Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-02 / 6. szám

^kommentárunk J \ Az „igazság" bajnokai Hetek óta két esemény áll az érdeklődők figyelmének középpontjában: a lengyelor­szági szükségállapot bevezetése és az izraeli agresszív politika. A nagy „hűhó" természe­tesen Lengyelországgal kapcsolatos, a csaló­dottság a nyugati körökben a helyzet alaku­lása miatt mérhetetlen, a vagdalkozások, a fenyegetőzések eddig — még a hideghábo­rús években sem — nem tapasztalt erővel és éllel irányulnak a Szovjetunióra. A reagani politika leghűségesebb és leg­keményebb támogatója a brit kormány, élén Margaret Thatcher asszonnyal, a „Vas La­­dy"-vel. Ö is ismételgeti a „belügyekbe való beavatkozás”-L Reaganékhez hasonlóan minden bizonyíték nélkül. Gazdasági embar­góról meg fenyítésekről szónokol, a Szovjet­unió megbüntetéséről, és utasítgat, hogy Lengyelországban mi minden történjék a törvények tiszteletben tartása, az emberi jogok megtartása céljából, a szabadság di­cső eszméjének megvédése érdekében... Teszi ezt az a Margaret Thatcher, akinek országában az utóbbi néhány évben ötven százalékkal nőtt a munkanélküliek száma (az ENSZ alapokmánya szerint alapvető em­beri jog a munkához való jog!), az a „ Vas Lady", akinek országában vallási okokból szinte naponta ölnek meg embert IAz alap­okmány szerint alapvető emberi jog a val­lásszabadság!) Akinek országában éhség­­sztrájkkal harcolnak politikai jogaikért az IfíA tagjai. (Hatan haltak így meg!) Akinek orszá­gában az „ír-kérdés" miatt az utóbbi tíz évben több mint kétezren lettek politikai merénylet áldozatai. Az a kormányfő, akinek országában tavaly a faji megkülönböztetés elleni tüntetéssorozat után (ebbe kapcsolód­tak be aztán a fehér fiatalok munkát és emberhez méltó életet követelve) „más in­tézményekben" is kellett foglyokat tartani, mert a börtönök túlzsúfoltak voltak. That­cher asszony, akinek országa nyilvánosan támogatja a fajüldöző Dél-afrikai Köztársa­ság kormányát, és kobnizációs politikát foly­tat. Ezekkel kapcsolatban már felesleges idézni az ENSZ alapokmányát. És ezek — ellentétben a sokat szajkózott szovjet be­avatkozással — tények, amelyeket a brit kormány nem tudott megcáfolni. Mint ahogy megcáblhatatlan az is, hogy Lengyelország­gal szemben többek között éppen a That­­cher-kormány folytat a nemzetközi jogokkal összeegyeztethetetlen politikát. Mint érdekességet említem még az utób­bival kapcsolatban azt a történelmi tanulsá­got, amelyet a lengyel népnek a második világháború szolgáltatott Lengyelországnak Nagy-Britanniával kölcsönös segítségi szer­ződése volt, amelynek értelmében az orszá­got megtámadó államnak a másik fél három napon belül hadat üzen. Lengyebrszágot már elfoglalta a fasiszta Németország, ami­kor Nagy-Britannia még mindig csak „saj­nálatát" tolmácsolta az események miatt és elsősorban az önvédelemre gondolt.. . Talán nem ártana, ha ma is inkább saját ügyeivel foglalkozna a brit kormány. Mert van mit söpörnie saját portája előtt. ■ > közepén érkezett a hír. hogy a japán udllUdrkormány csatlakozik a Reagan-kormány szovjetellenes gazdaságpolitikájához, felbont néhány szerző­dést, néhány megvalósítását pedig felfüggeszti. Szinte egyi­­döben ezzel a hírrel közölték a távirati irodák azt is, hogy japán kormánya felszólítja az Egyesült Államokat és a Közös Piac országait, hogy ne akadályozzák a japán export fejlődé­sét, ne hozzanak vámintézkedéseket, mert ez rossz hatással lesz az együttműködésre s valamennyi érintett ország gazda­ságának fejlődésére. A japán kormány több tagú bizottságot küld Nyugat-Európába és az USA-ba, hogy „tisztázzák a nézetkülönbségeket", s újabb piacokat szerezzenek a japán termékeknek. Alig volt idő kommentálni az esetet, a CSTK külföldi képszolgálata közzétette azokat a képeket, amelyek a japán közvéleményt dokumentálják, tolmácsolják a világnak. Hábo­rú és fegyverkezés elleni feliratokkal, a leszerelést és a feszültség enyhítését szorgalmazó jelszavakkal követelték a kormánytól, hogy ne járuljon hozzá semmihez, ami tovább élezné az egyébként is háborús veszéllyel fenyegető nemzet­közi kapcsolatokat. Figyelmeztetnek a japán militarista körök aktivizálódására, és óva intik a kormányt, hogy bármily rendelettel, akár csak közvetve is. támogassák őket. A három hír szorosan összefügg. Japánnak már az elműlt év közepén komoly gondjai voltak termékeinek értékesítésé­vel, amit elsősorban az USA és a nyugat-európai kereskedel­mi partnerei okoztak. Ezáltal, természetesen, nőtt az elége­detlenség a japán kormány tevékenységével a „felsőbb tízezer" körében, akik gazdasági érdekeiket látták veszélyez­tetve. Szuzuki kormánya a szovjetellenes rendelettel elsősor­ban a Reagan-kormánynak és nyugat-európai támogatóinak akart „kedveskedni", remélve, hogy vámrendezés nélkül nyernek újabb piacokat. Viszont komoly politikai jelentősége van az ügynek, amely károsabb lehet minden gazdasági kárnál. S ezt velünk együtt a japán közvélemény is így érzi és értékeli. Labdarúgás! A szidott, az eltemetett, a feltámadt, a csodált, majd újra elátkozott játék, és forog a kerék körbe-körbe, aszerint, milyen eredményeket ér el kedvenc csapatunk, ott van-e az EB-n. a VB-n. az olimpián válogatottunk. Egy-egy siker nemzeti felvirágzás, a kudarc meg éppen összeomlás. Még akkor is így van. ha a labdarúgás szakemberei eltemetik sportágukat, mondván csökken az érdeklődés, s ha ez így folytatódik, egy idő után megszűnik, jobb esetben a felismerhetetlenségig átalakul. Olyanok is akadnak, akik bizonyítékokat keresve pesszimista véleményükhöz a sci-fthez folyamodnak, mondván: abban sem szerepel a foci, vagyis a futurológusok véleménye szerint sincs a labdarúgásnak létjogosult­sága. Ennek ellenére több százezer ember izgulta végig a madridi sorsolást, napokig ez volt a téma a tömegközlekedési eszközökön, sőt. sajnos, a munkahelyeken. Mindenki örömmel vette, hogy a baszk hazafiak (sokan talán először hallottak róluk!) a világbajnok­ság idejére felfüggesztik terrorakcióikat. A válogatottak — gazda­sági megszorítások ide, devizahiány, válság oda — hosszú külföldi, elsősorban dél-amerikai turnékra indultak, hogy a lehető legjobban felkészülhessenek a nagy eseményre. Kettőzött figyelemmel érté­keljük az angol, a francia, a belga, az argentin csapatok eredmé­nyeit s nem bánnánk talán azt sem. ha az egyébként szimpatikus edzőket leváltanák, hiszen ilyen „kis galiba" tovább javíthatja kedvenceink esélyeit. Sőt, ha lehetne, valahogy hozzá is segítenénk őket a bajhoz, legfeljebb a fair-play díjat nem az idén kapnánk, hanem máskor. (Mondjuk 1983-ban, akkor se VB, se EB nincs.) Ha teljesen véletlenül mégis lenne valaki, aki nem ismeri a csoportbeosztást, annak elmondjuk, hogy Csehszlovákia Angliával. Franciaországgal és Kuwaittal, Magyarország pedig Argentínával. Belgiummal és Salvadorral van egy csoportban. Hát igy halódik egy játék! l.HLBOt, HfcGEnTIW íltftÜH BElOCfl POtQMlH M 9 GMJF'O U GRUPP HJ ESPfthft IFílHNDH NORTE ^ ■“ A 4. hét a Hétfő: Az amerikai haditengerészet a hét végén Cap Canaveral közelében végrehajtotta az első kísérleteket az óceán felszíne alól, tengeralattjáróról indítható Trident— I rakétával. A Trident típusú tengeralattjárók, amelyekről a fent nevezett rakéták indíthatók, összesen 24 ilyen nukleáris rakétát hordozhatnak. Kedd: Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a szociáldemokrata párt nagygyűlésén kijelentette, hogy az NSZK folytatja az együttműködést Kelet irányában annak ellenére, hogy ezért számos nyugati ország élesen bírálja. Megerősítette, hogy az NSZK nem tér le a párbeszéd politikájának útjáról. Szerda: Norvégiában akcióhetet rendeztek az észak-európai atom­­fegyvermentes övezet kialakításáért. Megrendezésére az ország haladó lakosságának a nukleáris fegyverek elleni mozgalma adott ösztönzést Felhívásukat már 200 ezer ember írta alá. Csütörtök: Javier Pérez de Cuellár ENSZ-főtitkár a Lityeraturnaja Gazela szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy új funkciójában is legfontosabbnak a nemzetközi biztonság és a világbéke megerősítését tartja. A főtitkár síkraszállt egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó megtartása mellett. Péntek: A WAFA palesztin sajtóügynökség jelentése szerint a Moszkobija börtönben fogva tartott palesztin foglyok közül több nagyvilágban ^ wm—m mint húsz 14—17 éves fiatalkorút — akiket korábban egy menekülttáborban tartóztattak le. mert „ellenállást tanúsítottak az izraeli hatóságokkal szemben” — naponta kihallgatnak és kínzásoknak vetnek alá. Többnek kritikus az egészségi állapota, de megtagadják tőlük az orvosi segítséget. Az embertelen bánásmód és a kínzások ellen az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok tiltakozó éhségsztrájkba kezdtek. Szombat: Egyre erősödik Görögországban az amerikai katonai támaszpontok felszámolását követelő és'a NATO-ellenes hangu­lat. Országszerte nagygyűléseken és tömegtüntetéseken követe­lik, hogy a kormány a görög nemzeti érdekeknek megfelelően rendezze a támaszpontok ügyét. Az észak-görögországi békebi­zottság nyilatkozatban támogatta a Balkán-félsziget atomfegy­vermentes övezetté alakítására vonatkozó tervet. Vasárnap: Az afgán fegyveres erők Kandahar tartományban több sikeres akciót hajtottak végre a külföldről beszivárgott ellenfor­radalmi csoportok ellen. A Bakii tar hírügynökség szerint több csoportot ártalmatlanná teltek, mintegy 300 embert őrizetbe veitek, és nagy mennyiségű külföldi gyártmányú fegyvert koboz­tak el. —ns—

Next

/
Oldalképek
Tartalom