Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-02 / 23. szám
Да», Яш *ЛШ Ш мВ Щ ШЖ. w ^Шт jyWPÄÄ ШншГ щ ppta С7Ж#аЖашДЖж • REJTÉLYES HALÁLESETEK • HOZOMÁNYVADÁSZ ANYÓSOK • KÁLI, A SÖTÉT ISTENNŐ TEMPLOMA • LÁNGOT FOGOTT A RUHAJA KI TEHET RÓLA? • TÜNTETÉS — TŰZHALALÉRT Jaipur indiai várostól meglehetősen messze esik a Jhadli nevű falucska. Törvény tiltotta temetés zajlott le itt a múlt ív augusztusában ... Om Kanwar 16 évesen maradt özvegyen, ekkor temették huszonkét éves, tüdőbajban elhunyt urát. IV holttestet - ősi szokás szerint — máglyára tették, indult utána az ifjú özvegy is: Om Kanwart kábítószerektől bódultán, skes menyasszonyi ruhájában föltámogatták a máglyára, s ő ahogy illik, ölébe vette ura fejét, beburkolózott fátylaiba. IV hindu pap illatos olajakkal meghintette és meggyújtotta a máglyát. A gyászolók némán nézték a .szati"-t, az indiai özvegyek önkéntes tűzhalálának ősi szertartását, amit már régóta szigorúan tilt 3 törvény. Senki sem mert szólni, mert 3 gyászszertartást az elhúnyt szülei akarták, a falu leggazdagabb, leghatalmasabb családja, hogy a fiatalasszony íozományát megtarthassák maguknak. IV pap, a fekete arcú istennő papja, soldogan egyezett bele kívánságukba, mert a falu így .hitet tett” Káli istennő mellett, s remélte, hogy a „szati" hirére 3 falu netán zarándokhellyé válik A nagyvárosokban persze elképzelhetetlen a .szati”... De a pénzre, vagyonra és a családi hatalomra éhes anyósok találékonyak... Travinder Kaur huszonnégy éves volt, tavaly májusban ölték meg. A fiatalasszony visszavonult a szobájába tévét nézni, az anyósa berontott hozzá, leöntötte gyúlékony vegyszerrel és kimenekült a szobából. A szerencsétlen fiatalasszonyra az égő gyufát tizennyolc éves sógornője dobta... Szatpol Szingh, a huszonnyolc éves férj a fürdőszobában meghallotta felesége sikoltozását, de már nem tudta megmenteni... Ez az Új-Delhiben történt tragédia tipikus eset... Travinder Kaur két évvel azelőtt ment férjhez, szép hozománnyal. Bútort, értékes kínai porcelánt, egy tévékészüléket, aranyékszereket vitt magával a férje házába. A férje családjának, tiirtelen meggazdagodott vállalkozóknak, ez nem volt elég. Hol van a motorkerékpár - követelték állandóan, aminek a megadását a menyasszony családja egy későbbi időpontra ígérte. És hol van a pénzösszeg, amelyről szintén szó volt ia a házassági szerződésben? A követelődzésssel, szemrehányásokkal Travindert gyötörték naponta. Egyszer megkísérelte, hogy visszaszökjön, de a szülői ház zárt ajtókkal fogadta. Ha egy család csak valamire is tartja magát, nem fogadhatja vissza az eladott menyasszonyt, mert akkor ország-világ előtt rajtuk marad a szégyenfolt, hogy nem teljesítették a házassági szerződést. Travindernek azért kellett meghalnia, hogy a család első örököse, a legidősebb fiú .felszabaduljon”, és egy újabb, anyagilag előnyösebb házasságot köthessen... A közelmúltban történt, hogy Új-Delhiben gyászruhás nők mintegy százfőnyi csoportja vonult a parlament épülete elé. Az őrök a kapuban szinte megdermedtek, mert nem akartak hinni a fülüknek: a nők hisztérikusan követelték a .szati” - az özvegyégetés - szertartásának visszaállítását, újbóli törvényesitését. Másik követelésük az volt, hogy a rendőrség és a bíróságok hagyjanak föl mindenfajta nyomozással az utóbbi időben elszaporodott gyanús halálesetekben, amelyek mindegyikében fiatalasszonyok szárija .fogott véletlenül tüzet a konyhában*... Az aggasztó jelenség okának felderítésével számos indiai szociológus, újságíró, politikus is foglalkozik. Dzsamila Verghese szociológus szerint a hozománygyilkosságok többnyire nem a szegényebb, Írástudatlan, fanatikusan vallásos családokban fordulnak elő, hanem a feltörekvő, tollasodó középosztálybeli családokban. A statisztikai adatok szerint már 1975-ben naponta legkevesebb egy fiatalasszony esett áldozatul férje családjának. A rendőrség 1978-ban pedig 200 esetet tartott nyilván, de tiz eset közül átlag mindössze három jut a hatóságok tudomására. A szociológusnő véleménye: Abból kell kiindulnunk, hogy egy indiai nő a születésétől fogva csak igazságtalanságokat tapasztal, állandó függősége feloldhatatlan bizonytalanságban tartja. Mindig mások döntenek felőle, mások kezében van az élete. Tulajdonképpen egyedüli esélye - biztosan életben maradni - az, amikor anyós lesz belőle, ezt a fia szavatolja. S végre! Most a fián keresztül akar elérni mindent, amitől az élet eddig megfosztotta: a biztonságot, a hatalmat, a döntés jogát, figyelmet és elismerést. A nagycsaládok Indiában is, főleg a városokban, felbomlófélben vannak, az összezsugorodott családban pedig nincs, aki lefogja a gyilkos kezet, mérsékelje a gyűlölet és a hatalomra törés olthatatlan tüzét. A szerződéses hozomány alapján történő házasságkötéseket tiltó törvény 1961- ben látott napvilágot, de eddig még nem sikerült a törvénynek érvényt is szerezni. Feltehető, hogy még ma is tiz házasság közül kilenc igy jön létre. A régmúlt e beteg hagyományai ellen az indiai haladó szellemű nők szervezetten küzdenek. Szubhadra Butalia tanárnő, az Új- Delhi-egyetem docense két és fél évvel ezelőtt alakította meg szervezetét; céljuk, hogy felkutassák és bíróság elé juttassák e .titokzatos” halálesetek okozóit. Az indiai nemzeti nőszövetség szolidaritást vállalt ezzel a szervezettel és mindenben támogatja. Küzdelmüket az új India megtestesítője, Indira Gandhi miniszterelnök is támogatja. LANG ÉVA
