Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-26 / 22. szám

Kommentárunk SEMMI (SENKI) SEM SZENT Az Amerikai Egyesült Államok elnökei, illetve elnökjelöltjei ellen elkövetett me­rényleteket taglalva írja V. P. Borovicka Hires politikai merényletek cimű könyvé­ben: „Magányos és főként elmeháborodott gyilkosok ellen nincs védelem. A titkos­rendőrség leleplezheti olyan politikai ellen­állók szerteágazó összeesküvését is, akik merényletüket egy hadvezér alaposságával készitik elő, de aligha sikerül ártalmatlan­ná tennie a tömegből való szürke kis­embert, aki szándékát senkivel sem közöl­te." Ugyanennek a könyvnek több fejeze­tében is érdekes eszmefuttatásokat talál­hatunk az indítékokról. Voltak megrögzött világmegváltó szándékúak, voltak látomá­sok alapján gyilkolok, voltak „egyszerű" anarchisták, akik nem értették a társadalmi fejlődés lényegét, személyektől tették füg­gővé a szabadságot, vagy a változást, vol­tak köztük örültek is (vagy mondjuk inkább: elmeháborodottak), és néhányon a társa­dalmi élet nagy vesztesei. A meggyilkolt személy(iség) nagysága azonban csak a legritkább esetben engedte meg, hogy a bíróság mélyreható vizsgálatot folytas­son, s - akár az elmeháborodottak eseté­ben is — megállapítsa az indítékot, lel­tárja az igazi okokat. Voltak persze kivételek is, főként ha a gyilkossági szándék eredménytelen volt, csak kísérlet maradt. És ilyenkor érdekes következtetésre jutottak a pszichológusok, szociológusok, ügyészek. Olyan következte­tésekre, melyek szellőztetését legfeljebb az ellenzéki politikai pártok, azok sajtója vállalta. Őket viszont könnyű volt elhallgat­tatni, az igaz tényeket tehát csak az utó­kor tudta meg, a valóban érdekeltek (az egykorú közvélemény) soha. Napjaink közvéleményét gyors egymás­utánban két politikai merénylet tartotta lógva. Ronald Reagan, az Amerikai Egye­sült Államok elnöke ellen elkövetett gyil­kossági kísérlet visszhangja alig csitult el, a pápa, János Pál ellen követtek el — úgy­szintén lőfegyverrel - merényletet. A gyors orvosi beavatkozás — úgy tűnik - mindkét esetben sikeres volt. Amilyen gyors volt az orvosi beavatkozás, éppolyan gyorsan szü­lettek a magyarázatok is. Ezek ismertek, nem szándékozom ismétlésekbe bocsát­kozni. Hadd emlékeztessek inkább arra a tényre, hogy újra gyors vélemények szület­tek, s gondolom, az Ítéletek sem váratnak sokáig magukra. Abban pedig biztos va­gyok, hogy az ítéletek „példásak" lesznek „elrettentő" hatással. Lehet, hogy lesz is valamilyen hatásuk, de mit változtat mindez a lényegen? Mert az amerikai és az olasz — egyáltalán a nyugati — politi­kai körök és a sajtó is kénytelen beismerni - a statisztikák száraz adatai kényszerítik őket -, hogy az utóbbi időben rohamosan emelkedik a merényletek, emberrablásos zsarolások, gépeltérítések és a társadalom egyéb vadhajtásainak a száma. Vadhajtá­sai vagy következményei egyfajta társadal­mi létnek? Mert szerintem ez az alapvető kérdés, a megoldás pedig az okok orvos­lása - ha úgy tetszik: a vadhajtások rit­kítása -, nem pedig az elrettentő példák szolgáltatása. Természetesen nem a me­rénylők leimentését szorgalmazom, az ilyen erőszakot meg kell torolni, de veszélyesnek tartom a felületes magyarázatok hangoz­tatását a merényletek társadalmi hátteré­nek vizsgálata és orvoslása helyett. Mert ugyanaz a társadalmi háttér hatalmába keríthet olyan „egyéneket" is, akiknek — a tudomány és a technika szintjéből, illet­ve az „egyének" pozíciójából fakadóan — sokkal komolyabb merényletekre is lehe­tőségük nyílik. Akár a béke, az emberiség ellen is. (neszméri) ЩТ IXét emberöltőnyi idő telt el azóta, hogy Cseh- Szlovákiában megalakult a kommunista párt, a dolgozók érdekeinek legigozabb védelmezője, politi­kai ereje. Hatvan év harc a nép boldog életéért, hotvan év, melynek során a csehszlovák kommunistáknak szembe kellett nézni a hazai és a külföldi ellenségekkel is, többször pedig a saját sorait gyöngítő reformista, revizionista, szektás, jobboldali törekvésekkel. Csehszlovákia Kommunista Pártja azonban minden külső és belső nehézséget legyőzve immár 33 éve, a 48-as februári győzelem óta szocialista úton vezeti a dolgozó népet, amely ugyanennek a pártnak a veze­tése alatt vívta ki szabadságát, a szovjet hadsereg hat­hatós segítségével. Ilyen körülmények között - a fejlett szocialista társadalmat építve — értékelhetjük hát a megtett utat, s főleg az 1921-es májusi napokat. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, hazánk köztársa­sági elnöke irta: „A CSKP létrejötte a csehszlovák munkásmozgalom fejlődésének és nemzeteink életének alapvető határköve. Az idő múlásával mind jobban kidomborodik a csehszlovák munkásosztály legfejlettebb része nagy tettének, a párt megalapításának jelentő­sége." Hazánk népe a párt vezetésével történelmi győzelmet vívott ki. Leszámolt a burzsoázia uralmával és rátért a szocializmus építésének útjára. Végérvényesen meg­oldotta Csehszlovákia szabadsága, függetlensége és biztonsága szavatolásának létfontosságú kérdését. Ilyen szellemben emlékeztek meg országszerte a hat­van évvel ezelőtti nagy tettre, s az ünnepségek minde­nütt újra igazolták pártunk és népünk egységét, az ifjú­ság elkötelezettségét, eltökéltségét: folytatni, tovább­fejleszteni a hatvan évvel ezelőtti események örökségét, becsületes munkával fejleszteni társadalmunkat, erősí­teni helyzetét, a nemzetközi politikai és gazdasági élet­ben, hozzájárulni ezzel a világbéke megvédéséhez, az emberiség általános fejlődéséhez. Д_ Interkozmosz-program keretében immár a kilencedik nemzetközi páros végzett tudományos kísérleteket, látogatta meg a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén dolgozókat. A nemzetközi legénység tagja a szovjet Leonyid Popov, aki már negyedszer vesz részt nemzetközi expedíció-programban, hiszen az űrállomáson tartózkodott, amikor a magyar, a kubai és a vietnami űrhajós látogatott oda. Társa a román Dumitru Prunariu mérnök-főhadnagy, az Interkozmosz legfiatalabb űr­hajósa, aki még nem töltötte be élete 29. évét. Románia egyébként kezdettől fogva részt vesz az Inter­­kozmosz-programban, annak kidolgozásában és végrehajtásá­ban. A mostani repülés is ezt a célt szolgálta, hiszen Popov és Prunariu több irányú kísérletet végzett természetesen az űrállomás két szovjet „lakójának" segítségével. Egyébként Vlagyimir Kovaljonok és Viktor Szavinih jó erőben, egészség­ben folytatják útjukat, tudományos kísérleteiket. Az Interkozmosz-program újabb nemzetközi expedíciója is bizonyítja a Szovjetunió igaz szándékait, internacionalista, népek, nemzetek együttműködését szorgalmazó politikáját, a béke megőrzésére tett erőfeszítéseit. A 20. HÉT A NAGYVILÁGBAN Hétfő: Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter kíséretében kétnapos látogatáson volt Londonban. A látogatás során találkozott Margaret Thatcher brit kormányfővel, akivel mindenekelőtt a kétoldalú kapcsolatokról, a Közös Piac, valamint a NATO problémáiról és természetesen a Mitterrand győzelme után várható francia politikáról tárgyalt. Kedd: Legfelsőbb szintű szovjet—kongói tárgyalások kezdőd­tek Moszkvában, ahová az SZKP KB, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának meghívására érkezett a kongói küldöttség, élén Denis Sassou-Nguesso államfővel, miniszterelnökkel, a Kongói Munkapárt KB elnökével. A tárgyaláson meg­vitatták a két ország viszonyát, amelyet jónak ítéltek, a nemzetközi helyzetet, amellyel kapcsolatban kifejtették, hogy legyen Afrika békés, független földrész. Szerda: Raymond Barre francia miniszterelnök benyújtotta kormányának lemondását, Francios Mitterrand megválasz­tott elnök hivatalba lépéséig azonban a Barre-kabinet intézi a folyó ügyeket. Az új francia kormány várhatóan a Szocialista Párt képviselőiből fog állni, de nem kizárt, hogy helyet kapnak benne az elnökválasztáson Mitterrand-t támogató ellenzéki pártok tagjai is. Csütörtök: Legmagasabb szintű bolgár-osztrák tárgyalások voltak Szófiában és a Betovgrad melletti Pravecben. Bruno Kreisky osztrák kancellár és Todor Zsivkov főtitkár. Bulgá­ria Államtanácsának elnöke a két ország közötti gazdasági együttműködés további szélesítésének lehetőségeiről tár­gyalt. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a jelenlegi együttműködés kölcsönösen előnyös, s a kapcsolatokat bővíteni lehet. Péntek: A washingtoni szenátus 136,5 milliárdos rekord­nagyságú összeget hagyott jóvá a Pentagon jövő évi fegyverkezési céljaira. Ez az összeg csak egy részét képezi a katonai költségvetésnek, amely az októberben kezdődő jövő pénzügyi évben eléri a 226,3 milliárd dollárt. Ennek további tételeit a napokban hagyják jóvá. Szombat: A pekingi hatóságok továbbra is fokozzák a fe­szültséget a kinai-vietnami határon. A kínai egységek Lang Son tartomány környékén tüzet nyitottak vietnami falvakra. A támadás során több személy életét vesztette, sokan megsebesültek és jelentősek az anyagi károk is. Ezenkívül kínai hadihajók több ízben megsértették Vietnam felségvizeit. Vasárnap: Az elnökség, az elnök és az ellenőrző bizottság megválasztásával befejezte munkáját a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt VI. kongresszusa. A kongresszuson élesen bírálták a hetvenes években kialakult gazdasági és politikai helyzetet, amelyet csak rontottak a sorozatos megvesztegetési és korrupciós botrányok. A kongresszus a válságos helyzetért egyaránt teszi felelőssé az SPD-t, az FDP-t és a CDU-t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom