Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-18 / 51-52. szám
loll /ki ^ ft DÉNES GYÖRGY Meglékelt emlék orö ^veszte rj Csépeltem jég hátán babot, álmomban izzadtam habot. Süllyedtem vitorlás hajón s papucsban jártam a Sajón. Tengettem életem savón, írón, és túrón, és tejen. Költöttem nyárfatetejen — verset is, pénzt is, sőt tojást s rajzoltam görbén egy vonást Egyszer csak megállt a kezem ... ... többre már nem emlékezem. KULCSÁR FERENC A/tetű Aludj Királynőm, tente-tente! — Dúdor/om neked éjjelente. A munka vár, dolgozni kék, és toliamban versre vár a tinta, mint tányémkon a palacsinta, mint lovak mögött a vasekék, mint örökségre áhitó rokon. Azzal, hogy naponta étkezem — Királynőm, ellened vétkezem. Mert elhízok. Ezért pirulva vetkezem, ölemen tartva mind a két kezem. Nemes Királynőm! Nékem megbocsáss! Esengve kérlek, hunyd be egy szemed, hogy fél szemeddel félszegen ne láss, és felém nyújthasd mind a két kezed. Hisz nem vagy te rokkant, félkezű. A béke vagy maga. Én meg féleszű. Rovarként bolyongok szörzetidben, hol sokszor háltam, míg nem volt lakom, s láttam a világot félvakon, mikor kinéztem egy-egy ablakon ... túl az üvegen: megláttalak. Te kedves, szép alak, kinek lénye — nálam is, mint Attilánál — minden lényegest kitölt, miként palackból az emberfia, olykor a borokat tölti ki, hogy ezzel éltét is kitöltse, éltének retkes hézagit... GÁL SÁNDOR Magaslesen Mint giccsfestmény, a táj oly mozdulatlan. Pedig e hegy ka ti an él, mozog. Gubbasztok én is egy lapulevél tetején. Kezemben puska, iszákom ólomsöréttel van tele s egy süketfajd a szakállamra száll, majd jő a párja is, nászdalt riogva landol. Reszket a bokor, mint a vármegye tornya, — ha páva jő. Aztán csörtetés. Eremben megáll a vér s csodák csodája: a tisztáson Zrínyi vágtat át a hadvezér. Utána rettentő vadkan lohol. Rászólok: meg sem átI. Rálövök: elterül. Tíz nappal később Zrínyitől jött levél. Ékes szavakkal azt köszönte, hogy megmentettem életét; hogy Zrínyi Miklós még mindig él... Aludj királynőm, tente-tente! Toliamból tintám elfogyott Délután busz visz Szerdahelyre... Csallóköz, Bodrogköz — lassan egyremegy, miként a vándor, ki síkon hegyre megy. VARGA IMRE MIKOLA ANIKÓ Óda a szürrealizmushoz Ajakrúzs díszlett a pénztár ajtaján a nő szájában fáradt ceruzaelem. (Ki fentebb s majd alább szürrealizmus után nyomozna Baltával kezében — annak címére mondom: nincs szürrealizmus mert:) az ajakrúzs létezik, a pénztár is, és annak ajtaja Nők is vannak, szájak is, csókok is, és vannak ceruzaelemek Frissek, fáradtak Nem nehéz elképzelni egy pénztárt ajtóval egy kocsmát ajtó nélkül s egy rúzsos nőt ki millió okból nyomjelző csókot ad Mert elképzelni egy oly nőt sem nehéz, ki szájába ceruzaelemet vesz, mert ez a dolga, vagy egyszerűen csak más dolog híján teszi. Csak elképzelni kell! Kinek pedig fantáziája oly szegény, annak egy sörért, vagy akár ingyen is — mutatok sokat. Tessék belépni tán! Keverte és kavarta: Kecsua csa-csa-csa Ott. hol folyik a Yucatán, s tátog vulkánok lyuka tán ... Hol vize sziklák közt átcsorog, három mohikán ácsorog — ott fenn, a magas szírt fokán: egy. kettő, három mohikán. Füstjeleiket értem én és sokat tettem érte én, hogy szerte ezen a féltekén — más is értse e füstjelet A szírt fokán egy kályhacső. Tűz és füst között él a nő. A füst a csőből szerte száll és elterül a völgy ölén, mint törzs főnök az ó időben, ki elterült egy hölgy ölén. Lehoczki István rajza
