Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-19 / 43. szám
„A világ egy vén muzsikás . :'v$ * VI £ \'A jm Száz esztendővel ezelőtt, 1882. október 22-én halt meg Arany János A világ A világ egy kopott szekér. Haladna, de nem messze ér; Itt is törik, ott is szakad: Sose féljünk, hogy elragad. A világ egy régi mente. Moly, penész, por összeette. Folt sem állja, foldani kár: Cérna után szakad mindjár’. A világ egy tói malom, Néha tenger vize vagyon. Néha csepp sincs, úgy kiszárad; Amint kéne, sosem járhat. A világ egy vén muzsikás. Nem tud ő már kezdeni mást; Minden hangból húz csak felet. Mindennap egy nótát feled. A világ egy rozzant csárda, Rossz menedék télbe’, nyárba’; Télbe’ fázol, nyárban ázol: Mégis benne éjtszakázol. Részeg ember ez a világ: Ötször, hatszor egy nyomba hág; Kész ugorni hegyen-völgyön S felbukik a síma földön. (1852) A *r — Kttuf*. e her^tJc! . A IU sfa'y tnf4 /, r/'fv í S' EH! . . Eh! mi a kő jutott hozzám. Hogy nem megy az irka-firka; Hiába van tolI kezemben. Csak bámúlok, mint a birka. Gondolatim, mint a túzok, Melynek összefagyott szárnya. Gyalog mennek a föld színén. Egy sincs, aki fentebb járna. Olyan próza, minden részem, Mint egy kalmár, aki számol. . . De hisz’ én is azt teszem most! Lám hol a bibéje, lám hol! Úgy bizony, nagy számvetésbe Merülék, tudniillik ebbe: Egy dolog két vége közziil Melyik kerül kevesebbe: Egyenesen dobni tűzre, Mihelyt megvevém, papírom .. . ? Vagy akkor tüzelni fel, ha Költeménnyel teleírom . . . ? (1850) > J Arcom vonásait. . . Petőfi rajzára Arcom vonásait ez ábrázolatban Szemed, hiszem, hogy híven fölleli. De úgy, ha amit a festő hibázott, A költő azt utánaképzeli. (1847) Szalonta, január 8. 1848. My dear! Dehogynem írok én neked azonnal, amint leveledet magkaptam! Csak az a kár, hogy egy nappal előbb nem jött leveled, mert éppen tegnap tettem postára a magamét, mit bizonyosan nem teszek, ha tudom, hogy tőled ma választ fogok kapni. Azonban magadnak köszönd, hogy egy postabér helyett most kettőt fizetsz, máskor tudósíts előre, mikor levelet akarsz írni. Különben most jó fiú vagy, nincs rád panaszom, írtál eleget. Nem hosszú ugyan a vászon, de sűrű a borda. — Kevóly lehetnék, hogy nekem Petőfi Sándor is hízelkedik. Ezt ő tenni nem szokta. Szavait ugyan nagyon tudom devalválni, én bírálatot kértem tőle, s ő dicséretet küld, e dicséretet én nem hiszem egészben, azonban mégis örülök neki, mert mondom, ha ő hízeleg, az nem történik puffra. - Egyébiránt ha dicsőségemnek selyemszálak helyett hajóhúzó kötele van, a bizony elég durva, de mindenesetre többet ér a nadrágszijnál, melyre az ember végső desperátiójában magát fel szokta akasztani. „Murány Ostromá"-t illetőleg, miután ón a te tanácsodat e részben legjobbnak ítélem; miután kedvem van a kiadás e nemét megkísérteni; határozott akaratom az általad ajánlott módhoz ragaszkodni. Emich nyomatja s bizományos lesz. — Egyszerű „János Vitéz" forma, ára szinte az ... a többit az ördögök tudják jobban. Azt azonban igen szeretném, ha a nyomatás sokára nem haladna. Ha Emichhel szerződni szükséges, ezennel, jövendő alkalmatlanko(nöu)
