Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-15 / 38. szám
Örökség HÁROM NEMZEDÉK TALÁLKOZÓJA A katona levette sisakját, mert egy pillanatra megállt, hogy oltalmazón és gyöngéden magához ölelje a megtört Anyát. Arcvonásain keménység, komor elszántsággal tekint a csatamezöre. S a jövőbe. Soha többéi Ilyennek látjuk, ilyennek érezzük mindannyiszor, lássuk bár századszor is a duklai emlékművet. Ilyennek látta az a sok száz asszony és leány is, akik az idén részt vettek a Szlovákiai Nöszövetség hagyományos találkozóján, amelyet minden évben a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának tiszteletére rendez. Ezúttal — az SZNF 37. évfordulóján — a kelet-szlovákiai svidníki járás adott otthont a nők három nemzedékének. A svidníki járás ezen az augusztusi hétvégen ragyogó napsütéssel, az aratás láza után pihenő mezőkkel, a delelő nyár harsány színeivel, érett gyümölcs illatával és sok szeretettel fogadta vendégeit. Az ország minden része képviseltette magát. A „régiek" közül eljöttek azok, akik az első naptól az utolsóig végigharcolták a felkelést. s minden évben — ha egészségük engedi — részt vesznek a három nemzedék találkozóján: így Ruzena Herbliková. Tereza Bieliková, Bielik parancsnok felesége. És erre a „duklai" találkozóra eljöttek — első Ízben — a cseh elvtársnők, az I. csehszlovák hadtest katonái — akik Buzuluktól Prágáig küzdötték-kinlódták végig a felszabadítást Ludvík Svoboda parancsnoksága alatt — Helena Sevcíková, aki a litoméricei járást, a svidníki testvérjárását képviselve, Vanda Binevská és Lida Studniőková—Horálková (mindketten a II. csehszlovák önálló ejtőernyős brigád tagjai) és mások. A „derékhadat", vagyis a középső nemzedéket a szlovákiai járások képviselői, a Csehszlovák és a Cseh Nöszövetség küldöttei alkották, a harmadik, a fiatal s a legfiatalabb nemzedéket szintén a járási küldöttségek, elsősorban a vendéglátó járás fiataljai. A munkásmozgalmi, a forradalmi múlt hagyományait féltve őrzik a svidnikiek: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar „őszirózsás" forradalom hatására Presovban kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, 1919 júniusában Svidníkben is megválasztották a helyi szovjetet és megalakult a nemzeti munkásőrség, a milícia. A kommunista párt sejtjét itt már 1924-ben megalakították, egy évvel később pedig a pártszervezetet. A nagy gazdasági válság idején, 1929—1933-ban a kommunista párt sztrájkokat, éhségmeneteket szervezett. Az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy a Dukla-szoros áttöréséért az első világháborúban is nagy harcok dúltak. A második világháborúban ezen a környéken alakultak az első partizáncsoportok, a kis. nagyon szegény falvak lakosságának hathatós és súlyos emberáldozatokat követelő támogatásával. 1944. október 6-án nehéz, véres harcok után a felszabadító szovjet és csehszlovák katonák a Dukla-szorosban léptek először hazai földre s tűzték ki először a csehszlovák zászlót. Mi is áttekinthettük a harcok színhelyét az akkori fa megfigyelötorony helyén emelt kilátótoronyból. Itt — ahol a magaslatok naponta többször is gazdát cseréltek, ahol néhány kilométeres szakasz bevétele százak, sőt ezrek életébe került — ma védetten lélegzik a táj, nyugodtan alusszák örök álmukat az elesett hősök. A környék ma természeti katonai múzeum — tankokkal, géppuskaállásokkal, vadászrepülőgépekkel —. az egyetlen ilyen jellegű hazánkban. Miután megnéztük a „Halál Völgyét", rövid pihenőt tartottunk Tokajikban, a hősi faluban. Az emlékszobában a 37 lemészárolt férfi arcképe; a teljesen felégetett falut azok építették újjá. akik túlélték a háborút s visszatértek oda, ahol születtek ... A találkozó első délutánja a svidníki tűzoltóké volt, akik nagyszabású bemutatón csillogtatták meg felkészültségüket. Este pedig a találkozó résztvevői a környező falvak, kisvárosok meghívásának tettek eleget. Stropkov, Niíná Oláava, Kruzlová, Cemina és VySná MiroSová várták s fogadták szeretettel a vendégeket. A találkozó második napján, szombaton, a járási pártbizottság székházéban került sor a nagygyűlésre, amelyen az ünnepi beszédet Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke mondta. Az ünnepi beszédben és az utána következő felszólalásokban a legnagyobb hangsúlyt a háború és béke kérdése kapta. A nők, az asszonyok, a lányok, az anyák mélységes aggodalmuknak és békevágyuknak adtak kifejezést. — A mi országunkban, ahol a gránátok, aknák cserepei a föld mélyében rozsdásodnak, ahol a tankok, a géppuskák már múzeumi tárgyak, ismét féltenünk kell a békét... — hangsúlyozta többek között Litvajová elvtársnő. — Csak békében építhetünk, élhetünk s nevelhetjük gyermekeinket — ez volt minden további felszólalás végső kicsengése. A nagygyűlés levelet intézett a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságához, a Szovjet Nőbizottsághoz és a Szlovákiai Békebizottsághoz. „Tudatosítjuk, hogy az ismert és a névtelen hősök nélkül nem valósulhatott volna meg szocialista jelenünk, tudjuk, hogy a Szovjetunió hathatós segítsége és együttműködése nélkül nem élhetnénk mai valóságunkat. S mint nők és anyák teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját, a béke megőrzésére irányuló javaslatait, kezdeményezéseit..." — hangoztatják a levelek. Ezt a vezérfonalat vitte tovább a svidníki amfiteátrumban megrendezett délutáni kultúrműsor, és ezt fejezte ki a honvédelmi szövetség autós klubja tagjainak kis terep versenye is. amelynek győzteseit az esti partizántüznél Litvajová elvtársnő fogadta A női motoros staféta nevében a keimaro ki Kántorková elvtársnő vette át a díjakat LÁNG ÉVA V Ф '-Ф > © 1 £ (Л c/5 N О z 2
