Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-02 / 23. szám

vagy: miből lehet erőszak, és mit tehet velünk — írta alcímként Heinrich Böll kisregényére. A rágalomhadjárat, a mesterkedések, a közvélemény-manipuláció magasiskolájának leleplezése volt elsősorban a szándéka, a minden embernek kijáró tisztelet és tárgyilagosság hiányát érni tetten. Katharina Blum életét egy NSZK-beli fiktív lap újságírója teszi tönkre, s emberi tisztességének elvesztését csak az újságíró megölésével torolhatja meg. Böll izgalmas, irodalmi alkotásként is kiemelkedő művét további számainkban folytatásokban közöljük. HEINRICH BÖLL КАШИНА BLUM elwtétt TISZTESSÉGE VAGY: MIBŐL LEHET ERŐSZAK, ES MIT TEHET VELÜNK Az elbeszélés szereplői és cselekmények kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a „Bild-Zeitung” mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek. Az itt következő tudósításnak néhány mellék- és három főfor­rása van; ezeket itt elöljáróban egyszer megnevezzük, a továb­biakban már nem fogjuk említe­ni. A főforrások: a rendőrható­ság kihallgatási jegyzőkönyvei, dr. Hubert Blorna ügyvéd, vala­mint ennek iskola- és diáktársa, Peter Hach államügyész, aki — bizalmas jelleggel, ez magától értetődik — kiegészítette a ki­hallgatási jegyzőkönyveket, a vizsgálati hatóság némely intéz­kedését meg a nyomozati ered­ményeket, amennyiben ezek a jegyzőkönyvekben nem bukkan­tak föl; nem hivatalos, hanem, s ezt föltétlenül meg kell jegyez­nünk, kizárólag magánhasználat­ra, mivel valósággal szívére vette barátja, Blorna aggodalmát, meg azt, hogy Blorna az egész ügy­nek nem lelte a nyitját, és mégis úgy látta, hogy „ha jól meg­gondolom, nem érthetetlen, sőt majdnem logikus”. Mivel Katha­rina Blum esete, a vádlott maga­tartása és védője, dr. Blorna rop­pant nehéz helyzete folytán amúgy is többé-kevésbé fiktív fog maradni. Hach némely apró, nagyon is emberi inkorrektsége nemcsak érthető, hanem talán meg is bocsátható. A mellékfor­rásokat, amelyeknek némelyike jelentősebb, más része kevésbé az, nem szükséges itt megemlíte­nünk, hiszen az, hogy zűrzava­rosak, bonyolultak, érdekeltek, döbbentek, valamint az hogy mit közölnek, magából a tudósí­tásból kiderül. PRAHA ROBIN COOK FEBRUAR 26., CSÜTÖRTÖK, 20 ÓRA 10 PERC Susannak telefonálnia kellett. Amikor a Cambridge Streetre ért, ott már akadt néhány járókelő. Orruk hegyéig kabátjukba burkolózva igyekeztek elő­re a szélben és hidegben. Susan végig­nézett magán. A nővérruha rongyos volt, mocskos és vérfoltos. A keze is fekete volt a mocsoktól. Megállított egy férfit, tíz centet kért. A férfi hátrahőkölt, a zsebébe nyúlt, és aprópénzt nyújtott felé. Szemében szánalommal vegyes borzadály ült. A tenyerébe dobta a pénzt Susannak, mintha irtózna hozzáérni. Susan megnézte az aprót. Több volt, mint tíz cent, pedig ő csak egy tíz­centest kért. — Azt hiszem, a vendéglőben, a má­sik oldalon van telefon — mondta a férfi, és ránézett. — Rosszul van?- Mihelyt találtam telefont, jobban leszek. Nagyon köszönöm. Fagyott ujjaival alig tudta megfogni a pénzt. Úgy elgémberedett a keze, hogy nem is érezte, van-e a markában valami. Átrohant a Cambridge Streeten a vendéglőhöz. A zsírgőzös meleg szinte megváltás volt számára. A toalett melletti nyilvá­nos telefonhoz sietett. Merev ujjaival ügyetlenül keresgélt az aprópénz között. Végre sikerült egy tizcentest bedobnia a készülékbe. A Memóriáiban a központ jelentke­zett. Dr. Wheeler vagyok. Stark doktor­ral szeretnék sürgősen beszélni. Életbe­vágóan fontos. Meg tudná adni az ott­honi számát?- Sajnálom, de az orvosok otthoni számát nem adhatjuk meg. Ha meg­adja a számát, szólok a főorvos úrnak, hogy hívja vissza. Susan szeme lázasan kereste a tele­fon számát.- 523-8787 Susan gyorsan visszatette a kagylót, nem engedte el, s a szemét összeszo­rítva várta, hogy megszólaljon. Meg­szólalt. Stark jelentkezett.- Stark doktor úr, itt Susan Wheeler beszél. Megvan a megoldás .. . minden­re. Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen!- Csillapodjék, Susan. Hogy érti, hogy megvan a megoldás? - Stark hangja megnyugtató volt és higgadt.- Megvan az indíték! Megvan az indíték is meg a módszer is!- Susan, maga rejtvényekben beszél.- A kómás betegek! Nem véletlen komplikációkról van szó, hanem kiter­veitekről. Tudom, hogy hihetetlennek fog hangzani, de a Jefferson Intézet a szervátültetéshez szükséges emberi szervek feketepiacának az elosztóköz­pontja! Azok az emberek ott megren­delést vesznek föl bizonyos szövettípusú szervekre. Aztán aki az egészet vezeti, körülnéz a bostoni kórházakban, és ki­választja a megfelelő egyéneket.- Hihetetlen, Susan - hüledezett Stark. - Tudja ezt bizonyítani?- Éppen ez a probléma. Ha nagy­dobra verik a dolgot, ha például csak azért megy ki a rendőrség a Jefferson­­ba, hogy körülnézzen, valószínűleg mindent el tudnak tüntetni. A kórház úgy van megépítve, mint egy valódi intenzív kórház. Csak úgy lehetne le­csapni rájuk, ha egy olyan nagy tekin­télyű személyiség, mint ön, meggyőzné a hatóságokat, hogy valóban villám­razziát tartsanak.- Jó ötletnek hangzik, Susan - mond­ta Stark. - De szeretném hallani a részleteket is, hogyan jutott ehhez a fantasztikus következtetéshez. Még mindig veszélyben van? Elmegyek ma­gáért és elhozom.- Nem, nincs semmi baj - mondta Suson, és benézett a vendéglőbe. — Jobb lenne, ha találkoznánk valahol. Taxiba ülhetek.- Jó. Találkozzunk az irodámban a Memóriáiban. Máris indulok.- Ott leszek. Dr. Harold Stark miután Susannal be­szélt, letette az íróasztalon álló telefon kagylóját, kihúzta a jobb oldali fiókot, és kivett belőle egy másik készüléket, amely minden plusz ellenállást és inter­ferenciát jelzett. Nem lehetett lehall­gatni. Gyorsan tárcsázott rajta. A Jefferson Intézet kontrollszobájóban egy manikűrözött körmű, vékonydongájú férfi a piros telefonkagyló után nyúlt.- Wilton — üvöltötte Stark, meg sem próbálva leplezni dühét —, maga telje­sen impotens, ha arról van szó, hogy el kell fogni egy fegyvertelen lányt egy erődítményszerű épületben?- Nyugalom, Stark. Megtaláljuk. Ki­mászott a párkányra, de előbb-utóbb kénytelen lesz visszamászni.- Mondok én magának valamit. Épp most beszéltem vele telefonon, és el­mondta az egész programunk lényegét. A lány kijutott, maga barom!- Kijutott?! Az lehetetlen!- Mi az, hogy lehetetlen? Mondom, hogy most hívott föl telefonon. Úristen, Wilton. Miért nem vigyáztak rá jobban?- Megpróbáltuk. De meglógott egy megbízható hivatásos gyilkos elől. Az elől, aki Walterst elintézte.- Atyaisten, még ez is?! Miért nem nyírták ki Walterst simán? Miért kellett ez az öngyilkossági komédia? A történ­tek után megváltozott a véleményem. Azt hiszem, ideje, hogy lefújjuk az egész vállalkozást. Megértette, Wilton?- Szóval a nagy doktor ki akar száll­ni, mi? Majdnem három év óta ez az első kellemetlenség, és maga azonnal ki akar szállni. Megkapott minden pénzt, hogy újjáépíthesse a kórházát. Kineveztette önmagát sebész főorvos­nak. És most benn akar hagyni minket a slamasztikában. (folytatjuk) ши

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom