Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-22 / 39. szám

jellemezni ezeknek a nőknek az éle­tét. A férjhezmenés egyébként a túlé­lés legjobb lehetősége, sokaknak egyetlen esélye, hogy elkerüljék a prostitúciót vagy az öngyilkossá­got. Más választás nincs. Hanieh, aki megmenekült Hanieh férjhez adása meglehető­sen nagy nehézségekbe ütközött, ugyanis nem volt makulátlan. Tizenöt éves volt, amikor egyik fiú­testvére megerőszakolta, s ezzel kész volt a család szégyene. Termé­szetesen a keleti törvények és vi­selkedési normák szerint nem a tet­tes, hanem az áldozat volt a bű­nös ... Amilyen gyorsan csak lehe­tett férjhez adták egy idősebb em­berhez, akinek már több felesége volt. A férj nemsokára ráunt a le­ányra, s elűzte a háztól. Ritka sze­rencséjük volt, mert Hanieht má­sodszor is sikerült férjhez adni. Ez a kötelék elviselhető volt, két gyer­meknek adott életet a fiatalasszony, de a férje — ismét csak a szé­gyenre hivatkozva — addig ostro­molta a családja, hogy Hanieht lánygyermekével együtt elűzte. De ezzel betelt a pohár, Hanieht nem fogadták be a szülői házba sem. — Nálunk minden asszony tudja, hogy a maga és családja becsületét az ölében hordja — magyarázza Ha­nieh, akinek négyéves kislányával és még egynéhány fiatalasszonnyal együtt sikerült Európába menekül­nie. — Számomra más nem maradt volna, mint a prostitúció, és ez lett volna az én lányom sorsa is ... Hanieh tragikus sorsa a Közel- és Közép-Kelet országaiban mindenna­pi asszonysors. Mindennapi ügy, hogy az apák és fiúk visszaélnek a leánygyermekkel, mindennapi do­log, hogy a családi ítélőszék halálra ítél egy lányt, egy fiatalasszonyt, és végre is hajtja az ítéletet — még ha történetesen ők voltak is azok, akik ártatlanságát elvették. Mert min­­dig-mindig a nő. az áldozat a bűnös s csak az ő halála moshatja le a család gyalázatát s állíthatja vissza becsületét. S még jó, ha az „elítélt" maga választhatja meg halálnemét: lezuhanhat az erkélyről, választhat­ja a mérget vagy a tüzhalált. A szökés csak nagyon kevesek­nek sikerül. Több kis jótékonysági szervezet igyekszik segíteni, meg­szervezni egy-egy nő menekülését. Ilyen jótékonysági szervezetek mű­ködnek Franciaországban, Olasz­országban, Svájcban, s akiket sike­rül átmenteni, itt próbálnak új éle­tet kezdeni. Hanieht és kislányát is egy ilyen szervezet mentette meg, amelyet még Edmond Kaiser létesített. „Őr­zőknek" nevezik magukat — „Sen­­tinelles" —, s ma már sok fiatal arab nő, édesanya köszönheti nekik az életét. E néhány tucatnyi ember összefo­gása, bármily tiszteletreméltó is munkájuk, milliókon mégsem segít­het. Megdöbbentő tény, hogy azok az országok, amelyekben szexuáli­san megcsonkítják a nőket, áruba bocsájtják szüzességüket — vagy a családtagok maguk erőszakolják meg őket —, ahol a család becsüle­tén esett csorbát csak vérrel lehet lemosni, ahol nőket égetnek el és köveznek meg, többségükben az ENSZ tagállamai. Tavaly az említett segélyszervezet felhívással fordult az Egyesült Nemzetek Szervezeté­hez, amelyben ismertette az arab világ leányainak, asszonyainak helyzetét, az állandó életveszélyt, amelyben élnek, s kérte, hogy az ENSZ a külföldre szöktetett arab nőknek adja meg a menekültek stá­tuszát. Az ENSZ illetékes szerveinél és szervezeteinél nem csak most, a nők évtizedében, hanem idestova húsz esztendeje gyűlik a bizonyíték, de mindeddig ezzel a kérdéssel ér­demében nem foglalkoztak ... Pe­dig napról napra gyűlnek az adatok Hoda Dubray, az említett szerveze­tek egyik munkatársának asztalán: egy egyiptomi orvosnő írja, hogy megöltek egy leányanyát; egy má­sik fiatal lányt az utolsó pillanatban mentettek meg az anya karmai kö­zül, aki meg akarta fojtani terhes­ség miatt, jóllehet a kislányt, daga­nattal kellett megoperálni; tallózás arab újságokból, amelyek „becsü­­letgyilkosságokról" adnak szűksza­vú híreket; egy libanoni újság cikke arról, hogy ezeket a gyilkosságokat valójában lehetetlen számontartani, hiszen a család öngyilkosságnak vagy balesetnek álcázza. Hoda Dub­ray tudja: — Akit csak tudunk, meg kell mentenünk. De az arab világ asszo­nyainak életében csak az alapvető társadalmi átalakulások hozhatnak változást. A hagyományos nevelés, az ősi törzsi törvények, a gondolko­dás, a tudat változását. Yasmin Zahran, az UNESCO dol­gozója is a tudat, a gondolkodás­­mód, a viselkedési normák megvál­tozásában látja az arab asszonyok helyzete megoldásának kulcsát. — A legfontosabb — hangsúlyoz­za — megtanítani őket ími-olvasni, megtanítani őket: tanulni! Feldolgozta: Láng Éva HEINRICH BÖLL kMMRINb DLUN ачбшт TISZT€SS€G€ Mindössze annyit mondhat, hogy ez „megle­hetősen giccses ügy”, és „ha azt mondom, hogy giccses, akkor nem Katharinára értem, hanem a vendégére". Ha Katharina fölhatal­mazza, akkor majd mindent elmond, amit tud. hogy Katharina ahhoz az úrhoz járt volna autón, kizárt dolognak tartja. Igen, létezik egy bizonyos úr. de neki nem akaród­­zik többet mondania róla. mert kiszolgáltat­ná Katharinát, tökéletesen nevetségessé ten­né. Annyi bizonyos, hogy Katharina mind a két esetben — Götten esetében meg a férfi­­vendég esetében — kifogástalanul viselke­dett, ehhez nem fér kétség. Katharina min­dig is szorgalmas, rendes, egy kicsit félénk, jobban mondva: megfélemlített lány volt, mint gyerek még ájtatos és templomjáró is. De aztán többször rendetlenségen kapták az anyját, aki a gemmelsbroichi templomot takarította, egyszer még tetten is érték, ami­kor a harangozóval a sekrestyében megittak egy üveg misebort; ebből aztán „orgia” lett meg botrány, és a plébános Katharinát cse­­pülte az iskolában. Blumné, Katharina any­ja. bizony nagyon is ingatag teremtés, időn­ként alkoholista is volt, de e mögé oda kell gondolni azt az örökké morgolódó, beteges­kedő férjét Katharina apját, aki roncsként tért haza a háborúból, meg az anyja megke­­seredését, meg a — bizony, így mondhatjuk — félresikerült fivérét. Ismeri Katharina házasságának a történetét, tökéletes csődjét is. Ellene is volt. eleve megmondta, hogy Brettloh tipikus seggnyaló már elnézést a kifejezésért —. hogy egyformán hason csú­szik minden világi meg egyházi hatóság előtt, a tetejébe meg undorítóan fölvág. Katharina korai házasságát ö úgy ítélte meg, hogy a borzasztó otthoni környezetből akart menekülni a lány, és lám, amint az otthoni környezetből meg a meggondolatlanul kötött házasságtól szabadult, nagyon is példamuta­tóan fejlődött tovább. Szakmai minősítése kitűnő, kétségbevonhatatlanul. amit ő — Else Woltersheim — szóban is, és ha szüksé­ges. akkor írásban is megerősít és igazol, mint a kisiparos kamara vizsgabizottsági tagja. Mióta a magán- és nyilvános vendég­látás új formái egyre jobban hajlanak afelé, amit „szervezett böfésedés”-nek kezdünk hívni, egy olyan asszonynak, mint Katharina Blum, egyre jobbak a lehetőségei, mert kitű­nően képzett és kiképzett szervező, kalkulá­tor, és ugyanúgy érti a dolog esztétikai részét is. Most persze, ha nem sikerülne elégtételt szerezni neki a ZEITUNG-gal szemben, fog­lalkozása iránti érdeklődése ugyanúgy ela­padna. mint a lakása iránti szeretete. Ez alkalommal a fiatal dr. Korten ügyész mondott szinte szenvedélyesnek nevezendő védőbeszédet a sajtószabadság és a tájékoz­tatási titok védelmében, és nyomatékkai hangsúlyozta, hogy aki nem jár rossz társa­ságba. vagy nem keveredik ilyenbe, az a sajtónak sem ad alkalmat durvább ábrázo­lásra. Amellett az egészből — mondjuk. Götten meg az ominózus, sejknek öltözött Kari fölbukkanásából — a társadalmi érintkezés­ben tanúsított különös gondatlanságra lehet következtetni. Ez, mondta dr. Korten, sze­rinte még nincs kellőleg tisztázva, arra szá­mít, hogy a két érdekelt vagy érdekes ifjú hölgy kihallgatása szolgál majd plauzibilis magyarázattal. Else Woltersheim viszont nem mentesülhet attól a feddő megállapítás­tól, hogy vendégeinek megválogatásában nem éppen válogatós. Ezt a kioktatást, egy nála jóval fiatalabb úr részéről. Else Wol­lersheim kikérte magának, és arra utalt, hogy a meghívott fiatal hölgyek az ő bele­egyezésével hozták magukkal barátaikat, az pedig nemigen szokása, hogy vendégei kísé­rőitől. barátaitól személyi igazolványt meg erkölcsi bizonyítványt követeljen. Arra a megismételt kérdésre, hogy Götten és a férfivendég lehet-e egy és ugyanaz a sze­mély. Else Woltersheim nemmel válaszolt, ezta lehetőséget egyértelműen kizárta. Amikor viszont azt kérdezték, ismeri-e személyesen a „férfivendéget”, látta-e valaha, találkozott-e vele valaha is, kénytelen volt tagadó feleletet adni. és mert egy olyan fontos intim részlet­ről sem volt tudomása, mint a furcsa autózá­sok. vallomása nem minősült kielégítőnek, és „némileg kedvezőtlen benyomásra utalva” bocsátották átmenetileg útjára. Mielőtt a helyiségből távozott volna — s nyilván mér­gesen —. még jegyzőkönyvbe mondta, hogy a sejknek öltözött Kari neki legalább olyan gyanús volt. mint Götten. Az legalábbis biztos, hogy állandóan a W. С.-ben monolo­­gizált, aztán búcsú nélkül eltűnt. Mintha Göttern bizonyíthatóan Hertha Scheumel tizenhét éves bolti eladó vitte magával a partyra, az ő kihallgatása követ­kezett. A lány szemmel láthatóan szorongott, azt mondta, még sohasem volt rendőrséggel dolga, de aztán viszonylag elfogadható ma­gyarázattal szolgált Göttennel való ismeret­ségéről. „A kérdéses este. szerdán. 1974. február 20-án mind a ketten nagy zavarban voltunk, Claudiával. Else néninek megígér­tük, hogy magunkkal visszük a buliba a fiúkat, akikkel járunk, különben nem lett volna kivel táncolni. De akivel én járok, az pillanatnyilag a Bundeswehrben szolgál, pontosabban az utászoknál, aztán megint csak, és megint váratlanul, betették járőrség­­be. én még biztattam ugyan, hogy egyszerű­en lépjen meg. de nem sikerült rábeszélnem, mert már többször meglépett, aztán félt. hogy nagy fegyelemsértési baj lesz a dolog­ból. Claudia fiúja meg már kora délután úgy be volt rúgva, hogy ágyba kellett dugni. Erre elhatároztuk, hogy elmegyünk a Café Polkt­­ba. és fölcsípünk valamilyen rendes srácot, nehogy Else néni előtt leégjünk. A Café Polktban farsang idején mindig rumli van. (folytatjuk) EH

Next

/
Oldalképek
Tartalom