Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-14 / 29. szám
munkavállalásban, nemcsak a mezőgazdaságban, állattenyésztésben, hanem az iparban is. S ez bizony nagy szó, különösen, ha gondolatban végigjárjuk a'mongol nők fejlődésének útját. A Mongol Népköztársaság 1921- ben alakult meg a nemzeti felszabadító népi forradalom eredményeképpen. Az első, amit alkotmányosan rögzítettek, hogy a népköztársaság minden polgárának tekintet nélkül nemzetiségére, vallására és nemére egyenlő jogai vannak. Ezáltal a nökérdés is felvetődött, melyet elméletben és gyakorlatban is meg kellett oldani, az európai ember számára szinte elképzelhetetlen akadályok leküzdésével, hiszen Mongólia azelőtt a gazdag kolostorok, a minden rendű és rangú buddhista papság és néhány dúsgazdag földesúr országa volt. Jellemző adat, hogy a forradalom előtt a dolgozó szegényparasztság és a pásztorok átlagos életkora 25 év volt. Egy további adat pedig a nők fejlődésének göröngyös útjára vet fényt: 1931 -ben, tehát tíz évvel a népi köztársaság után a nőknek mindössze harminc-negyven százaléka vett részt az általános választásokon; nemcsak azért, mert a régi szokások még tartották magukat, hanem azért is, mert a nők többsége írástudatlan volt. A harmincas években országos feladattá vált a nők írástudatlanságának maradéktalan felszámolása, valamint bevonásuk a társadalmi munkafolyamatba. Az első problémát úgy oldották meg, hogy 400, gyorstanfolyamon képzett tanítónő járta a településeket, írni, olvasni tanította az aszszonyokat, lányokat; a másodikat pedig úgy, hogy a városokban és a településeken kisipari szövetkezeteket létesítettek, pontosabban varrodákat, ahol a parasztok és pásztorok feleségét, lányait juttatták munkához és keresethez. Az időközben megalakult mongol nőszövetség ugyancsak 1931-ben tartotta első országos kongresszusát, amelyen a fő napirendi pont a gyermek- és növédelem megszervezése volt. Az anyák nevelésére érdekes és hasznos megoldást találtak: a harmincas években az ország csaknem minden boltjában (egyébként ezekben az években többnyire szövetkezeti boltok, vegyeskereskedések működtek) külön sarkot rendeztek be az anyák részére, ahol nemcsak a gyermekgondozáshoz szükséges dolgokat vásárolhatták meg, hanem tanácsot is kaphattak, akár a gyermeknevelésre, akár a háztartásvezetésre, öltözködésre, vagy egyéb problémáikra. Fontos mérföldkő volt a nők jogi helyzetének megváltoztatásában, társadalmi felemelkedésében az 1974-es esztendő, amikor életbe lépett a dolgozó hők, anyák kiváltságait rögzítő új munkajogi törvényrendelet. Ez a törvényrendelet rögzítette a szülési szabadságot, a szülési segélyt, továbbá azt is, hogy a terhes és kisgyermekes anyák elbocsátása a munkából büntetendő cselekmény. Ma talán nincs is a népgazdaságnak olyan ágazata, amelyben ne dolgoznának — s ami szintén fontos —, ne érvényesülnének a vezető pozíciókban is a nők. Mondanunk sem kell, hogy írástudatlan nőt a Mongol Népköztársaságban ma már keresve sem találnánk, sőt egyre több azoknak a száma, akik az ország főiskoláin, vagy külföldi egyetemeken szereztek képesítést. Szemléltetésképpen ismét a számokhoz folyamodunk: Mongóliában a pedagógusok 56, a népművelők 56,8 százaléka nő, a főiskolai diákság 40 százaléka tartozik a „gyengébb" nemhez. S ha már a fiataloknál tartunk, hadd említsük meg a mai Mongólia legfiatalabb városát, Darchant. Húsz évvel ezelőtt rakták le itt az első üzem, az első lakóház alapkövét. Ennek a modern ipari városnak a lakossága a két évtized alatt több mint 60 000-re duzzadt, s országszerte úgy emlegetik, a „fiatalok városa". A távlati tervek szerint Darchan — amely valamikor csupán jelentéktelen állomás volt a transzmongóliai vasút mentén, ahol a pásztorok esetleg csak lófelszerelést vásárolhattak — az évezred végére százezernél is több lakosú központ lesz. Darchanban egyébként a szakképzett munkaerők hiánya miatt rengeteg külföldi szakember is dolgozik, s legalább annyi idegen szót hallani — oroszt, magyart, németet, bolgárt — a gyárakban, mint mongolt. Ezért a „barátság városának" is nevezik ...' A mongol bőr-, illetve prémfeldolgozó ipar termékeivel egyébként az utóbbi időben már hazai boltjainkban is találkoztunk, remélhetőleg nem utoljára. LÁNG ÉVA PRAHA 8 1 HEINRICH BÖLL KMHriWNb BLUM ÉLESZTETT TISZTESSÉGE 10.45 órától 12.30 óráig tartott, aztán egyórás megszakítás után 13.30-tól 17.45-ig, mire a kihallgatásnak ezt a részét lezárták. Az ebédszünetben a fiatalasszony nem volt hajlandó a rendőrségtől kávét meg sajtos szendvicset elfogadni. magatartásán a láthatólag jóindulatú Pletzer rendőrnő és Noeding nyomozó unszolására sem változtatott. Nyilván képtelen volt — Hach elbeszélése szerint — a hivatalos meg a magánügy elválasztására, nem látta be, hogy a kihallgatás szükséges. Amikor Beizmenne élvezettel kortyolta a kávét és ette a szendvicseket, s kigombolt gallérjával és meglazított nyakkendőjével nemcsak atyainak mutatkozott, hanem csakugyan atyai lett, a fiatalasszony konokul azt kérte, hogy vezessék vissza a cellájába. A két rendőr, akit őrizetnek odarendeltek mellé, bizonyíthatóan azon volt, hogy rátukmáljon egy kis kávét meg kenyeret, de ő csak a fejét rázta makacsai, ült a priccsen, elszívott egy cigarettát, és fmtorgással meg undort jelző arcjátékkal nyilvánította ki. hogy mennyire utálkozik a cella hányadéknyomoktól maszatos W. С.-kagylója láttán. Utóbb Pletzer rendőrnőnek, miután az is, a két fiatal rendőr is a lelkére beszélt, megengedte, hogy megtapintsa a pulzusát, és miután az érverése normálisnak bizonyult, nagy kegyesen hozatott egy közeli kávéházból egy szelet kalácsot meg egy csésze teát, de ragaszkodott ahhoz, hogy ezt saját zsebéből fizesse, pedig az egyik fiatal rendőr, aki reggel a fürdőszoba ajtajánál állt őrt. amíg ő felöltözött, ajánlkozott, hogy ..befizet'’ helyette. A két rendőr és Pletzer rendőrnő véleménye erről a Katharina Blurnmal kapcsolatos epizódról: humortalan 17 13 óra 30-tól 17.45-ig folytatták a közvetlen kihallgatást: Beizmenne nem bánta volna, ha rövidebbre fogják, de Katharina Blum ragaszkodott a részletességhez, ami két ügyész szerint jogában állt, s végül Beizmenne is — eleinte kedvetlenül, később a föltárt és fontosnak tetsző háttérre tekintettel belátó módon egyetértett a részletességgel. 17.45 tájban aztán fölmerült a kérdés, hogy folytassák-e a kihallgatást, vagy szakítsák félbe, bocsássák-e szabadon a fiatalasszonyt, vagy tartsák folytatólag őrizetben. Katharina 17.00 óra körül még egy újabb kannácska teát is hajlandó volt elfogadni, egy szendvicset (sonkásat) is elfogyasztott, s ezzel tudtul adta. hogy egyetért a kihallgatás folytatásával, hiszen Beizmenne azt ígérte, hogy ha lezárják, akkor szabadon engedi. Ezután Else Woltersheim és Katharina Blum viszonya került sorra. Else, mondta Katharina, a keresztanyja, mindig törődött a sorsával, amúgy az édesanyja távoli unokatestvére; amikor beköltözött a városba, azonnal fölvette vele a kapcsolatot. „Február 20-án meg voltam híva arra a házi bálra ami tulajdonképpen február 21-én, aszszonyböjt estéjén lett volna, de aztán előre hozta Else Woltersheim, mert asszonyböjt estéjére munkát vállalt a szakmában. Négy év óta ez volt az első táncmulatság, amelyen részt vettem. Folytatólag helyesbíteni a vallomásomat: előfordult, talán két-három. esetleg négy alkalommal, hogy Blornáéknál én is táncoltam. mikor vacsoravendégségeknél kisegítettem. Késő éjjel, mire elmosogattam és rendet raktam, mire fölszolgáltam a kávét, és dr. Blorna átvette a bárt, behívtak a szalonba, aztán ott táncoltam Blorna doktor úrral meg más urakkal is, diplomás meg ipari és politikai körökből. Ezeknek a biztatásoknak később már csak kedvem ellenére, vonakodva, utóbb egyáltalán nem engedtem, mert az urak gyakran becsíptek, aztán ott is előfordult tolakodás. Pontosabban mondva: amióta megvolt a kocsim, elutasítottam ezeket a fölhívásokat. Azelőtt alkalmazkodnom kellett, mert valamelyik úr szokott hazavinni. Azzal az úrral is. ni — Hachra mutatott, aki csakugyan elvörösödött —. táncoltam hébe-hóba.” Olyan kérdés, hogy Hach is tolakodóvá vált-e. nem hangzott el. 18 A kihallgatás elhúzódását azzal lehetett magyarázni. hogy Katharina Blum bámulatos pedantériával ellenőrzötf minden egyes meghatározást, minden mondatot fölolvastatott, úgy. ahogy jegyzőkönyvbe vették. Az utolsó bekezdésben említett tolakodások például először mint gyengédségek kerültek a jegyzőkönyvbe, illetve olyan első fogalmazásában, hogy „az urak kezdtek gyengédségeket tanúsítani”. ami ellen Katharina Blum fölháborodottan és energikusan tiltakozott. Szabályos definícióviták támadtak közte és az ügyészek, közte és Beizmenne között, mert Katharina azt állította, hogy a gyengédség kölcsönös dolog, a tolakodás pedig egyoldalú, és mindig az utóbbiról volt szó. Amikor az urak úgy vélték, hogy ez az egész nem valami fontos, és hogy ő az oka. ha a kihallgatás tovább tart, mint szokott, azt mondta, hogy olyan jegyzőkönyvet, amelyben gyengédség áll tolakodás helyett, ő alá nem ír. A különbség neki döntő fontosságú, részben emiatt vált el a férjétől, tudniillik az se volt soha gyöngéd, hanem mindig csak tolakodó. Hasonló vita támadt a Blorna házaspárra vonatkoztatott „jóságos” szó miatt. A jegyzőkönyvben az állt, hogy „kedvesek voltak hozzám”, a fiatalasszony ragaszkodott a jóságoshoz, és amikor ehelyett meg jóindulatút javasoltak. tekintettel a jóságos ódivatú csengésére, fölháborodott, és azt erősítgette. hogy kedvességnek meg jóindulatnak semmi köze a jósághoz, ő viszont úgy érezte. Blomáék vele szemben tanúsított magatartására az utóbbi szó illik. (folytatjuk)
