Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-03 / 10. szám
Kuckó NAGY LÁSZLÓ ZÁPORVERS Zápor érik távoli égen, kendős kislány táncol a réten. Fuss, fuss, kislány az útra fuss ki, kár lesz későn bokorba bújni. Vadrózsádat ne dobd a szélbe, vidd el édesanyád elébe. Felleg támad . úton a porból, árva nyárfa zokogva bókol. Sújt a zápor, dübörög az ég is, táncos kislány hazatalál mégis. GIANNI RODARI EZÜST, ARANY, GYÉMÁNT SZÓKAT... Ezüst szókat írnék rendbe, ha a toliam szél fuvalma lenne. Arany szókat írnék sorba, ha a toliam nap sugára volna. De a tinta mélyén csupa-csupa kincs van: anyukámnak írtam, a toliamról a legszebb gyémánt szók peregtek! Tótfalusi István fordítása BRODY SÁNDOR — Édes, mamám, anyuskám, adja nekem, aaaadja nekem a pályás babát! - fecsegett, csacsogott, sírt a kis Piri az édesanyja fülébe.- Ugyan, te golyhó, nem játszani való bábu az, hanem valóságos kisbabo, a te testvéred, aranyos kisfiú, a neve András!- Én dajkálom, én hordozom, mosdatom, fürdetem, öltöztetem, ő énvelem alszik. .. aaaolszik! Nem lehetett elhessegetni a kislányt, csak mondta tovább a magáét, sírt, nevetett, toporzékolt. Bizony nem tagadom, egyszer ki is kapott. Maga akarta elvenni magának a kisbabát, amikor anyjuk fésülködött a másik szobában, a dadának egy földije érkezett faluról, beszélgetni kellett vele a konyhában. Piroska, más néven Pirka, besompolygott a gyerekszobába, ahol a kis testvérke aludt fehér fátyollal letakart égszínkék bölcsőben. Egy zsámoly volt a bölcső mellett, a dada szokott rajta ülni, most a macska, az öreg Ciri dorombolt a zsámolyon. Piri megszólította a cicát:- Ciri, adj egy kis helyet, hadd nézem meg az aranyos, gyémántos, eleven bábum! Megnézte, sohasem látta még közelről, ó, mily szép volt! És ebben a pillanatban nyitotta ki a szemét, mosolygott is rá, motyogott valamit. Azt mondta: - Büü-büü! - ami alighanem azt jelenti, hogy: jó reggelt, édes kis testvérem! A kislány sokáig szemlélte a pályás babát, örömében szerette volna elkacagni magát, de visszafojtotta lélegzetét is, hogy észre ne vegyék. Csak oz öreg macskára nézett, mintha attól kérdezte volna: — öreg pajtás, mit szólsz hozzá, ha én most az én kis babámat - mert az enyém - innen szépen fölkarolom, ölbe veszem, úgy hurcolom, főzök rája, sütök rája, én leszek a mamuskája!- Tedd, tedd, úgy tegyed! - mondta a macska dorombolva, pislogatva, ravaszkodva. Megfogta a pályás babát, kis Andriskát. Az sírt, kiáltott. Leány megijedt, baba fél kezét eleresztette. Baba fejjel lefelé függött a bölcső szélén. Lárma, zaj, sikoltás. Mama beszaladt, dada berohant: — Én teremtőm. jaj, jaj! Éppen csak hogy megfoghatták a baba pólyáját, különben leesett volna . . . Apa is éppen e pillanatban ért hazp, látott mindent. Szegény Piroska akkor kapott legelőször verést az apjától; remélem: elöszörre-utoljáro! Akkor is megsajnálták, vettek neki egy nagy babát, olyat, amelyik hajas is, sír is, kicsi is, nagy is, kisasszony, és mégis: sír, ha leteszed, sir, ha felveszed. Csudababa volt szóval - de mindhiába! Piriké csak a pályásról, az elevenről, az övéről álmodozott, de mondani nem merte. Pedig ha csak egyszer az ölében ringathatta, csupán egyszer is dajkálhatta, babusgathatta volna! . .. Eljött annak is az ideje, mamája behívta:- Piroska, gyere csak. Tárd ki a karocskádat, itt a kis öcséd, szelíden fogd, meg ne szorítsd. Csókold, öleld, szeresd, ez a te kis öcséd. Nézzük, elbírod-e. Emelgette, próbálgatta, de bizony még el nem bírta! Ezen aztán úgy elfakadt sírva, hogy talán még most is sir, ho azóta — kisasszony nem lett! KEDVES GYEREKEK! Akinek az édesanyja szereti a szép verseket, tanulja meg Nagy László költeményét, ezzel köszöntse anyját. S mit tudnátok még adni édesanyátoknak, nagymamátoknak? Nem olyasmire gondolunk, amit sok pénzért vásárol az ember. . . Készíthettek a nőnapra egy bábut. Vegyetek egy fakanalat. Fakanál bábu lesz belőle édesanyának. öltöztessétek a bábut ünneplő ruhába. Ragasszatok vagy varrjatok szép ruhát a fakónál nyelére. Lehet oz hosszú, tarka szoknya vagy fátyol, tűzhettek rá kalapot, ragaszthattok szép hajat fonálból, vagy köthettek a feje tetejére babos kendőt. A fakanál domború felére rajzoljatok szemet, szájat. Az a fontos, hogy vidám képű, mosolygós legyen. Lehet fiú. lehet lány, készíthettek királyfit vagy tündérlányt. Akár a csillagszemű Bóbitát is elővarázsolhatjátok. Biztos, hogy nagyon fog neki örülni anyukátok, nagymamátok. Kérjétek meg édesanyátokat, hogy ezt a fakanál bábut vigye ki o konyhába, hadd nézzen rá, hadd mosolyogjon ró, amikor főz, mosogat, vagy éppen krumplit hámoz. Az is lehet, hogy kiteszi a falra, a szobában a könyvespolcra. S ha még több örömet akartok szerezni édesanyátoknak, ezentúl ne csak a nemzetközi nőnapon serénykedjetek mellette szorgalmasabban, hanem az év minden napján.
