Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-26 / 44. szám
^családi kör A terhesség nem betegség Nem kell különösebben éles szem annak felismeréséhez hogy a gyermek kihordása átformálja és áthangolja, a szülés pedig megviseli, sőt olykor valósággal meggyötri a terhes anya szervezetét. A nők — tudjuk — nem egyforma „tünetekkel" hordják ki gyermeküket. Vannak, akik szinti alig vesznek tudomást róla, hogy a méhükben emberpalán ta fejlődik. Mások ellenben megszenvednek érte: szédül nek. izzadnak, fáradékonyak lesznek, hőhullám, hányinger és hányás gyötri őket, a lábuk vizenyőssé válik, szív- és légzési panaszaik támadnak, s még sorolhatnánk. Mind ezek a panaszok valamiképp a terhességgel járó élettani változásoknak a „szövődményei". Zsír halmozódik fel Minthogy a magzat a beágyazódástól a megszületésig szakadatlanul növekszik az anyaméhben, a harmadik hó naptól kezdve a terhesség egyik legszembeszökőbb jele az. hogy a has elöredomborodik, s az anyMÉiya gyarapodik Az egészséges terhes nők átlagosan 12,5kg-ot híznak a kilenc hónap folyamán (vannak persze olyanok is, akik 20—25 kg-ot is fölszednek magukra!) s ez jócskán mégha ladja a gyermeknek, a megnagyobbodott méhnek és emlőnek meg a megszaporodó vérnek a súlyát. A többletsúly egy részét víz, mintegy 3,5 kg-nyi tömegét pedig zsír teszi ki. A legtöbb zsír — mint az az ujjak közé fogott bőr vastagságából könnyen megállapítható — a terhesség 30 hetéig rakódik le a hason, a háton és a comb felső részén Azután a bőr alatti zsirraktárak már vagy egyáltalán nem, vagy csak kevéssé gyarapodnak. A zsír a fokozódó étvágy és a megcsappanó energiafelhasználása miatt rakódik le a terhes nő szervezetében. Az étvágy javulásában idegrendszeri és hormonális hatásoknak van szerepük, az energiafelhasználást pedig elsősorban a sok pihenés és a nehéz testi munkától való tartózkodás csökkenti. A terhes anya „falánksága", azazhogy az elraktározott zsír biológiailag fölöttébb fontos. Ez az a biztonsági tartalék, amelyre főként akkor van szükség, ha az anya nem jut hozzá a magzat energiaszükségletét kielégítő napi élelmiszermennyiséghez. Ez tehát olyasfajta alkalmazkodás, mint amilyen az emlősökben a téli álom megkezdése előtt, a madarakban pedig a vándorútra kelés előtt megfigyelhető zsírfelhalmozás. Mélyebben lélegeznek A terhes nőket az is jellemzi, hogy a rendesnél erősebben lélegeznek. Noha a nyugalmi oxigénszükségletük alig 20 százalékkal haladja meg a nem viselös nőkét, percenként mintegy 40 százalékkal több levegőt lélegeznek be. s a tüdöhólyagocskáiban 65 százalékkal több levegő jut. Minthogy percenkénti légvételeiknek a száma nem szaporodik meg, a többletlevegőt mélyebb légvételeiknek köszönhetik. Ezt az is mutatja, hogy kilégzéskor az átlagosnál kevesebb levegő marad a tüdejükben. S ez oxigénellátásuk szempontjából előnyös, mert a belélegzett, oxigénben dús levegőhöz csak kevés szén-dioxidos levegő keveredik. És mert csökken szervezetükben a szén-dioxid résznyomása, ez előmozdítja, hogy a magzat könnyebben megszabaduljon az anyagcseréje során képződő szén-dioxidtól. Igen ám, csakhogy ami jó a magzatnak, az nem okvetlenül jó az anyának! Kimutatták, hogy ha csökken szervezetükben a szén-dioxid, nehéz légzést okozhat, ami különösen akkor nyilvánvaló, amikor a terhes nő hörgőrendszerében szűkület vagy elzáródás jön létre, illetőleg amikor a terhes anya testi munkát végez. Mindennek agyi vérkeringési zavar és szédülés lehet a következménye. A szén-dioxid résznyomásának csökkenése a terhes nő vízháztartását is módosítja. Hogy emiatt ne változzon meg a vér kémhatása (pH-ja), a vérben megcsappan a bikarbónát- és a nátriumionok töménysége, azaz a vér felhígul. (Pontosan olyan helyzet áll elő, mintha a terhes nö hirtelen meginna egy liter vizet.) Miképp áll helyre a vér sűrűsége? Fokozott vizeletürítés révén. Ez az oka annak, hogy a 'nöio) terhesség elején — amig a légzóközpont hozza nem szokik a szén-dioxid megcsappant résznyomásához — a nők a rendesnél többször vizelnek, következésképp gyakrabban meg is szomjaznak. A szülés után azonban ennek épp az ellenkezője megy végbe. Négy-öt napig is észlelhető, hogy a vizeletürítések száma csökken, a vizelet visszatartódik. Kóros-e a vizenyő? Régóta vizsgálják a kutatók azt is, hogy mitől lesz több víz a terhes nö testében. Említettük, hogy a terhesség alatti súlygyarapodás egy része (mégpedig jókora része) a víztől ered. Persze nem a szomjúság miatt elfogyasztott víztől, hanem a biológiai szövetekbe beépült tetemes víztömegtől. Az angol F. E. Hytten és munkatársai megállapították, hogy — az átlagos terhességet véve alapul — a magzatban, a méhlepényben, a magzatvízben, a méh falában és az emlőkben levő víz, továbbá a vérszaporulat összesen 6 liter vizet tesz ki, ugyanakkor a hidrogénizotópos mérésekkel átlagosan 8,5 literre becsülték a terhes nő víztöbbletét. Miből fakad ez a 2,5 liternyi különbség? Úgy vélik, hogy a sejten kívül (extracelluláris) vízből. S ez az a vízadag. amely a terhes nők bizonyos testtájain vizenyöt (ödémát) okoz. Az említett számok átlagos értékek. Vagyis minden terhes nö testében más és más mennyiségű víz halmozódik fel. A nagy egyéni változatosság az oka annak, hogy a terhes anyák nem egyformán ödémásak. A kutató szerint szép számmal akadnak olyan terhesek, akiken egyáltalán nem figyelhető meg ödéma. Másokon elsősorban a lábfej (a boka tájéka) és a lábszár duzzad meg, s olyanok is vannak, akikben a test több táján szintén mutatkozik vizenyő. A látszólag vizenyő nélküli terhesekben legföljebb kétlitemyi sejten kívüli vizet mértek a szülés időpontjának elérkezésekor, míg a szembeszökően ödémás terhesekben ez a vízmennyiség elérheti, sőt meghaladhatja az 5 litert. Ezeket a számokat persze nem kezelhetjük mereven, mert a vizsgálat során olyan terhesek is akadtak, akikben nem kevesebb mint 8 liter sejten kívüli vizet mértek, s mégsem voltak különösebben ödémásak. Milyen gyakran fordul elő vizenyő a terhesekben? Egy aberdeeni (skóciai) felmérés szerint az egészséges, rendes vérnyomásé nők 35 százalékában, míg a magas vémyomásúak körében ennél jóval nagyobb százalékban. Arra is felfigyeltek a kutatók, hogy minél nagyobb a terhes nő testsúlya, annál valószínűbb, hogy a vizenyő megjelenik. De mert egy újabb vizsgálat azt sugallja, hogy bizonyos fokú vizenyő gyakoríatilag minden terhes nőben előfordul, fölvetődik a kérdés: vajon a terhességi vizenyő rendes, azaz élettani változásnak tekinthető-e? Úgy tetszik — látjuk majd —, hogy igen, még ha nem is minden szempontból előnyös az anya számára a több liternyi sejten kívüli vizelraktározása. Említésre méltó egyébként az is, hogy az aberdeeni terhes nők közül azok, akik vizenyősek voltak, átlagosan 70 grammal nagyobb gyermeket szültek. Ennek okát mind ez ideig nem tisztázták. Csupán annyit állapítottak meg. hogy újszülötteik nem voltak vizenyősek, rendes időre megszülettek, és semmi jelét sem mutatták annak, hogy méhbelí fejlődésük rendellenes lett volna. Biológiai alkalmazkodás Milyen haszna származik a terhesnek az élettani okok miatt felszaporodó vízből ? Elsősorban az. hogy a víztöbbletet elraktározó szövete (különösen a kötőszövete) megduzzad, lágyabbá válik, s könnyebben nyúlik. Ennek főként a szüléskor van szerepe, mert a méhnyak könnyebben tágul, a medence ízületei lazábbak lesznek, s a szülés után az emlőbimbók szintén könnyebben megnyúlnak, elősegítendőn a szopást. A cukorbajt utánozza A terhességgel járó élettani változások közül még egyet nézzünk meg közelebbről. Hogyan módosul a vér összetétele, táplálóanyag-tartalma? E változások egy része nyilvánvaló, s van is rá magyarázatunk. De olyan változások is tapasztalhatók, amelyeknek a szabályozásáról még vajmi keveset tudunk. Hogy a terhesség harmadik harmadában megszaporodnak a vérben bizonyos zsírsavak és a glicerin, az arra mutat, hogy a terhesség elején elraktározódott zsír mobilizálódik, más szavakkal: a magzat fokozódó energiaszükségletének kielégítésére mozgósítódik. Hogy az anyai vér hemoglobintartalma megszaporodik, az szintén érthető jelenség, hiszen a magzatnak egyre több és több oxigénre van szüksége. Arra azonban nincs elfogadható magyarázatunk, hogy miért nö a zsírban oldódó vitaminok és némely aminosav töménysége, s miért csökken a vízben oldódó vitaminok és egyéb aminosavak töménysége. Azt, hogy bizonyos táplálóanyagok mennyisége megfogyatkozik, az elégtelen táplálkozásnak meg a felszívódás zavarának a rovására szokták írni. Emellett az szól, hogy megfelelő élelmianyagokkal bizonyos táplálóanyagok töménységét növelhetjük a vérben. Ellene szól azonban az, hogy az említett biokémiai változások valamennyi terhes nőben megfigyelhetők, tehát azokban is, akik eszményi módon táplálkoznak. Ez ideig a terhes nők szőlőcukor-anyagcseréjét vizsgálták legalaposabban. Kimutatták, hogy a tablettában vagy az injekcióban beadott szölöcukortól nagyobb lesz vérükben e cukor töménysége, mint a nem terhesek vérében, s a cukortöménységük később csökken le a rendes értékre. Mégpedig annak ellenére, hogy ilyenkor a terhesek vérében több inzulin kering, mint a nem terhesekében. Az még nem világos, hogy miért nem annyira hatékony az inzulin a terhesekben, mint általában. Ez azonban nem változtat azon a vélekedésen, hogy ez is a magzat érdekét szolgálja, mert nagyobb cukortöménységből hosszabb idő alatt több szőlöcukor jut be a magzat vérkeringésébe. Minthogy az effajta cukorterhelési reakció hasonlít a cukorbajosokéhoz, az orvosnak gondosan mérlegelnie kell, hogy terhesség okozta élettani változással vagy kóros állapottal: úgynevezett terhességi cukorbajjal, illetőleg valódi cukorbajjal van-e dolga. Annál is inkább, mert az élettani változás gyógykezelése ugyanúgy hiba volna, mint elmulasztani a nyilvánvaló betegség kezelését. Az elmondottakból alighanem kitetszik: az a régi vélekedés, hogy a terhesség betegség, nem állja meg a helyét. Tehát nem kell mindenáron „helyrehozni" a terhességgel járó élettani változásokat. Máskor azonban akkor is ajánlatos beavatkozni a terhesség menetébe, ha látszólag minden rendben van. Erre vaspótló kezelést említjük példaként. mert azzal idejekorán megelőzhetjük a terhesek körében gyakori vashiányos vérszegénységet. Dr. Garay Melinda
