Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-02 / 23. szám

^=íi

NESZMÉRI SÁNDOR

23. számunk riportjai

„SZÉP TÁVOLSÁGODDAL ITTVAGY"

És ilyen vagy. A nosztalgia korunk szellemi divatja, állítólag visszahúzó erővé válhat a túlzott ragaszkodás emlékeinkhez, emlékeink színhelyéhez. Ahogy szellemi örökséget átmenteni kötelesség, továbbvinni, fejleszteni korparancs, az anyagi hagyaték gazdagítása törvény és szükségszerűség.

Alsószeliben (Dőlné Saliby) úgy alakult meg a pártszervezet, hogy döntő befolyással volt a környező falvakra is, tubochnán a járás képviselői között alsószeliek is voltak, a magyar kommunisták, szegény földművesség nevében ők köszöntötték a tanácskozást és biztosították elvhűségükről, internacionalista érzelmeikről. A járás első kommunista bíróját Alsószeliben választották meg. Minden sztrájkhoz csatlakoztak, ott voltak Kosúton (Kosúty) is. A véres pünkösd első évfordulóján az első koszorút három alsószeli lány helyezte el a meggyilkoltak sírján. Tornácon (Trnovec nad Váhom) 1938-ban szervezni segítettek, s ők is játszottak a többi munkásszínjátszóval a Vág partján színdarabot. A fasizmus éveiben rejtegették a vörös zászlót, a szovjet csapatok jöttével kibontották. A februári győzelemig ott álltak helyt, ahol lehetett. Azután a járásban az elsők között alakult Széliben szövetkezet, a kulturális-szellemi élet, tettekre buzdította a falu lakosságát, de a szomszéd falvakét is. Volt év, hogy két bemutatón is tapsolt a közönség.

Nézegetem a képeket, emlékek idéződnek. Gurgyó, Könyök, Kandia, indián harcok és nagy fürdőzések színhelyei, gyerekeinknek már nem nyújtanak felejthetetlen emlékeket, szabályozott csatorna, tórendszer ma. A Dudvág holtága mennyi hokicsata színhelye, a laposok megannyi futballpálya.

Nézegetem a képeket, eszembe jutnak tudat-ébredezésem türelmetlen évei. Választási időszakok teltek el alig észrevehető változásokat hozva, egy-két — szó szerint értendő — építkezéssel, vállalkozással. „Lokálpatrióta vagy, elfogult", mondták az igénytelenebbek. „Hullámvölgy, törvényszerű" - nyugtattak a látók, de tenni nem akarók. így igaz! „Tegyünk valamit" - fogadkoztak, helyeseltek kortársaim, s az előttünk járó nemzedékből elsősorban az asszonyok. Az asszonyok, mert nekik fájt leginkább az óvoda áldatlan állapota, az elöregedett üzlethelyiségek, az olajos padlójú, szociális helyiségek nélküli iskola, a falu közepén díszelgő szemétdomb, a térdig sár utcák, utak - gyermekeik miatt. A sivár, gyomos járdaszélek, árkok, az egyre terebélyesedő szemétdomb szépérzéküket bántotta. Igazat adtak, kik voltak már színpadon, énekeltek, táncoltak, vagy a szó művészetét virágoztatták.

Emlékek ezek is, lehet, hogy nosztalgikusok. Türelmetlenségem nosztalgiája, s emlékeim mindenképp egyéni valóságot pörgetnek vissza. Az utolsó öt év, az elmúlt választási időszak - így vagy úgy emlékeimmel