Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-03 / 10. szám

számunk

riportja

H. ZSEBIK SAROLTA ZALKA KATALIN

HlVffTtifflinK

UGfZCBBIKC

Terhesség — anyaság. Szavak, melyek az öröm, tisztelet, megbecsülés érzését váltják ki az emberekben. Ki ne örülne akkor, amikor a nő a legszebb hivatására: az anyaságra készül? Társadalmunk kedvező feltételeket biztosít a terhesség idején és a gyermekgondozás évei alatt is. Hozzátartozók, munkatársak, ismerősök figyelmességgel veszik körül őket. Mindennek ellenére azonban mégis akadnak emberek, akiknek homloka ráncba szökken, vérnyomása nagyot ugrik, már pusztán a szó hallatán is: szülési szabadság.

Nemegy vezetővel beszéltünk, aki elhárította kérdésünket, mondván, már a terhesség szótól végigfut a hideg a hátán, mert minden ebből származó gond eszébe jut. Különösen a nagyrészt nőket alkalmazó üzemek vezetői, akiknél a munkaerő-ellátásnak, a tervteljesítésnek, az egész üzem életének befolyásolója, meghatározója a nő anyai hivatása.

Mindennek tudatában már meg sem hökkenünk azon, hogy Ján Jezík mérnök, a Bratislavai Nemzetközi Nőnap üzem igazgatóhelyettese azzal fogad:- Meg kellene szüntetni az anyasági szabadságot, ezzel megoldódna minden problémánk.

Persze, nem gondolja komolyan; mint ember, nagyra értékeli szocialista társadalmunk vívmányát, de gazdasági vezetőként, valóban ezt tenné. Mert náluk a dolgozó nők e jogainak biztosítása olyan gond, mely szinte megoldhatatlan s társadalmi problémává válik.

Vállalatuk 1199 nődolgozójából január végén 286 volt szülési és gyermekgondozási szabadságon. Vagyis: minden tizedik egy, két, sőt több évre kiesik a termelésből. A gyermekgondozási szabadság bevezetése óta ez a probléma sokszorosan kiéleződött. A nők élnek jogaikkal. (A 286 nőből csak 84 van fizetett szülési szabadságon, 96 fizetetlenen, 106 pedig második vagy „többedik" gyermeke után kapja a segélyt.)

Évente átlagosan 130 nő hagyja el munkahelyét ez oknál fogva. Ennyit kell pótolni új munkaerővel. Ez az egyetlen tény elég ahhoz, hogy egész sor probléma zúduljon a vezetők nyakába. Az első kérdés: honnan vegyenek új munkaerőt? Dolgozóik ötven százaléka három leányszállásukon lakik. Tehát vidékiek; férjhezmenés, szülés után többnyire falujukban maradnak, mert a távolság, a családi körülmények már nem teszik lehetővé sem a napi ingázást, sem a bentlakást. Negyven százalékuk fővárosi, tíz százalékuk pedig a Bratislava-vidéki és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásból utazik be naponta. A munkaerőpótlás egyedüli megbízható forrása a szakmunkásképző, ahütanan évente 120 dolgozót kapnak. Őket állíthatják a gépekhez, ők képesek mindjárt minőségi munkát végezni. A többieket, az „utcáról felvetteket", akik nem rendelkeznek szakismerettel, csak segéd-