Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-03 / 10. szám
munkára használhatják, a betanítás hoszszabb időt vesz igénybe. Munkaerőik alapját a 17—21 éves nők képezik. Ebben a korban mennek férjhez, szülnek gyereket. S tiz évig — -amíg a gyerekek úgy-ahogy felnőnek - ezekkel a dolgozókkal mint teljes értékű munkaerővel, nem számolhatnak. Az állományukban vannak, nyilvántartják őket, a termelési tervet rájuk is megkapják, de nem rendelkeznek velük. Mert ha az első gyermek születése után a nő visszatér munkahelyére, még nem számíthatnak rendszeres, teljes hatékonyságú munkájára. A gyermek megbetegedését nem lehet betervezni, sem azt megakadályozni, hogy az anya otthon maradjon vele, bármilyen égető is a munka, sürgeti őket a tervteljesítés. Ki fogadja el érvként, ha hiányzik az üzletből a kivarrófonal, hogy az influenzajárványkor háromszáz anya maradt otthon gyermekével? De ki fogja gyártani azt a fonalat, ha a dolgozónak jogában áll gyermekgondozási szabadságra menni? — Az a baj, hogy szociális programunk még nincs összhangban a gazdasági programmal. A szociális programban mi maximálisan megadunk mindent. De: hogyan biztosítsuk a második műszakot, ha dolgozóink hetven százaléka gyermekgondozás miatt nem vállalhatja? Alapeszközeink nincsenek kihasználva, a gépek munkaerőhiány miatt sok esetben üresen állnak a második műszak alatt. Az előírt tervet úgy-ahogy teljesítjük, de üzemünk termelőképessége nincs kihasználva, amit nemcsak mi érzünk meg, hanem népgazdaságunk is. Szlovákiában vállalatunk az egyedüli cérnagyártó, a csehszlovákiai termelésnek pedig a felét adjuk mi. Ám lassan oda jutunk, hogy nemcsak a kivarrófonal lesz hiánycikk, hanem konfekciót sem lesz mivel varrni .. . Jón Jezik mérnök szavai elgondolkoztatóak. Hogy lehetne megoldást találni? — A dolgozók stabilizálására kellene törekedni, ennek első feltétele a lakás. Aki lakást kap, marad, azzal számolhatunk. Sajnos, akik a lakáskiutalásról döntenek, azoknak más a véleményük: női üzemnek nem kell lakás — szerezzen a férj, ne a feleség! A hetedik ötéves tervben összesen 40 lakást kapunk. Már most 180 a kérvények száma! Ami a vállalat vezetőségének hatáskörébe tartozik, azt igyekeznek elintézni, üzemi kölcsön, továbbtanulás, rövidített munkaidő, későbbi munkakezdés. A bölcsődés és óvodás korú gyerekek elhelyezéséről is gondoskodnak. Már amennyire ezt az adott lehetőségek megengedik. 1978-ban átadták az új óvodát, akkor úgy gondolták, hogy az ötven gyermek elhelyezésével legalább néhány évre megoldódik a probléma. De még három év sem telt el, s már újabb húsz kérvény vár elintézésre! A 02-es üzemük bölcsődéje sem elégíti ki az igényeket, már most hússzal több helyre lenne szükségük.- Az óvodás, bölcsődés korú gyermekek elhelyezésével kapcsolatban jó az együttműködés más üzemekkel, nemzeti bizottságokkal: néhány helyet „cserélünk", a mi dolgozónk az ő óvodájukba hordja gyermekét, ha az neki közelebb van, és fordítva — magyarázza Krojcovicová Jozefa, a szakszervezeti bizottság elnöke. S még azt is hozzáteszi, hogy a gyermekgondozási szabadságon levő nőkkel fenntartják a kapcsolatot; mindig elmennek a gyermek névadójára, meghívják őket nőnapra, gyermeknapra, a közös kirándulásokra. Ilyenkor a mester szinte „térden állva rintánkodik" - különösen az élmunkásoknak -, jöjjenek minél gyermekét, az elsőt. A szakszervezet irodájában beszélgetünk. — A szüleimmel lakom, Galántán, egy háromszobás lakásban. Mire a kicsi megszületik, talán már megkapjuk a férjem munkahelyétől a lakást. Addig naponta utazom. Ha megszületik a gyerek, hat hónapig otthon maradok. Tovább nem. Kell a pénz. Az új lakást be kell rendezni. Apóm rokkantságin van, majd ő lesz a kicsivel. A másodikkal majd tovább maradok. Most havonta kétezret félreteszünk. Közben még vásárolunk is ezt-azt. A munkahelyemre is visszavárnak. Azt hiszem, elégedettek velem. Én terhesen is három gépen dolgozom, van aki csak kettőn. Együtt megyünk fel a harmadik emeletre. Minél feljebb érünk, annál nagyobb a zaj. Fehér orsók monoton tánca a nagy csarnokban. Csak kiabálva értjük egymás szavát. — Szörnyű ez a zaj — kiáltom. Hajdákné szelíd mosollyal válaszol: — Mi már megszoktuk. Inkább a kezünkre kell vigyázni. A szál elvágja, a pergő orsó könnyen megégetheti. A gépeken, lámpákon vastag rétegben fehér szöszök, fonálfoszlányok. Nagy a meleg, az ember nehezen lélegzik. Zita hat hónap múlva mégis visszajön. Azért is, mert visszavárják. Kuman Magdolna huszonhét éves. Törékeny, lányos alkat. Negyedik gyermekét várja. 1971-től dolgozik az üzemben, közben 1972-től 1976-ig szülési és gyermekgondozási szabadságon volt. Az első gyermeke alig múlt egyéves, amikor a második megszületett. Utána három évig a gyerekek mellől naponta utazott Selylyéről (Safa) a fővárosba. Az egyik szocialista brigád vezetője volt. 19,79-óta ismét otthon van. A harmadik gyermeke 15 hónapos, egy hónap múlva ismét szül. de nem sikerült. Később nagyon megszerettem. a munkámat. És már ledolgoztam a kötelező három évet. — Itt a környéken nem talál a szakmájának megfelelő munkát? — Majd valami más után nézek. Olyan jó munkám már úgysem lesz, mint a szövődében .. . Stenzinger Piroska 1970 óta dolgozik a gyárban. Ott ismerte meg férjét is, aki géplakatos. 1976-ban egyszobás, majd tavaly háromszobás üzemi lakást kaptak. Most a második gyermekével tölti gyermekgondozási szabadságát. A kislány áprilisban lesz egyéves, lassan el kell dönteni, igénylik-e jövőre az üzemi bölcsődét. — Három évig itthon szeretnék maradni, mert sajnos az elsővel úgy voltam, hogy mások is visszamentek egy év után, hát én is visszamentem. Azután a kicsi állandóan betegeskedett, nem volt ez jó sem neki, sém nekem, sem az üzemnek. A három év gondozást igényli a gyermek . . . Bár hosszúnak találom majd a négy fal közé zárást, azért két évet biztosan itthon töltök . . . — Ügy szereti a munkáját, a kollektivot? — Megszoktam, megszerettem. Mégis emberek között vagyok. — Az üzemben visszavárják? — Azt hiszem, igen, mert folyton üzengetnek, mikor megyek már. Nemrég bent jártam az üzemben, nagy örömmel fogadtak, azt hitték, munkába lépek. Visszavárják őket, s a legtöbben visszatérnének ... Dolgozni, termelni és gyermeket szülni, nevelni ugyanúgy társadalmi érdek, de mindkét hivatást összeegyeztetni, optimális lehetőséget teremteni úgyszintén társadalmi érdek. Bár egyenlőre még a kettő közti feszültség 1. Kuman Magdolna: Ki tudja, lesz-e még olyan jó munkahelyem? 2. Hajdák Zita: Hat hónap után visszajövök. 3. A Stenzinger család úgy döntött, hogy az anya legalább két évig otthon marad. előbb vissza! S ha belépnek, ösztönzésre ott van a célprémium: aki az első hónapban eléri a száz százalékot és az ezt követő három hónapban is tartja, 1500 korona jutalmat kap. Aki a második hónapban éri el a kívánt teljesítményt és továbbra is megtartja, 1000 koronát, aki pedig a harmadikban, az 500 koronát kap. Az igyekezet, a teljes munkaerőlétszám visszaállítása így nemcsak az üzem érdeke, a dolgozóé is. Az üzembe tehát visszavárnak minden gyermekgondozási szabadságon levő nőt. De vajon ők mennyire igyekeznek vissza? Hajdák Zita a hónap végére várja Sellyén háromszobós lakótelepi lakásban laknak. Az előszobában pelenkagöz, a szép berendezett lakásban rend és tisztaság. — Hogyan tervezi az életét, ha megszületik a negyedik gyerek is? Kumanné nehezen szólal meg. Bizonytalan hangon kezdi. — A gyárba már nem megyek vissza. Ezt ők is tudják. Négy gyerekkel? Ha közelebb lenne valami jó munkahely . . . — Úgy tudom, elvégezte a szakmunkásképzőt. — Igen. Szerettem tanulni, eredetileg egészségügyi iskolába akartam menni, ígéri csak a harmóniát. Emberség - társadalmilag-gazdaságilag tetten érhető - és anyaság - kötelesség, érvényesülés és sajátos nőiség, gyermekigézet-vágy harcol . . . Adott a jog gyermeknevelésre, gondozásra. Adott a jog munkára, keresetre, magasabb életszínvonalra. És adott — egyelőre — az áldozat vállalása: ép, harmonikus embert nevelni szülötteinkből, akik a törvényszerű fejlődés során létrehozzák tán azokat a gépeket és azokat a körülményeket, amelyek a feszültséget összhanggá változtatják! Vagy legalább egy lépéssel közelebb visznek hozzá. CEjH
