Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-24 / 9. szám
Családi kör ALKOHOLISTÁVAL ÉLNI... Az abortuszbizottság előtt megviselt, középkorú asszony áll. Az apró ráncok ellenére bájosak arcvonásai. Szemének fiatalos csillogását ólmos gondok fátyla borítja, öltözéke sem éppen választékos. Talán a környezete iránti közöny velejárója? Az elnöknő belelapoz a papírokba. — Két gyermeke van. Két szülés közben volt egy művi megszakítása. S most újból? — A két gyermekünkön kívül a férjem még háromra fizet az előbbi két házasságából. — Maga a harmadik felesége? — Igen. — Tehát férje öt gyermek apja? — Igen. A kérdések és válaszok szapora egymásutánjából a bizottság előtt kitárul egy asszony tragédiával határos életsorsa iszákos férje mellett. Társaságban ismerték meg egymást. A leánynak feltűnt a visszahúzódó férfi. Míg a többiek táncoltak, csevegtek, tréfálkoztak, ő magába roskadva ült az asztalnál. Nem vett tudomást a körülötte zajló szórakozásról. Közben-közben felhajtott egy pohárkával, majd újra töltött. Katkát, a társaság legvidámabb tagját biztatták a többiek, vonja bele a férfit a szórakozásba. — Gondterheltnek látszik — telepedett mellé a lány. -* A férfi ismét a pohárért nyúlt. — Nincs sok okom a vidámságra. A leány együttérző szavakkal késztette vallomásra a férfit. — Szerettem egy asszonyt.. . Egy ideig jól éltünk. Legalábbis úgy tűnt. De egyszerre felborult minden. A családomnak éltem. A két gyerek volt a büszkeségem. Az asszony elhagyott. Elvitte a gyerekeket. A leány egyre nagyobb szánalommal hallgatta. — Azóta nincs nyugtom. Katka úgy érezte, hogy ennek az embernek segítségre lenne szüksége. — Nem szabad elhagynia magát. — Mi értelme az életemnek? A leány elérzékenyült. Neki is volt egy nagy szerelme. Évekig együtt éltek mint férj és feleség. A fiú aztán elhagyta, mást vett feleségül. Sokáig neki is üresnek, értelmetlennek tűnt az élet. Egy rokonsorsú férfival találkozott, aki nehéz lelki állapotában megindulhat a lejtőn, ha nem áll mellé. — Még új életet kezdhet. — Megpróbáltam. Másodszor is megnősültem. A másik is elhagyott. Rossz csillagzat alatt születtem . .. Lemondóan legyintett és megint húzott egyet a borospohárból. — A legtöbb ember a jóságára fizet rá... A leány megbabonázottan hallgatta a szomorú történetet. Ezután gyakran találkoztak. Később eljárt a leány lakására is, ahol mindig az otthon melege fogadta. Katka szerette volna kárpótolni mindazért, amitől két feleség is megfosztotta ... Aránylag rövid ismeretség után egybekeltek. A leány boldog volt. Ügy érezte, értelmet adott egy férfi életének. A házasságkötés után mintha kicserélték volna a figyelmes vőlegényt. Először az derült ki, hogy az esküvőre ajándékozott ékszert hitelre vette, s a részleteket majd a közös jövedelmükből törlesztik. Azután egyre gyakrabban járt haza ittasan. Fizetéséből kevés maradt a háztartásra. Közben megszületett a gyerek. Az asszonnyal ez egy időre feledtette csalódásait. De nem sokáig. A férj már csaknem naponta elmaradt. Az asszony csak tűrte és a külvilág előtt titkolta sorsát. Munkába járt, a gyerekről gondoskodott, és a késve hazatérő férjet minden nap vacsorával várta. Rettegett az estéktől. Undorodott az italszagú férj közeledésétől. Utálattal engedett az erőszaknak, hogy a részeg férj fel ne riassza a gyereket és fel ne . verje a szomszédokat. A következmény: művi megszakítás. A műtét után a férj mintha megváltozott volna. Kevesebbet ivott, néha virágot hozott. Nem erőszakoskodott. Az asszonyban feléledtek kapcsolatuk első időszakának melengető emlékei. Nem is olyan rossz ember. Csak gyenge. Nincs akaratereje. Az asszony kezdte el a magában sokszor eltervezett beszélgetést. — Sokat gondolkodtam az életünkről ... — Én is. — Változtatnunk kell rajta. — Megpróbálhatjuk. — A próba kevés! Kevés! így nem élhetünk tovább. — Tudom ... — Nem bírom sokáig. — Ne folytasd! Az asszony érezte, hogy az akaraterejét vesztett férjjel szemben csak az erély segíthet. — Meg kell változnod. Különben .. . — Te is elhagynál? — Mondd, tudsz más kiutat? A férfi ellágyult. — Ne hidd, hogy nem látom. Ne gondolt, hogy nem küzdők önmagámmal. Hányszor elhatároztam ... Az asszony megsajnálta. Erőtlen, beteg ember. — Szedd össze magad végre! — Te ezt nehezen érted meg. — Egyáltalán nem érthetem meg! Választanod kell a család és az alkohol között. A férfi arcán könnyek gördültek. Hangos zokogásba tört ki. Már nem csupán mások sajnálatát igyekezett kiváltani, hanem önmagát is sajnálta. Naponta újra és újra elhatározza, hogy holnaptól új életet kezd. De csak holnaptól! Mindig csak holnap. A férj már nem áltatta magát, belátta, hogy nincs elég ereje megszabadulni szenvedélyétől. Végül beleegyezett az elvonókúrába. Az asszony úgy érezte, csatát nyert. Három hónapig volt távol a családjától. Vidéki gyógyintézetben kezelték. Hazatérése olyan volt, mint amikor valaki nagy versenyről babérkoszorúval érkezik haza. Példás családapa lett. Felesége visszanyerte elveszettnek hitt nyugalmát. Csak valahol a lelke mélyén bujkált a félelem, hogy a férjet ismét elragadja tőle az alkohol. Mindent elkövetett, hogy Bélát még erősebben kösse a családhoz. így határozták el, hogy kislányuk mellé egy fiút is akarnak még. A család békéje visszatért. A feleség nem sejthette, micsoda küzdelmet vív önmagával a gyógyultnak tűnő férj. Az alkohol szívós ellenség. Leghübb szövetségesei pedig az egykori ivótársak. Könyörtelenek és nehéz őket lerázni. Barátok képében kísértik meg azt, aki próbál kitörni az alkohol bűvköréből. Bélát is gyakorta csalogatták. „Csak egyetlen egy pohárkára.'’ Eleinte könnyedén elhárította a csábítást. Később egyre inkább viaskodott önmagával. Egy pohárka igazán nem olyan sok. Mire elérkezett a szülés ideje, Béla újra ivott. Naponta és nem keveset. Az asszony fiúcskát szült. De bénát... Az orvosok megalapozott feltevése szerint a bénaság oka az apa alkoholizmusa ... Az elnöknő szánakozva, de szemrehányóan teszi fel a kérdést: — Most miért nem előzte meg a terhességet? — Akaratom ellenére történt... — Dehát ezt nem bízhatja a véletlenre. Főképp a maga esetében nem. — Nem akarom elveszteni a gyerekek apját. Apa nélkül nehéz... — Ilyen apával talán könnyebb? Mi értelme ennek a házasságnak? Tönkremennek a gyerekek is, maga is. Az asszony szemét elönti a könny, amikor az aláírt papírért nyúl. NÁDASDI ÉVA
