Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-02 / 23. szám
EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBENj Magas vérnyomás (hipertónia) A vérnyomást általában akkor tartja magasnak az orvos, ha a felső (szisztolés) érték meghaladja a 150, az alsó (diasztolés) érték pedig a 90 hgmm-t. A normálistól való kisebbnogyobb eltéréseket azonban nem szabad túlértékelni, mert pl. az orvosi vizsgálattól való félelem akár jelentősen is megemelheti a vérnyomást átmenetileg. Az állandóan emelkedett vérnyomásnak sem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani. A magas vérnyomás önmagóbon gyakran nem is okoz panaszt. A panaszok, amelyeket a magas vérnyomásnak tulajdonítanak, esetleg ideges eredetűek, vagy az idősebb embereken gyakori érelmeszesedés következményei. Az elmondottak ellenére tény, hogy a magas vérnyomás évek-évtizedek alatt károsítja az érrendszert, érelmeszesedésre hajlamosít. Ezért célszerű arra törekedni, hogy csökkenjen, esetleg normális értéket érjen el. Különbséget kell tenni fiatalkori és felnőtt-, ill. időskori magas vérnyomás között. 30 éven aluliaknál feltétlenül indokolt az alaposabb vizsgálat a vérnyomás emelkedésének kiderítésére. Okozhatja ugyanis a magas vérnyomást a vesék betegsége, a főverőér veleszületett szűkülete (aortakoarktáció), a belső elválasztású mirigyrendszer betegségei — és ismeretlen tényezők. A fiataloknál gyakran sikerül a kórokot tisztázni, s a betegséget - esetleg sebészetileg - gyógyítani. Ha (idős betegek esetében) a magas vérnyomás eredetét nem tudja tisztázni az orvos, akkor az „ismeretlen eredetű" kategóriába sorolja. Az ilyen vérnyomásemelkedés о leggyakoribb, ez az ún. esszenciális hipertónia, ill. hipertónia-betegség. A hipertóniás beteget, főleg ha a normálisnál lényegesen magasabb a vérnyomása, kezelni kell. A magas vérnyomást ma különböző hatásmechanizmusú gyógyszerekkel, konyhasószegény étrenddel, vagy ami ezzel egyenértékű, a konyhasó-kiürülést fokozó gyógyszerekkel lehet csökkenteni. Rendszeres gyógyszerszedés esetén az esszenciális hipertóniában szenvedő beteg lényegében ugyanolyan életesélyekkel rendelkezik, mint a nem hipertóniás. A gyógyításnál is fontosabb a megelőzés. Ezért: 1. már a gyermekeket szoktassuk a játékban, tanulásban, munkában bizonyos rendszerhez. A szülő ne tűzzön gyermeke elé annak fizikai és szellemi képességeit meghaladó feladatot. Az évekig tartó szorongás ugyanis előkészítheti a felnőttkori magas vérnyomás talaját. 2. Ne terheljük túl a gyermekeket felesleges különórákkal, de a felnőttet se képességeit meghaladó továbbtanulással. 3. Akár szellemi, akár fizikai munkát végzünk, ne terheljük túl magunkat. Lényeges, hogy napi 6-8 órát aludjunk. 4. Kerüljük az izgatószerek — elsősorban a koffein (feketekávé) mértéktelen fogyasztását. Napi háromnál több feketekávé ugyanis nem élénkíti tovább az embert, hanem ingerültséget, ideges feszültséget, álmatlanságot okoz. 5. Kerüljük az elhízást! JüTON^TFÉLIN^ Fény a sötétben Magabiztosan megy a folyosó zárt ajtajai előtt, néha megtapintja a falat — tájékozódik. A távolság rögzült tudatában. Naponta kétszer teszi meg az utat, ismeri a lépcsőket, a fordulókat. Csodálkozó és sajnálkozó tekintetek kísérik; távolról figyelik. Egyetlen baráti kéz nyúlt felé — munkatársáé. Telefonon ismerkedtünk meg. Könyveket, hanglemezeket kért, sürgetett, beszélgetni volt kedve. Órákig beszélgettünk könyvekről, zenéről, emberekről. Elmondta személyes gondjait, tanácsot kért, hogyan rendezze be új otthonát. Terveiről mesélt, azzal a természetes lelkesedéssel, amellyel a harmincéves ember elképzeli jövőjét. Vitatkozott, társadalmi gondokon töprengett. „Nélküle nehéz lenne élnem itt, a szülémtől távol" - vallotta munkatársáról, s egy évre rá megnősült. Most újra úgy érzi magát, mint a tragikus napok előtt: húszévesnek, boldognak, magabiztosnak. A sötét úton, melyen több mint tíz éve jár, megtalálta a fényt, bár nem sokan világítottak neki. Dániel Erzsébet SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonhét éves, 175 cm magas, nem saját hibájából elvált, kétgyermekes asszony, aki szüleinél lakik, ezúton szeretne megismerkedni józan gondolkodású, intelligens lóriival harmincöt éves korig, aki gyermekeinek jó apukája, neki pedig hű lérje lenne. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Úgy szeretnék boldog lenni" Harminchárom éves, 164 cm magas, tizenöt éve rokkant férfi ezúton szeretne megismerkedni megértő, becsületes lánnyal, elvált vagy özvegyasszonnyal harmincéves korig. Lehet testi hibája is. Jelige: „Ugye te is akarod n Húszéves, 170 cm magas, barna nö megismerkedne házasság céljából korban hozzáillő fiatalemberrel. Egy gyermeket szívesen vállal. Jelige: „Várok rád" I JOGI TANÁCSADÓ Eltartási hozzájárulás Az elvált házastársnak, ha saját maga nem képes szükségleteit kielégíteni és önmaga eltartásáról gondoskodni, ún. eltartási hozzájárulásra van igénye volt hózastársával szemben. Ennek mértéke kisebb, mint a házasság fennállása alatt igényelhető tartósdij összege. Míg a házastársak között a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy a házasfelek anyagi és kulturális színvonala elvileg egyenlő legyen, a válás után a hozzájárulás mór csak a legszükségesebb eltartás biztosítására szolgál. Ha a volt házastársak nem egyeznek meg, akkor bármelyikük indítványára a bíróság dönt az eltártósi hozzájárulási igényről és összegéről, tekintetbe véve a kötelezett fél képességeit és lehetőségeit. A bíróság az igényt csak a bírósági érvényesítés napjától ítéli meg, tehát soha sem visszamenő időre. E kötelezettség a törvény értelmében a válás után öt évig tart, de fontos okokból a bíróság ezt az időt — korlátozás nélkül is — meghosszabbíthatja. E hozzájárulásra való igény megszűnik, ho a jogosult fél újra házasságot köt, vagy ha a kötelezett fél meghal. Ilyen eltartási hozzájárulásra von igénye például annak a nőnek, aki betegség, rokkantság vogy kis gyermekeiről való személyes gondoskodás miatt nem tud munkába lépni, vagy kereseti foglalkozást folytatni, nincs nyugdíja vagy más jövedelme, mindaddig, amíg ez az állapot fennáll. Olyan eset is lehet, amikor az elvált asszonynak nincs nyugdíjigénye, mert nem teljesíti a törvényes feltételeket (ledolgozott évek, megkövetelt életkor stb.), és kora vagy egészségi állapota miatt nem kap megfelelő munkát, vagy nem tud annyit keresni, amennyi a legszükségesebb eltartásra kell. Meg kell még jegyezni azt is, hogy ez a volt hózastársak közötti eltartási hozzájárulás elsődleges a gyermekeknek a szülőkkel szemben fennálló eltartási kötelezettségével. Vagyis a rászoruló szülő elsősorban volt házastársától követelhet hozzájárulást, s csak ha ettől nem kaphat (mert ennek sincs meg a lehetősége, vagy már meghalt, vagy ismeretlen helyen van), fordulhat gyermekeihez és kérheti tőlük az eltartást. Dr. BERTHA GÉZA „Utolsó kívánság" jeligére A nálunk érvényes polgári törvénykönyv szerint végrendeletet kétféleképpen lehet készíteni. Az ún. magánvégrendeletet a végrendelkezőnek saját kezűleg kell írnia s aláírnia. Fel kell benne tüntetnie a végrendelkezés évét, hónapját és napját. Természetesen meg kell benne neveznie azt a személyt, akit örökösévé tesz, s ha több személyt rendel örökösévé, akkor az örökrészüket, illetve azokat a vagyontárgyakat, amelyeket egyiknek-másiknok hagy. Az ilyen végrendelethez nincs szükség tanúra. A végrendelet másik alakja, az állami közjegyzőnél okiratba foglalt végrendelet, amelyet a jegyzői rendtartás szabályai szerint az állami közjegző vesz fel. Ilyen végrendeletre annak van szüksége, aki például nem tud írni (betegsége, kora miatt, vagy mert írástudatlan). Dr. B. G. I NÉGYSZEMKÖZT Kedves Ilona! Harcias hangú levelén szívesen mosolyogtam volna, de korántsem olyan vicces a helyzet, hogy meglehessem. Magunk között — akik a nőpolitika megvalósításán fáradozunk évtizedek óta — úgy szoktuk mondani az ilyen túlhajtott nézetű, dobbal verebet fogni akarókra, hogy „bőg belőlük az öntudat”. Szebben is fogalmazhatnám, szerényebben: átesett a ló másik oldalára. Enyhén szólva... Nem enyhén — jelképpé emelte a legreménytelenebb házi munkát, a mosogatást. önnek borzasztó nagy panasza van családjuk demokráciáját a férje magatartását, öntudatát illetően: nem akar mosogatni! S most ezen áll vagy bukik minden. Főz, mos, vasal, ha kell, rendszeresen bevásárol, takarítani is segít, nagyobb javításokat, festést, mindent, mindent elvégez, még a gombjait is egyedül varr ja fel... De mosogatni, az istennek se mosogat! „Lelki fülemmel” már hallom, hogy olvasóink kilencven százaléka felsóhajt: hol ez a páratlan férfi, bárcsak rátalálnék! De Ön, a feleség, a női egyenjogúság nevében ágál és méltatlankodik, hogy még nem elég öntudatos, s tűrhetetlen, hogy hiába osztja ki és be a házi munkát: nem és nem. Megértem a férjét. Én például a szeméttel vagyok igy. Nem és nem, az istennek se. Ha a gyermekeim nincsenek otthon, rothadhat, száradhat, várhat... nem viszem le. A szomszédasszonyom a konyhakö felmosását bízza a családra. Egyik rokonom a baromfitisztítással, a másik a hal felbontásával van így. Elárulom Magának: ez nem jellemhiba. Inkább háztartásaink, szolgáltatásaink fejletlensége. Miért kell egy mérnöknek csirkét kopasztania, egy zenetanárnak konyhakövet felmosnia stb., amikor sokkal okosabb, tartalmasabb, nemesebb tennivalói lennének — és vannak?! Kár, hogy Maga, kedves Ilona, nem olvasta el figyelmesebben a lenini állásfoglalást: Eszerint nem a férfiakat kell visszakényszeríteni a négy fal közé, házi munkát végezni, hanem a nőket kell ennek nyűgétől megszabadítani. Sajnos, lassan már annyian leszünk a konyhában, hogy ott — amilyen szűkek — el sem férünk! A nagyi, a férj, a feleség, a gyerekek. Pedig nem erről volt szó. Jobb lenne, ha a „konyha” túlbonyolított és körülményes szervezése helyett azon töprengene, hogy mindenkinek az a háztartási munka jusson, amelytől nem viszolyog túlságosan. A vitatkozás helyett pedig talán ön, a férje vagy a többi, hasznos, szabad idejében ezzel foglalkozó dolgozó nő kitalálja az intézményes megoldást a nagy kérdésre: ki porszívózzon, mosogasson, főzzön — HELYETTÜNK! Ha férje иjjárói nem esik le az aranygyűrű, mert ő mos és varrja a gombot, a magáéról sem fog a mosogatástól. Az egyenjogúság elismerése, tiszteletben tartása, a családi demokrácia nem azon múlik, ki melyik házi munkát végzi, hanem végsősoron azon, ki fogja az erre fordított időt számunkra megtakarítani, hogyan tudjuk munkánkat megkönnyíteni. Kívánom, hogy nagyobb gondja, baja ezután se legyen. Se az egyenjogúságával, se a férjével. Szeretettel ЯкТа&сл гта и
