Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-07 / 15. szám

PR A TÖRTÉNEI.KM MINDEN BIZONNYAL AZ EM­BERISÉG EGYIK LEGSZEBB TETTEKÉNT FOGJA FÖLJEGYEZNI A VIETNAMI NÉI* HŐSIES HAR­CÁT. MÉRHETETLEN ÁLDOZATAIT ÉS MÉLY­SÉGES HAZASZERETETÉT. AZÉRT. MERT E NÉP GYŐZELME A GYARMATOSÍT AS, AZ ÜJGYAR­­MATOSÍTAs ÉS az IMPERIALIZMUS ELLENI HARCRA LELKESÍTETTE A VILÁG NEMZE­TEIT ... (Az NDN azon kiáltványából, amelyet a harminc háborús esztendő utáni első vietnami általános országgyűlési választások napján telt közzé.) A nő. akivel szemben ülök. átélte azt az örömet, melyet az egységes Vietnam népének az első tör­vényhozó testületi választások jelentettek. Az ide­genben eltöltött hosszú évek után most végre a sa­ját szemével győződhetett meg róla. hogy hazája, Vietnam — széltében-hosszában. északon és délen — szabad. Ezért a szabad Vietnamért ö is munkál­kodott. Ebben a harcban úgy vett részt, hogy köz­ben arra seoí jutott i^^^PRgy magánéletében og\ kicsit boldog lcgjTn nami Szocialista Köztársaság oktatásügyi i tere... Már» itfstkn jártba r.ttt Irogatáson nálunk, hogy tanulmányozza. mit ad, adhat minden egyel a I lám pot|álana^K^^f ejlett •flonalista társad alten] az a inji, a^^dv min^umiiinc éve él és dől zik be BSzetnmBi ülök vele. Emomgu^at^úCTnTgsimogi] hát. az ablakhoz ér és kiröppen. Elmosolyodik. Aztán megint komoly az area: — Hogy haza érkeztem, örömömet elhomályosí­tották a harminc esztendős háború nyomai. Észa­kon is. délen is annyi borzalom volt. annyi kétség­­beesés. Sírnom kellett. Északon ötmillió négyzet­kilométernyi lakóterület hevert romokban. Négy­ezer falu lunt el a térképről, háromezer iskola, ezerötszáz kórház és orvosi rendelő. Romokban hevert minden viilanyerőmü, minden híd. minden utat fölszaggattak a bombák. Délen? A támadó háború és az. újgyarmatosítás hárommillió munka­nélkülit hagyott maga után, több mint félmillió prostituáltat, százezernyi árvát, csaknem egymillió rokkantat. És nekünk — azon túl. hogy örültünk hazánk szabadságának, és szilárdan meg voltunk róla győződve, hogy most már nekilátunk egy igaz­ságos társadalom felépítésének, hogy begyógyítunk minden sebet a földjeinken és az emberek szivében — egyebünk sem volt. csak a puszta kezünk. Nem voltak házak, nem voltak orvosok, gyárak, iskolák, nem volt életem. Csak a bombák ütötte kráterek tátongtak a városokban és a földeken. A szabadság első napjaiban azzal kezdtük az országépítést, hogy felvettük a harcot az éhínséggel, mely a családok tízezreit sújtotta. A forradalmi kormány az első napokban csak IIo Shi Minli-városban E15 tonna rizst osztott szét a szegények között s adott ilyen­olyan szükséghajlékokat, hogy legyen hol a fejüket lehajtani. A kormány segített a parasztoknak visz­­szatérni szülőfalujukba, felszántani a földeket. Vc­­toniog.it adott, állatokat vásárolt, bivalyokat, ser­téseket. baromfit, vagy a közélelmezés érdekében minél előbb meginduljon az állattenyésztés. — fis a nők? — A nők... — ismétli meg. elhagyva a kérdő­jelet. — Tudja, nálunk ősi hagyomány, hogy ha ellenség van a házban, a nők — ezek a végtelenül gyöngéd lények, akik nagyon-nagyon szeretik a fér­jüket és a gyermekeiket — fegyvert fognak és harcba szállnak. Nálunk a nők milliói harcoltak puskával a kezükben, de úgyis, hogy élelmet, ruhát szereztek milliónyi gyereknek, iskolákat szerveztek számukra az őserdőben. Mindenütt jelen voltak .. . A városok védői, a rendfenntartók között. Gondos­kodtak a hadtápról, a sebesültek szállításáról, s mint tűzszerészek, bombákat és aknákat tettek ártalmatlanná. Ezért viseli nálunk annyi no a „Hős Anya" kitüntetést. Hadd említsek egy egyszerű asszonyt. Nguyen Thi Szuo-t. Ez a hatgyermekes anya fergeteges golyózáporban szállította bárkáján egyik partról a másikra a katonákat a Nhal Le folyón. A nők teljesítették a parancsot: az egyik kezetekbe a sarlót, a másikba a puskát! A légvé­delemnél harcoló női egységek 4181 amerikai repü­lőgépet lőttek le. Kommunista pártunk minden egyes nőhöz, szólt, amikor azt mondta: Népünk örökké hálás az anyáknak, akik nagyszerű fiakat hoztak a világra, és neveltek fel. Mert az. anyák együtt harcolnak a fiaikkal és a férjükkel, hogy megvédjék az ősök földjét. — És milyen lesz majd az a legszebb nap, ame­lyiknek majd egyszer el kell jönnie? — kanyarod­tam vissza első kérdésemhez. — Néhány szép napot töltöttem önöknél. Láttam, hogyan élnek, jártam boltokban, iskolákban és gyermekintézményekben. Az. óvodás gyerekek kezé­ben rengeteg játékot latiam, az iskohUdutnolyaiu Bt^WPff^^^Bwelyek a tanítást nemcsak érdekessé, hanem széppé is tc-./ik. És akkor hirtelcii ugjffffz-^ tem, hogy nekünk otthon. Vietnamban tulajdon- RftTTrütUiVi 1 V c^'ft éknek kicsinyeink közül sokan azt a kép-_____. . ágj UIIIW^^WBt^szc­enyek. is segítséget kell nyújtanunk, éjt laut a laoszi gytwí^Kní^^rtwi: ok még szegé­-alig van uk. uíTfák. milyen sem zett aha tanító mikori a vazdn^RHhajló virág tőle, melyik *olt a legs/JRB Várom, hogy gazt vál mehettem az. fnyéim k ben a dél-\|ictn.műidéig külügymini Azt mondja: — az még csak lesz. tudatosítottam, hogy végre bef hogy véget értek népem h (lései, de ... Élénk, figyelmes pillantása vlgigpásztázza legkérdezem az életében amikor végre h ő. aki a számút forradalmi kormány n. im legboldogabbika g voltam, amikor ötlött a bari szörnyű szenve­pel yebbéWWnfTT"ugutü4R<|aR<B!r‘czért RFtl meg var­iig életem legs'/ebb napjára. Az lesz az a nap. ha köriilné/clí^^-iiz^^^midhatom majd: no végre, megokosodtak az emberek. Nem gyártanak többé bombákat, s így most már csak ol^jSnií^fAcrmelhetünk. ami az életet kellemesebbé. ,öbbé sehol a világon éhínség, (ultiba járhat, jóllakotton; az ieferkctf_\ebfeült katonákat gold’hfKF ho\y |iz |ij#ieij|gedé­­.. Ha ezt látom, majd nálunk. akkqf’bliiionclUatQm: fel virradt szebbé WfPiVi. Nincs minden cry érmék li orvosodnak több! ápohiiiJSfu legfőbb két seeWfk világra d-ítsék vilii sjprszágha a 1‘gszebb n T LUDMILA BURAJOVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom