkkal, ahol életem valamennyi jelentősebb eseményét megéltem. Győzelmeket, vereségeket. Ott volt a műtermem, s vele a biztosíték, hogy nem kell eladnom magam, nem kell utasításra, anyagi kényszerből festenem. Ezt a házat 1964-ben lebontották. Azt a sarokban látható, udvarunkról készült nagy fotográfiát és az előszobában látható tizenhatos számjegyű fehér zománctáblát őrzöm belőle. Ennyi foghatót, és rengeteg foghatatlan élményt. Ami csak az enyém. Ezért nem szeretek beszélni róluk. Anyám is csak nekem lényeges ... Nyolcvannyolc évet élt, öt gyereket szült, a családnak szentelte az életét, a húgom még él, Kassán, a többiek ... Hagyjuk. Ez nem tartozik a festészethez. Bár a sorsuk alakulása bizonyára hatással volt rám, s ha rám hatással volt, akkor a festészetemre is. De ezen a ponton ez már a kor, amelyben benne voltunk, vagyunk, mert ezt nem lehet kikerülni. Valószínű, anyám sem tudta kikerülni. Ragaszkodom hozzá. Sze-
