Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-22 / 39. szám
Családi kör A KÖNYV MINDENKIÉ Mi minden múlik a nőkön? A mítoszoktól napjainkig sokat vitatott, de még mindig le nem zárt a kérdés. Szép Helénáért folyt a trójai háború, ám kezdhetnénk Évával és az almával is ... De annak tudatosítására, hogy a nők valójában sokat tehetnek, a legszebb történelmi parabola a százai menyegző. Nagy Sándor hódításai után egy nép ellenállását akarta letörni, s az ő fejében született meg a gondolat, hogy ehhez a legrövidebb út a nők méhén keresztül vezet, mondván: nem nevelhetnek görögnek ellenfelet a görög apák gyermekét világrahozó asszonyok ... S a hódító szándék ilyetén álcázása a nő gyermeknevelésében betöltött meghatározó szerepével számolt. A végső soron egy nemzet, egy nép sorsa múlott a nőkön. Hosszú ideig ösztönösen .. . „Milyen könyv való a nő kezébe? — veti fel a kérdést Dr. Ruzsicska Mária (Mit olvas a Nő?, Magyarország, XVIII. évf. 34. szám; 29. old.). — Évszázadokon át úgy tartották, hogy nem fontos az „asszonyi állat” művelése. Az olvasni tudó nőnek általában csak az imakönyvet illett forgatnia. Még sok, előítélet béklyózta tudós férfiú sem vélte alkalmasnak a nőt a tudományos müvek olvasására. Csak a szerelmes és a kalandos könyveket tartották kezébe valónak, mivel a „kitalált történeteket” a tudósok magukhoz méltatlannak találták. A felvilágosodás korának írói a magyar nyelvű irodalom megszerettetésére és az olvasótábor gyarapítására törekedtek. Ebben a szándékukban elsősorban a nőkre számítottak. akiknek a gyermeknevelés volt elsődleges feladatuk. Ezért hirdették: „Sok függ attól, ahogy az asszonyokat formáljuk ...” Kazinczy e gondolatának az érvényesítésére azonban csak jóval később adatott meg a lehetőség az iskolai képzés általánossá válása, a könyvtárak és a könyvterjesztők országos hálózatának megteremtése révén.” Nálunk a művelődés és az olvasás terén is a felszabadulás után kezdődött gyökeres változás, a kötelező iskolalátogatás és a népkönyvtárak hálózatának megteremtésével. Olvasáskutatási felmérésekről nem tudok, mindössze néhány szociológiai adatgyűjtés valahányadik alpontjaként szerepel könyvekre, olvasásra vonatkozó kérdés, általános érvényűnek azonban egyik sem kiáltható ki. Talán megkockáztatható a kijelentés, hogy az ötvenes években — a korábbiakhoz viszonyítva — határozott fellendülés mutatható ki, s ebben oroszlánrészük volt a népkönyvtáraknak s a számottevőbb könyvkiadásnak. A hetvenes évek elején készült délszlovákiai szociológiai felmérés a magyar nemzetiségű nők olvasottságát érintve elmondja, hogy az valamivel jobb a szlovákiai átlagnál. Persze, ez nem ok az elégedettségre, mert az általános életszínvonal-emelkedés, és az anyagi jólét viszonylatában — a korábbiakhoz mérten —• pangás ... Több a pénzünk, viszont kevesebb időt fordítunk önművelésre, könyvre, olvasásra. A párhuzamos magyarországi felmérések is hasonló eredményt mutatnak, némiképp a nők javára billentve a mérleg nyelvét: a nők még így is többet olvasnak, mint a férfiak. Igaz. hogy többségük nem „komoly” szakirodalmat. bár az utóbbi években az olvasmányok megválasztásában — falun is, sőt ott elsősorban — tapasztalható a haszonelvűség: a „női témájú” könyvek — a szakács-, a lakberendezési, a divat-.' a kozmetikai és a kézimunkakönyvek, a gyermeknevelés, a lélektan, a betegségek és gyógyításuk — gyakoriak. E kiragadott példánál maradni azonban félrevezető lenne, mert a felmérések egyértelműen kimutatják, hogy az olvasási ízlés az életmód, a foglalkozás és az életkor függvénye is. S ezen a ponton érdemes megállni, elgondolkodni: számba venni a könyvért, az olvasásért indított mozgalmak céljait, a könyvkiadók és könyvterjesztők munkáját, s nem utolsósorban oktatásügyünk szerepét, küldetését. Mert Ruzsicska Mária felmérésének van egy figyelmeztető pontja: „Sajnos, nő azoknak a száma, akik az olvasást olyan „lelki patikának” tekintik, amelyből nemcsak felfrissülést, megnyugvást és erőt merítenek, hanem jó adag narkózist is nyernek. A nők nagy része még mindig egyhangú, lélekölő vagy nehéz fizikai munkát végez, otthon pedig bonyolult családi problémák várják, amelyeket a legtöbbször egyedül kell megoldania. Ezért néhány órára szeretne kiszakadni a valóságból, s olyan könyvet vesz a kezébe, amelyben a konfliktus mindig kedvezően oldódik meg, a hősök sikereket érnek el és színes, változatos az életük. A ponyva- és lektürolvasók közé tartoznak azok is. akik munkájukat csak pénzkeresésnek tekintik. Mások a méltánytalanság elől menekülnek a gondolkoztak). színvonalas irodalom olvasásába. Végül a negyven év feletti nők közül sokan csak olyan könyvekkel tudják lekötni magukat, amelyek kisebb szellemi összpontosítást igényelnek. Ők azok, akik korábban, a családalapítás évei alatt, keveset vagy semmit sem olvastak.” Olvasás tekintetében tehát bonyolult problémával állunk szemben, s általános recept aligha adható. Pedig az olvasás megszerettetésében, az érzelmi nevelésben is sok múlik a nőkön. Új évadát kezdi a nőszövetségi olvasómozgalom. új alapsorozatot ad az olvasók kezébe. S mintha a könyvek megválasztásával feleselni próbálna a tapasztalatokkal, a buktatókkal. Nem kínál idillt. П2 1 o] hanem önismeretet. Talán ezért sorolt alapkönyvei közé három hazai magyar szerzőt — Duba Gyula, Dávid Teréz, Egri Viktor — és Vincent Sikulát, aki szintén tájaink történelmét írja regényeiben. A mozgalom életképességét látom ebben a célkitűzésben, a tudatos munkát, melyre feltétlenül szükség van. Átalakulóban van a nőszervezet, az üzemekből, gyárakból, munkahelyekről a lakóhelyekre vonul, falun, városban, városkerületekben alakul újjá. Dél-Szlovákia vegyes lakosságú területei szempontjából az átszervezés a tevékenység hasznára válhat. Érdeklődés, tehetség, s — az olvasómozgalmon belül — nemzetiség szerint is alakulhatnak csoportok, a formális részvétel aktív munkává válhat. A legutóbbi — szervezeten belüli felmérések is erre engednek következtetni: a magyarlakta járások többségében nőtt az olvasókörök és az olvasó asszonyok száma. Jó lenne további növekedést elkönyvelni a májusi évadzáró után, mert minden bizonnyal több embert serkent majd munkára az anyanyelven való olvasás, mely közvetlenebbé, átélhetőbbé teszi a könyvélményt, s több módot kínál arra is, hogy író-olvasó találkozókon gazdagodjanak, erősödjenek önismeretükben. Életmódváltozásaink során értékrendünk fel-felborul, s fontos szerepet játszanak helyreállításában a könyvek, a belőlük leszűrhető tanulság. Bölcsődében-óvodában felcseperedő gyermekeink az iskolában egyre több gyakorlati tudást, természettudományos-műszaki ismeretet szívnak magukba, otthonosan mozognak a halmazok, a vegyjelek, a gépek világában. Lassan már otthonosabban, mint a mesék, az örök-ifjúsági regények, az érzelmi világukat alakítógazdagító klasszikus és modern irodalmi alkotások közt. A haszonelvűség az oktatásban is tapasztalható. S hogy ne váljon azzá. sőt meghatározóvá egész életvitelükben. annak gyökereit a családban kell megteremteni. A könyv által is. Még egy szempontból fontos és pótolhatatlan a könyv: anyanyelvűnk alaposabb ismerete, választékosabb használata szempontjából. Naponta tapasztalhatjuk, akár önmagunkon is, mint keressük a megfelelő szót mondandónkhoz, mint keverjük a magyar és szlovák szavakat beszédünkben, általa önmagunkat lebecsülve. egyik nemzet nyelvét sem tisztelve. Televíziót eleget nézünk, rádiót is hallgatunk, mégsem tapasztalható javulás nyelvhasználatunkban. Igaz, a könyv több időt igényel, de maradandóbb az élmény is. amit nyújt, s maradandóbb a tudás is. Kilépve a családi körből, de még mindig a nő és a könyv vonzásában maradva, sem kevés múlik a nőkön. Köztudott, hogy a pedagógusi, a könyvtárosi és a könyvterjesztői pálya egyre inkább elnőiesedik. tehát e szempontból a társadalomra is kihat, mit olvasunk, mennyit olvasunk, milyenek az igényeink, milyen könyvekkel látjuk el a piacot, s milyen igényekre nevelünk. Családon belül — és családon kívül is. GYURKOVITS RÓZA 'S V) *ce
