Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-18 / 51-52. szám
MISKOLCZI MIKLÓS SZÍNLELNI BOLDOG SZERETŐT Egy főiskolai tanárnő mesélte kollégámnak: — Szenvedek a környezetemtől. Ilyeneket hallok nap mint nap: ..Nem leszel te mindig válogatós, adod még alább is. nem az a nő dolga, hogy megváltsa a világot, hanem hogy feleség és anya legyen" A múltkor például bejött az iskolába az egyik, gyermekgondozási szabadságon lévő kolléganőm. Kézen fogva vezeti hároméves fiát. Pár hónapos csecsemőjét az asztalra teszi. Szeretem a gyerekeket. Megsimogatom a fiút kedvtelve nézegetem a picit. „Szépek, ugye?!” — kérdezi a mama. majd jön a kés: „Nem veszel mintát magadnak? Mikor akarsz szülni?” Megállt bennem a lélegzet. Kollégám szerint a tanárnő csinos. 25 éves és bár átlátja a helyzet fonákságát, mégis bűntudattal küszködik. Még lány. A környezete pedig asszonyként szeretné — mondjuk — tisztelni. Saját tapasztalataim is vannak. Harminchárom éves koromban nősültem és addig nem kis környezeti nyomás nehezedett rám. Például az, hogy egv kisváros (nem is tradicionális kisváros) számottevő rétege, ahová újságíróként tartoztam, nehezen viselte egyedülállóságomat. Nemcsak gyorsan változó, de évekig tartó kapcsolataim partnereit sem tudtam elfogadtatni, feleségekkel egyenrangúvá tenni. Ez a tény kizárt a társasági kapcsolatok bizonyos fajtájából. Volt rá példa, hogy engem tisztelő városi vezető, ha nem is sértőn, de megkülönböztetetten kezelte 26 esztendős barátnőmet, aki egyébként társadalmi helyzetét tekintve semmivel sem volt alacsonyabb státusban, mint én. lévén maga is újságíró. Alkalmam volt a bennünket körülvevő légkör változását is megfigyelni, elemezni, minthogy S. E.-t később feleségül vettem. A házasulási hajlandóság mai motívumai között szerintem igen jelentős helyet foglal el a premaritális, a házasság előtti nemi kapcsolatból származó terhesség. Egészen fantasztikus, hogy milyen arányban szaporodnak (világszerte) a gyermek biológiai jelenlétében megkötött házasságok. Egy tanulmány szerint Koppenhágában — már a hatvanas években is — a házasságot kötő nők 40—50 százaléka terhes volt. Ausztráliában — ez saját élményem — az áruházakban terhes nőkre való menyasszonyi ruhákat árulnak. Magyarországban (sajnos) nincs ilyen statisztika. Az általánosítható tapasztalatokon túl csak egy szűk körű, saját kutatásra hivatkozhatok. Néhány éve Dunaújvárosban összevetettem a születési és a házasságkötési anyakönyveket. Azt találtam, hogy a vizsgált időszakban a menyasszonyok 22 százaléka terhes volt az esküvő napján. Közvéleményünk ma nem túl szigorú a premaritális nemi élet megítélésében. Leányanyának lenni azonban ma sem dicsőség. Harminc évvel a „lánynak szülni dicsőség” jelszó után sem az. És a közvéleménynek ebben teljesen igaza van. Tapasztalataim szerint a lányok nem alkalmi együttlétekböl. futó ismeretségekből szár-, mazó terhességüket vállalják. Inkább stabil, perspektivikusnak ítélt kapcsolataikban szoktak úgy dönteni, hogy most már terhesek maradnak. Igen. azt hiszem, a döntés a legjobb kifejezés. mert a fogamzásgátlás mai színvonalán, egészséges, értelmes, szülőképes korú embereknél alighanem 99 százalékban elhatározás kérdése a teherbe esés. Egyes szakírók a „terhes vagyok" bejelentést ma nem feltétlen házasságra kényszerítő körülménynek tartják. Úgy vélik, hogy a terhesség körülménye csak előrehozza az addig esetleg bizonytalan időpontú házasságot. Szerintem a bizonytalan időpontú házasság egyszersmind bizonytalan házasság is. A stabil partnerkapcsolattal rendelkező lányok teherbe esésében vakság volna nem észrevenni az erőszakot. Pontosan: ez a „boldogító igen” kierőszakolásának utolsó eszköze. Veszélyes eszköz, mert könnyen megrontja a későbbi házasságot. Tudok olyan lányról, aki csak hazudta a terhességet, hogy színvallásra (értsd: házasságkötésre) késztesse partnerét. Túl azon. hogy a házasság ennyire korai szakaszában érkező gyermek az egymáshoz való alkalmazkodást, a közös élet kialakítását is nehezíti, tudom hogy az így presszionált férfiak sohasem felejtenek. A szabad elhatározás látszatának elvesztése erőteljesen rombolja a megkötött házasságokat. Külföldi vizsgálatok egész sora igazolja, hogy a premaritális terhességgel kötött házasságban a válás valószínűsége is nagyobb. H. T. Christenstein szerint például ez a valószínűség a kétszeresére növekszik. A házasulok életkorának fokozatos csökkenése olyan verseny, amelyet jól érzékelnek az érdekeltek. Igazodniok kell hozzá, különben szembe kerülnek a föáramlattal. És ez bizony veszélyes. A korán kötött házasság tulajdonképpen a választás időtartamának rövidülését jelenti. Az 1977-ben házasságra lépő nők 75 százaléka 24 éves, vagy ennél fiatalabb volt. (A férfiak 59 százaléka.) Egy vizsgálat szerint az egyetemista lányok 19. a munkáslányok 18 éves korukban kötnek először szexuális kapcsolatot. Eszerint állag esetben 3—4 évre rövidül le a ,.nagylánykodás”, a párválasztás időszaka. Aki kifut ebből az időből, már egyre nehezebben talál magának életkorban (is) megfelelő partnert. A „kifutásra” elsősorban továbbtanuló, értelmiségi lányoknak van esélye, vagy azoknak, akik zártabb környezetben élnek, netán akik hosszú időt töltöttek el partnerükkel eredmény, értsd házasság vagy házassági ígéret nélkül. Nem hivatkozom egyetemet végzett lányok példájára, mert ez közismert. Náluk nemcsak az életkor, hanem az iskolai végzettség is közrejátszik abban, hogy nehezebben találnak megfelelő férjet. Van viszont jó néhány 26—29 éves lányismerösöm. aki más okból nem ment férjhez — úgymond időben. Talán mert a szerelmet várták, és elég erősek voltak ahhoz, hogy ellenálljanak egyéb szempontoknak. Amíg ezek az egyéb szempontok pánikba nem kergették őket. Azt mondja az egyikük (28 éves): — Éppen mondta az anyu, hogy nekem pechem van. Mintha vonzanám a nős férfiakat ... Mintha? Kiket vonzana egy 28 éves lány. akiről kilométer távolságból érezni, hogy férjet keres? De ha nem érezni, akkor is feltételezik róla. Korban hozzáillő nőtlen férfi kevés van. Ha van. akkor az vagy ellensége a házasság intézményének, vagy fiatalabb partnert keres. Csak úgy, mint az elváltak. Tapasztalataim szerint egy 28 éves leány nehezebben talál magának házastársat, mint egy ugyancsak 28 éves elvált asszony. Ebben a korban az elvált családi állapot néha ajánlólevél. gyakran jobb gazdasági helyzetet jelent (a korábbi házasság anyagi javainak felét, nemegyszer lakást, kocsit stb.k Ebben a korban már az egyedül maradástól, a gyermektelenségtöl való félelem is pótolhatja a szerelmet. Az egyedül maradás esélyeit a szomszédlány, az elvált asszony, a kartársnő, a barátnő életében látva kialakul és megérlelődik az elhatározás: hamar férjhez menni, ahhoz menni, aki kér. Bizonyos életkor után a nők szülési pánikba esnek, és házasságkötésüket szinte csak a gyermek reménye motiválja. Hogy miért írok itt elsősorban nőkről? Mert tapasztalataim szerint a házasságkötést, ahogy később a válást is. ők kezdeményezik gyakrabban. (Akárha premaritális terhességgel is.) Alighanem ez a természetes, mert a nők kevésbé tudják elviselni a bizonytalanságot, a lányoknak vannak nagyobb konfliktusai a szülőkkel, ők szeretnének inkább legális kapcsolatot, bennük él nagyobb vágy a gyermek iránt. Számos további tényező közül már csak a válások számának növekedését emelem ki. mint a házasulási hajlandóságot befolyásoló körülményt. Furcsa, de a válások számának növekedése, hétköznapisága, látszólagos egyszerűsége serkentőleg hat a házasságkötésekre. Elsősorban azokra a döntésekre, amelyekben nem vagy nem elsődlegesen a szerelem érzése dominál. A tünet verbális formája az a nyegle mondat, amit gyakran hallani: „Legfeljebb elválunk!” Az is gyakori, hogy két fiatal egymás iránt táplált bizonytalan érzéseit házasságkötésben próbálja ki. Ahogy a beadott és visszavont válókeresetek szerint házastársi viták rendezésének is egyre inkább első fóruma lesz a polgári bíróság. A házasságbontást a közvélemény ma már alig-alig tartja deviáns magatartásnak. ezért is látszik kisebb kockázatnak, következésképpen kevésbé meggondolandónak a házasságkötés. Természetesen nem akarom elhitetni, hogy a házasulási hajlandóság, az elhatározás motívumai vegytisztán kimutathatók, mondjuk a házasságkötés napján. Továbbá azt sem. hogy csak az „és még miért?" kategóriába tartozó döntések következménye a bomló monogám házasság, hogy az esküvőn érzett, mindent kitöltő szerelem bizton elhárítja a romlás veszélyeit. Nem hihetjük. De hiszen nem is ezt kívántam bizonyítani. Csak azt. Iiogv a szerelem körén kívül eső meggondolások a házasságkötésben, tulajdonképpen egy engelsi értelmű erkölcstelenséggel érnek fel. Amennyiben a személyiséget mintegy előkészítik a monogám házasságban elvárt kizárólagosság tagadására. Engels ugyanis azt mondta, hogy „végül létrejön a nemi kapcsolatok megítélésének új erkölcsi mércéje: most már nemcsak azt kérdezik, vajon a kapcsolat házasságon belüli vagy házasságon kívüli volt-e, hanem azt is, hogy szerelemből és viszontszerelemböl fakadt-e vagy sem.” A szerelem ilyen társadalmi rangosodása, tekintélye pedig erkölcsi indíttatást vagy bátorítást ad kilépni a szerelem »'nélkül kötött, vagy az érzelmekben kiüresedett házasságból. Nem feltétlen válás útján. (folytatjuk) ■ TÖRÖK ELEMÉR Bodrogok közül Két garas a fejem tarifája, sánta a címerem fehér paripája. A neve: Rozinant az enyém meg Kihót. Hajdan sok lovam volt. de már mind kihót Nem úgy sánta, mint ezek a rímek. Sokkal sántább. És sokkal szeg ínyebb. Nincs már címerem, csak ez a gebe, Bodrogok közén kóborlók vele. Magamra maradtam, mint afféle költő. Mint egy öreg ágyú — elöltöltő tikkal — járom a vidéket, versiró palikkal. OZSVALD ÁRPÁD Dia-dalok Kócos pemzlivel földet ásni. keresni pleisztocén-szendvicset: két kőlap között egy szépséges lótetüt találni... — istenem, de szép lehet! Galambok szállnak feketézni s a múzeumok üresek. Ha erre jársz, tévedj be hozzám Tariménes! És hozd el a jó öreg Gvadányit is! Hadd lássa Szako/ca elfeledt lakója, hogy 0. Á. polca régi könyvektől mskatag. Ebédszünetben vette mindehányat. hogy fóliánsai közt, mint szüzleányok imakönyvében a virág, úgy pihen lepréselve néhány brontoszaurusz. Ha eljöttök, talán elpanaszlom, hogy nincs nékem ebből semmi hasznom, s bár lettem volna ékszerész, ki topázok pompás síkjait simítva suttogja: ó drága kő! Elmondom, miért nem lettem teremőr a Szikince Parti Múzeumban, Neander völgyében hogyan nem lettem őslakó. Nagy Konstantinnal cseréltem tegnap néhány szo/iduszt — ógörög tantuszt adtam érte, kettő darabot szám szerint mamm
