Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-02 / 6. szám
fórum VISSZHANG A Nő 1981/48. számának Mi fő a fazékban című riportjához szeretnék néhány észrevételt fűzni. Nagyon elszomorított a riporthoz közölt fényképfelvétel. Munkatársaimmal sokat beszélgettünk róla: vajon mit gondol az ország népe. milyen pazarló asszonyok élnek a dunaszerdahelyi járásban, ha egész kenyereket hagynak megszáradni, megpenészedni. Ezek a kenyerek nem a lakosság pazarlása által mentek tönkre, hanem a pékség „selejtjei”. Bánt bennünket, hogy ennyi kenyér vész kárba, mikor mi, szövetkezeti dolgozók mindent megteszünk a hektárhozamok növeléséért. így kell viszontlátnunk munkánk eredményét. Minden lakóházban kifüggesztették. az iskolások összeszedik a kenyérmaradékot, ne dobjuk el. de szeptembertől november végéig egyszer sem jelentkeztek érte. Még szerencse, hogy minden házban akadnak olyan emberek, akik összegyűjtik, elviszik falusi rokonaiknak, akik hasznosítják a háztáji állattenyésztésben. Megjegyzem, kevesebb lenne a maradék, a hulladék, ha jobb lenne a kenyér minősége. Tisztelettel V. M. Kár. hogy olvasónk nem írta meg a nevét, pontos címét, s így nem tudhatjuk meg, ki az, aki velünk együtt fájlalja a hibákat, amelyeket el lehetne kerülni. A kenyérgyárnak valóban kötelessége. hogy a kenyér minőségének állandó javítására törekedjék, s hogy a drága gabonából „selejt”-ként a lehető legkevesebb menjen veszendőbe. Viszont dicséretes a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) szövetkezet. hogy ezt a selejtet legalább a sertések takarmányozásában hasznosítja. Reméljük, a közölthöz hasonló felvételt száradó, penészedő kenyerek garmadát — a jövőben nem lesz majd módunk fényképezni sehol. De ehhez a nyílt véleménynyilvánítás is kell. az. hogy mindenütt keressék a munka javításának lehetőségét, a hibák eltávolításának módját. Az üzletben panaszaink. észrevételeink bejegyzésére szolgál a panaszkönyv, munkahelyünkön a termelési értekezletek, lakóhelyünkön a nemzeti bizottságokon javaslatot tehetünk arra. mivel véljük javítani, megoldani, nemcsak ezt. hanem mindazokat az élét- és munkakörülményeinkkel összefüggő kérdéseket, amelyek bántanak. bosszantanak, vagy jobb munkánk végzésében gátolnak bennünket. Várjuk észrevételeiket, javaslataikat! A szerkesztőség KEDVES OLVASÓINK! Szíves türelmüket és megértésüket kérjük, amiért leveleik, tudósításaik közlése, intézése késik. Azonban január 1-töl új irányítószámokat adott ki a posta, s a régi irányítószámmal elküldött leveleiket csak ezek átszámozása után — csaknem tíznapos késésekkel kaptuk meg —, így munkánk rendkívül összegyülemlett. Ezúttal köszönjük karácsonyi, újévi jókívánságaikat is! Kérjük ezentúl pontos címünk mellé új irányítószámunkat 812 03 tüntessék fel. Miért nincs,, ha van? — Te ma mész munkába ? — ébresztett reggel (?!) fél nyolckor férjem. Félsötét, zimankós idő kint, kellemes, altató meleg bent, munkanap ide, munkanap oda, az ember szívesen szunyókál, főleg, ha a gyerekek is hagyják. — Az az átkozott vekker! — szidnám az ébresztőórát, ha lenne. De nincs. Vagyis van, csak éppen nem jár szegény, mert kísérletező kedvű fiam vagy egy hónapja kipróbálta, tud-e repülni. Sajnos, zuhanás közben nem nőttek szárnyai, a csörömpölésre rohantam a szobába. Elkéstem. Kishíján vadonatúj óránk „szárnyaszegetten" hevert a padlón — nem romokban, de meg se nyekkent, nem még hogy tiktakkolt volna, imigyen jelezve az idő múlását. Arról már szó sem lehetett, hogy akkor csörögjön, amikor mi szeretnénk. Ha felhúztuk, ész nélkül csörömpölni kezdett, tekintet nélkül arra, hány órára állítottuk be. Letettünk róla. Egy ideig a gyerekek időérzékére támaszkodva kelt az egész család, de nem tartott sokáig — nekik is kényelmesebb volt jókat aludni a sötét, kint hideg, bent kellemes meleg téli reggeleken. Férjem táskájába tette az órát, nyakába vette a várost: javítóból javítóba küldték — talán itt, talán ott, lehet, hogy emitt, megeshet, hogy amott, küldözgették egyikből a másikba. „ Vegyen inkább újat" — javasolták több helyütt, de többé-kevésbé takarékos ember lévén inkább cipőjét koptatta, semmint új — nem éppen olcsó — órát vett volna. A város általa meglátogatott utolsó órajavítójában is kapott egy jó tanácsot, egy csöpp magyarázattal fűszerezve: „Ez az ébresztőóra új gyártmány, nincs még hozzá pótalkatrész, de 25 koronáért szívesen becseréljük újra." (Azaz a 90 koronás órát megkapom potom 115-ért...) A „fogyasztó" megjegyzése: annyira már nem új, hogy ne járt volna le a jótállási ideje, annyira még nem régi, hogy alkatrészt gyártsanak hozzá. A kérdésiek): ha újra cseréljük, ahhoz lesz-e alkatrész?; s egyáltalán, fiunk kísérletező kedvének csökkenéséig mindig újra cseréljük, fogyókúrázandó amúgy is soványka pénztárcánkat?; vagy addig koptatjuk cipőnk talpát, míg azt is újat kell venni (esetleg a szó szorosabb értelmében lejárjuk a lábunkat)?; netántán igénybe vesszük a telefon ébresztő-szolgálatot ? Avagy lemondunk a koránkelés gyötrelmes érzéséről, s téli álmunkat alusszuk, míg a finommechanikai művek valamelyik gyáregysége föl nem fedezi az alkatrészgyártás előnyeit? I o í-*v^ Kérdez: Tóth Jánosné nyitrai (Nitra) lakos Jegygyűrűt, törmelékaranyat és fogkoronát szeretnék eladni, de nem tudom, hol, milyen módon és mennyiért lehet aranyat értékesíteni? Válaszol: Milan Sterba mérnök, a Szlovákiai Állami Nemesfémvizsgáló Intézet igazgatója J Az Ékszerértékesítö (Klenoty) állami kereskedelmi szervezet 1954-töl vásárol föl a lakosságtól törmelékaranyat, nemesfémeket és belőlük készült érméket, ékszereket, tárgyakat. Azóta a fölvásárlási ár fokozatosan változott, 1980-ban lényegesen megnőtt. Jelenleg egy gramm 0,950 finomsági fokú platináért 300 Kcs-t, 1 gramm 0,585 finomsági fokú (vagyis 14 karátos) aranyért 150, 1 gramm ezüstért pedig 8 Kcs-t kap a tulajdonos. A nemesfém tárgyak finomsági fokát ezrelékekben határozzuk meg, ez fejezi ki a tulajdonképpeni régebbi „karátot”. A magasabb finomsági fokú nemesfém tárgy értékét is eszerint számítjuk át. Azok a polgárok, akik olyan nemesfém tárgyakkal rendelkeznek, amelyekre már nincs szükségük — arany-, ezüsttárgyak, törmelékek, fogkoronák, foghidak, különböző nemesfém érmék —, eladhatják az ékszerboltokban, amelyek minden járási székhelyen, sőt kisebb városokban is megtalálhatók. A Szlovákiai Állami Nemesfémvizsgáló feladata e nemesfémek szakellenőrzése. Vannak ugyanis olyan tárgyak, amelyek pontos minőségét, milyenségét nem tudják teljes biztonsággal megállapítani az ékszerboltok dolgozói. Ilyen esetben mi, illetve a trencíni vagy a kassai (Kosice) részlegünk végzi el a minősítést. Hozzánk személyesen, vagy a legközelebbi ékszerüzleten keresztül lehet eljuttatni az eladásra kínált tárgyakat. Ha törmelékről vagy fogászati nemesfémről van szó, előbb beolvasztjuk, s csak azután határozzuk meg a finomsági fokát, tehát a tulajdonos már nem eredeti formájában kapja vissza, hanem kis gömb alakjában. Lepecsételt borítékban adjuk vagy küldjük vissza. A jelenlegi devizatörvény értelmében az ilyen ömlesztett arany már nem tartható meg, tulajdonosa köteles megfelelő ellenértékért eladni. Az érméket nem olvasztjuk be, a felkínáltakat üzleteink felvásárolják. Azokat az érméket, amelyeknek numizmatikai vagy régészeti értékük van, a régiségboltok veszik át Bratislavában, Banská Bystricában, Zilinában és Kosicén. A nemesfém felvásárlási árának növelése után — 1980-tól — megnőtt a lakosság érdeklődése a platina, az arany, az ezüst eladása iránt. Ezzel párhuzamosan szaporodott a mi munkánk is, Bratislavában kénytelenek voltunk a félfogadási napokat hétfőre, szerdára és péntekre korlátozni, hogy a fennmaradó két munkanapon a beküldött tárgyakat és a szocialista szervezetek által benyújtott nemesfémeket vizsgálhassuk. Megjegyzem még, hogy a nemesfém finomsági fokát munkadíj fejében megállapíthatjuk akkor is, ha a tulajdonosnak nincs szándékában azt eladni pl. tudni akarja, hogy az ajándékba kapott gyűrű valóban arany-e stb.). Ehhez fel kell mutatnia személyazonossági igazolványát, és be kell töltenie a tizennyolcadik életévét. Eladásra szánt nemesfémet csak csehszlovák állampolgároktól veszünk át megvizsgálásra. Köszönöm a tájékoztatást. Szeretném felhívni olvasóink figyelmét arra, hogy a nemesfémek, a belőlük készült tárgyak nagyon csalókák lehetnek, alapos vizsgálat nélkül még a szakember sem ezért — az értékesítésnél fölmerülő nézeteltérések elkerülése végett — érdemes igénybe venni e szolgáltatást. Vásárlás esetén pedig — ha nem akarunk ráfizetni a boltra —, kerüljük a szakvélemény nélküli „kéz alatti" vételt, hiszen nem kis pénz forog kockán. Pontos vizsgálatot csak az állami nemesfémvizsgáló végez, vegyük hát igénybe, ha a helyzet úgy kívánja. H. Zsebik Sarolta (nö 5)
