Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-16 / 25. szám
Az Értől az Óceánig •o N N z Feleslegesek voltak a viták, a kételyek, hogy túlzsúfolt lesz a 18. Jókai-napok műsora. Utólag, persze, könnyű ezt megállapítani, a miérteket is megmagyarázni, biztosan válaszolni tudnak a kérdésekre még a kételkedők is. Figyelve a műsort, a Napok tartalmát, emlékezve a XVII. Jókai-napokra, alkotóteremtő-nevelő hangulatára-szerepére, a hat napba sűrített verseny tavaly kialakított, megdicsért tartozékaival, bizony sugallhatott fenntartásokat. Végül aztán minden belefért a Jókai-napokba: a vers- és prózamondók versenye sikeresen zajlott le, a versenyzők létszáma nem csökkent, a színjátszó csoportok is bemutatták választott darabjaikat minden zökkenő nélkül, talán csak a kisszínpadok versenye húzódott el, panaszkodni azonban esetleg a versenyzőknek lehet joguk, a közönség végig művészi értékekkel gazdagodott. Volt fesztiválklub, fesztiválújság - a tavalyi verseny legnagyobb ötletei -, felléptek vendégegyüttesek, még egy gyermekcsoportunk is, a marcelházi Prücsök, a folytonosság létezésének felemelő érzését-tudatát sugallva-bizonyítva. Az esti előadások előtti beszélgetések leggyakoribb mondata mégis a „de jót aludtam (fociztam, fürödtem) délután" volt. Valami tehát nagyon nem volt rendben, ha a tavalyi — még tíznapos — rendezvényről mindenki jóleső fáradtan távozott, többször kihagyva időhiány miatt az ebédet, vacsorát is, az idei hatnapos verseny vendégei, végig ottlévő szereplői kipihenten, lebamultan csomagolhattak. Minden belefért az idei Jókai-napok műsorába, ami tavaly megdicsértetett, jónak, ötletesnek, „fesztiválinak" neveztetett. És minden megismétlődött, ami tavaly is kifogásolható volt, csak éppen akkor elsikkadt, most kiabálón, felkiáltójelként hívta fel a figyelmet magára: a tele hibákkal műsorfüzet, a plakátok most sem készültek el időben, a közönségszervezés a ló túloldalán (belépőjegyek ugyan nem voltak, de nézők se nagyon), elszállásolási-utazási gondok — bosszantó (ismétlem: ezúttal) hiányosságok. Ami a legjobban hiányzott, az alkotó légkör, az önmagunkat féltő egymásra figyelés, az előrelépést szorgalmazó-gyorsító őszinte, kritikus szó. Klub volt, de tavalyi összetartó szerepét, fórum-küldetését nem tudta teljesíteni, kitölteni. Ezúttal inkább büfé volt, mert késő este, ilyen olcsón enni, inni másutt nem lehetett. Fesztiválújság is volt, a Visszhang. Visszhangja, árnyéka tavaly önmagának, amikor majdnem metodikai lappá nőtt, mozgalmunk hibáit-hiányosságait boncolgató, útmutató írásokkal, vitákkal, friss, hozzáértő értékelő írásokkal az előző nap látott produkciókról. Ezúttal háromszor jelent meg, egy szám még a verseny megkezdése előtt állt össze, a Jókainapokról csupán kettő szólhatott. Még egyszer (részben) klubtéma: az állandó vendégek között több klubvezetőt, vezetőségi tagot láttam. Komáromban (Komárno) - állítólag — jól működő klub van. Az előadásokat követő klubesteken (vitaest?) elsősorban vita nem volt, a klubélet legelemibb tartozéka. Egy-egy csoport maga is egy alkotó-vitázó közösség, annak kéne lennie, hozzászoktatva a közösség minden egyedét a nyílt beszédhez, nyilvános szerepléshez, igényességhez, az elképzelések őszinte tolmácsolásához. A klubosok és a csoportvezetők, -tagok összejövetelei még klubmozgalmi metodikai estek is lehettek volna. A mély csönd, a mások kezdeményezésére várás, a passzív befogadásra-figyelésre berendezkedettség érthetetlen közönyként nyomta rá bélyegét a klub munkája, az egész Jókai-napok hangulatára. A vers- és prózamondók versenye, elsősorban is az 5. kategória versmondóinak vetélkedése, színvonalas, értékes, maradandó élményt nyújtott. Kár, hogy a kidolgozott koncepció és a meghirdetett műsor ellenére sem került sor a döntőre, hogy a közönség gazdagodjék a versenyszerű előadóművészet hangulatával, s értékelni tudja a zsűri nem is olyan könnyű, felelősségteljes munkáját, konfrontálhassa saját ízlésével, s ha gondolatban csak, vitatkozhasson a döntéssel. Ilyen szempontokat is figyelembe véve érthetetlen yolt az ytólagos (önkényes?) beavatkozás a jóval korábban meghirdetett versenyfeltételekbe. Figyelmeztető azonban, hogy immár második éve elégedetlen a zsűri és a kis számú közönség a negyedik kategória színvonalával. Mélyebb elemzést igényel ez, hiszen középiskolásokról van szó. a legközvetlenebb utánpótlásról. El kéne gondolkodni afölött, hogy a nyilvános, konkrét, személyre szóló értékelés talán segítene átlendíteni a mélyponton a mozgalmat. Fáradságos, időigényes, de talán eredményes munka lenne. A legnagyobb érdeklődés idén is az irodalmi- és kisszínoadok versenyét kísérte. Nem véletlenül, hiszen évek óta ez a verseny a legszínvonalasabb, leqinkább tart lépést a legmodernebb irányzatokkal. Véletlen (vagy a válogató bizottság jó munkája) folytán a négy csoport a mozgalmunkban meglévő négy legerősebb irányzatot képviselte. A legtisztább dramaturgiával és formanyelvvel, a színházi megjelenítési eszközök pontos, funkcionális felvonultatásával a Szép Szó jelentkezett, pedig nagy változások voltak a csoportban, több tapasztalt szereplő hiányzott, s a rendezőnek (Gágyor Ildikó) is ez volt az első önálló bemutatkozása. Méltán lett első, kapta a kulturális minisztérium különdíját, hívta meg a Décsi amatőr színház igazgatója vendégszereplésre a csoportot. A marcelházi (Marcelová) Jókai Mór Kisszínoad. hűen önmagához, új utakat, formát keresve-járva szellemes előadással szórakoztatta a közönséget. Ha a rendezőnek (Gál László) és - ahogy a műsorfüzet szellemesen jelezte - 1., 2., 3., asszisztensének (Gál Lívia) sikerül egy állandó gárdát kialakítania, alkotó partnerré növesztenie, a Szép Szóhoz hasonló nemzetközi sikerekre is számot tarthat a csoport. A Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium irodalmi színpadát évek óta Gáspár Tibor vezeti, és évek óta neveli az anyanyelvűket gyönyörűen beszélő, a verset, az irodalmat értő, tisztán értelmező fiatalokat. Az idén ballada-összeállítással arattak - méltán - nagy közönségsikert. Klasszikus irodalmi színpadi formanyelvvel a legtisztább emberi érzelmeket tolmácsolták, a legtisztább forrásból. Érdekes és kellemes színfoltja a mozgalomnak a párkánynói (Stúrovo-Nána) Jelenlét Kisszínpad, amely Dániel Erzsébet rendező vezetésével már második éve egyfelvonásossal próbálkozik, ráérezve e irányzat kimeríthetetlen lehetőségeire. Színházi eszköztárukat kell még gazdagítani, tisztítani jelrendszerüket, hogy az eddigieknél is magasabb színvonalra jutva még több sikert könyvelhessenek el. A színjátszó csoportok versenyéről legtöbbet az a tény mond el, hogy a zsűri - „az előző évek színvonalát, a mozgalom eddigi eredményeit figyelembe véve" — az első díjat nem adta ki. „A gyökerek megvannak, a gyümölcs nem érett még be." örömmel láttuk a sok fiatalt a színpadon, hallgattuk egyre tisztuló színpadi beszédüket, észleltük a felszabadult játékosság bontakozó jegyeit - reményre jogosító mozzanatok. De nem volt példaként szolgáló teljesítmény, csoport. A legnagyobb hiányosságok a dramaturgiai és a rendezői munkában jelentkeztek, ami azért is figyelmeztető, mert a dráma mint irodalom, „holt mű", a dramaturg, a rendező kelti életre, aktualizálja, teszi érthetővé, azonnal ható-nevelő művészetté. „Valaki az Értől indul el / S befut a szent, nagy Óceánba." így szólt a 18. Jókai-napok mottója. Szívesen írnám, hogy már a Tengernél tartunk, de még odáig is hosszú az út. Sok pozitívum volt a Jókai-napokon, de az legfeljebb - Folyam. Tisztítani kell a Napok szervezését, komolyabban venni, hatékonyabban támogatni amatőrmozgalmunkat, őszintébben szólni a hibákról, azok forrásáról, hogy eljussunk az „Óceánba". És nem ártana több figyelem, fegyelem Komárom városától, a járástól, nem pedig — szinte ellenszervezve - magyarországi operettszinházat szerepeltetni a városban a Jókai-napok alatt. És mindezt azért, hogy a mottó valóság legyen, ne szép szavakkal megfogalmazott rongyrázás. NESZMÉRI SÁNDOR A színjátszó csoportok versenyében a zsűri nem adta ki az első helyet. A második díjat a pozsonyeperjesi (Jahodná), a megosztott harmadikat pedig a nagymegyeri (Calovo), és a képen látható királyhelmeci (KráTovsky Chlmec) csoport kapta. A párkánynánaiak (Stúrovo-Nána) immár másodszor jelentkeztek egyfelvonásossal. Szereplőjük, Nágel Erzsébet (a képen) a női alakítás díját kapta. A Szép Szó. Joffek, szerepeltek, gypztek, ps maradandó élményt nyújtották. G0j3
