Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-03 / 10. szám
A CRÓ-MAGNON-I EMBER Mintegy 35-40 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi ősembereket fokozatosan újabb típusok váltották fel: a mai ember ásatag elődei (Homo sapiens fossilis). Ez az embertípus már semmilyen lényegesebb jellegben nem tér el a mai embertől. Koponyájának és csontvázának a felépítése, valamint koponyatérfogata, megegyezik a mai emberével. A neandervölgyi emberek megfogyatkozását sokan úgy magyarázzák, hogy az új típus más területről vándorolt be, és kipusztitotta a neandervölgyit. Az ősember életét nem szabad azonban olyannak képzelni, mintha az egymás folytonos gyilkolásából állott volna és békés együttélés egyáltalán nem lett volna benne. Természetes, hogy voltak élet-halál harcok, emberevés is előfordult, de az egyes embercsoportok között helyenként kétségtelenül barátságos volt az érintkezés. Ezt bizonyítja a palesztíniai leletek anyaga is, ahol a klasszikus neandervölgyi és a mai emberhez vezető, magasabb homlokú, átmeneti típus egymás mellett élt. A későbbi korban is felbukkannak olyan jellegek, amelyek a neandervölgyi ember egyi-másik bélyegének a fennmaradását bizonyítják. Az új típus a régiből fejlődött, de annak nem mindegyik ágából, csak azokból, amelyeknek az életkörülményei a fejlődés lehetőségét biztosították. Az új ember fejlődésének a bölcsője egységes, nagyobb terület lehetett, valahol a Földközi-tenger keleti részében, Elő- és Dél-Azsiában. Az itt kialakuló új ember csoportjai hamarosan elterjedtek. A jég visszahúzódósával a nagy vadak, főleg a rénszarvas északabbra is eljutnak. Az újabb eszközöket használó merész vadászok mindenütt követik őket. Így a mai ember ásatag őse mindenütt megtalálható Kínától Nyugat- Európáig, észak felé a jéghatárt követve, ugyanakkor délebbre is, Afrikában főleg a Földközi-tenger területén, sőt még attól lejjebb, a nyugati szigetvilágban is. A Homo sapiens fossilis fokozatosan benépesítette Amerikát is. A korszak legjelentősebb és legelterjedtebb embere az ún. cró-magnoni ember, aki a franciaországi Les Eyzies falucska mellett ásott ki 1868-ban Eduard Lartet. Egy sziklaeresz alatt három férfi és egy nő csontvázát, valamint egy magzat csontjainak töredékeit lelte olyan helyzetben, hogy eltemetésükre lehetett gorldolni. Mint már szó voit róla, a cr<5-magnoni típusú ember elterjedése jelentős volt. Földünk különböző pontjain kiásott leletei a sok hasonlatosság mellett bizonyos egyedi eltéréseket is mutatnak, ami azt bizonyítja, hogy valamikor ebben a stádiumban még a mai ismert emberi rasszok fejlődése. A cró-magnoni ember életmódjára még szintén a vadászat és a gyűjtögetés volt a jellemző, de eszközeinek skálája már sokkal szélesebb és a minőségük is jobb volt. Fő fegyverük a hajító gerely volt, de ismerték már az íjat és a nyilat is. Ruházatukat bőrből készítették, csonttűk segítségével állati inakkal vagy növényi fonalakkal varrták össze. Testüket festették és különböző tárgyakkal (csigák, csiszolt csont, fogak) díszítették. Vagyis elmondhatjuk, hogy életmódjuk és szokásaik nagyjából megegyeznek az egyes mai primitív halász-vadász népekével. A Cró-Magnon-i ember nevéhez fűződnek a híres barlangfestmények, amelyek a különféle karcolatokkal és kisplasztikákkal együtt azt bizonyítják, hogy ez az embertípus már távolról sem volt olyan primitív, mint amilyennek régebben az általános vélemény tartotta őket. Az első festményeket több mint 100 éve fedezte fel Marcelino de Sautuola a spanyolországi Altamira barlangban. Ö sem volt szerencsésebb ózonban, mint Fehlrott, a neandervölgyi ember feltárója, vagy Dubois, a Pithecanthropus felfedezője. Nézetét, hogy ezeket a festményeket a kökorszaki ember készítette, az akkori szaktekintélyek egyöntetűen visszautasították, sőt őt magát csalással vádolták. A következő években azonban további barlangokat fedeztek fel ilyen és hasonló festményekkel, s bebizonyosodott, hogy Sautuolának volt igaza. Sajnos, ő már ezt nem értette meg. A leghíresebb és legismertebb barlangok a következők: El Castillo, Los Covalanas, Los Hornos, Trois Fréres, Lascaux, Font de Goume. A Cró-Magnon-i ember megjelenésével, aki testi felépítés szempontjából teljesen megegyezett a mai emberrel, tulajdonképpen a biológiai evolúció (fejlődés) elérte a tetőpontját és befejeződött. Helyébe a társadalmi fejlődés lépett, melynek tanulmányozása és törvényszerűségeinek leírása már a történelmi tudományok hatáskörébe tartozik. Dr. KADASI LAJOS Kérdések: 1. Ismerünk cró-magnoni típusú leleteket hazánk területéről js?*" 2. Nevezzetek meg legalább egyetl Vili SZELVÉNY A komáromi (Komárno) nyugdíjasklub kellemes, tágas helyiség; fotelek, virágok, tisztaság, rend . . . Aki az egészet fenntartja, szervezi-rendezi: Kucharné- Lukács Rózsi nyugdíjas, a MATESZ volt titkárnője.- Hogyan lettél az öregek gyámolítója?- Mikor nyugdíjazásom után már eleget kézimunkáztam, olvastam, takarítottam, hiányérzetem támadt. Végül is takarítani minden asszony dolga, unokákat nevelni minden rendes nagymama kötelessége, de én megszoktam a felelősséget, azt, hogy munkám eredménye látható, mások is látják. Sok tisztségem van, sokat járok hivatalos helyekre, így aztán nem volt nehéz rámtalálnia a vnb vezetőségének, amikor a klubot szervezte. Mert a városban szükség van a klubra, hiszen hatezer nyugdíjas él itt. Gondolhatod, hogy nem unatkozunk. Azelőtt inkább kocsma volt e helyiség, a klubtagok összefogásával lett ilyenné .. . Vagy kétszázan járunk ide rendszeresen.- Évfordulókat ünnepiünk meg, elbeszélgetünk a nemzetközi helyzetről, nőnapi ünneoélvt tartunk, aoró ajándékokkal kedveskedünk egymásnak, és oersze egészséqügyi előadásokat tartunk, orvosokkal beszélgetünk, filmeket nézünk mea . . . Méq ezer munkaóra ledolgozását is vállaltuk.- Vajon mi tellett mór a nvuqdíjosok erejéből, mit tudtatok ti dolgozni?- Hogy mit? Vórosszé- DÍtés, óvodaépítés, kitakarítottuk a kézilabdacsarnokot, 10 tagunk pediq egyeqy telies hetet dolgozott az éoülő kultúrközponton. Paorikát szedtünk, Daoírt, textilt, vasat gyűjtöttünk, s nem rajtunk múlott, hogv ez utóbbiban nem értünk »I méq jobb eredményt. Városunkban ugyanis nincs e célra beqyűjtőhely . . . De azért szórakozunk is. Közkedveltek a kirándulásaink, igyekszünk megismerni — vagv újra felfedezni — hazánk szépségeit, Magyarorszáqra is rendszeresen járunk. Baráti kaocsolatot tartunk a kaouvári nyugdíjasok klubiával, közös felejthetetlen élményünk a fertőrókosi barlanqszínaad előadása, vagy a patinás szépségű Sooron.- Itthon sem tétlenkedünk, színházba, hangversenyre járunk, októberben, az öreqek iránti tisztelet hónaojában mindig gazdaq műsorban van részünk, rövidfilmeket vetítünk, teadélutánokat rendezünk, színes televíziónk is van. Baj talán csak az olvasás körül mutatkozik, kevesen kérnek könyvet, Vendégünk A NYUGDÍJASOK KLUBJA &88Í*ÉÍ! pedig szép könyvtárunk van, magyar és szlovák könyvekkel, de hiába, nincs kellő érdeklődés. Annál nagyobb a sikere a fenyőünnepnek! Olyankor a MATESZ művészei és a szlovák gimnázium tanulói gondoskodnak műsorról. Nem marad el az ajándékozás sem, a „télapó" mindenkinek hoz valamit. Ezekkel az ünnepségekkel elsősorban azoknak kívánunk kedveskedni, akik egyedül élnek, család nélkül, mert a legnagyobb kényelem, legszebb lakás sem oldja a magányt, ahhoz társak kellenek. Véleményem szerint társadalmunk - tehát mindannyiunk — feladata, hogy törődjön azokkal, akik ifjúságuk, termékeny éveik erejét, tudásukat adták érte. Gondoskodjon vidám öregségükről, összetartásra, barátságra ösztönözze őket . . . Talán klubunk is ezért olyan kellemes, szépen berendezett. Lemezjátszó, lemezek sokasága, sakk, biliárd, társasjátékok - és társak, akikkel még megmutatható, bizonyítható: lehet ránk számítani. Sok egészséget, szerencsét, életkedvet mindehhez a továbbiakban is! DAVID TERÉZ /a
