Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-18 / 51-52. szám
meqyeri andrea A LEGFORRÓBB NYARAM Amikor végre-valahára kezemben tarthattam a Líbiába szóló útlevelemet, és Prágában, a líbiai nagykövet kellemes ott-tartózkodást kívánt, úgy éreztem, hogy az elegáns, öblös fotel meginog alattam. Mesehajóvá változik és én máris a Földközi-tenger hullámain ringatózom. Fejem fölött (a nagykövetség halijában) képen is csodálatos tájak: soha nem látott kék ég. tenger, a vakítóan fehér szűkök között apró csokoládébarna gyerkőcök. Minden további „utasítás", amit még a nagykövet mondott, úgy tűnt, mintha csak azt mondta volna: ... a dúsgazdag olajsejk mesélte egyszer... vagy ... emlékszel, a kalkuttai matrózkocsma gazdag leánykereskedöjére? ... Határtalan öröm és félelem fogott el egyszeriben. Eszembe jutott, hogy mi mindennel láttak el — jó tanácsként — térképeken utazgató, útikönyveket faló ismerőseim ... El is határoztam, hogy „utolsó vacsorámként" öt szelet sertéskarajt eszek, útravalónak meg egy szál csabai kolbászt viszek, hiszen ezentúl — egy évig — csak rántott tevetalpat, meg nyársonsült birkaszemet ehetek ... Ha netán pedig átpártolok a vegetáriánusok közé. akkor meg kirántott kaktuszrügyet, zsenge fügefalevelet. No és leöntöm majd nagy mohón egy kis egri bikavérrel, mert alkoholt ezentúl csak akkor láthatok, ha alvilági csempészbandába keveredek .. . Erről jut eszembe, hogy a Nagy Utazás előtt jegyzetfüzetbe írtam az „intelmeket", amelyekről „istenments" megfeledkezni, ha arab földre lépek. Ilyeneket például: „vigyázz, sötétben ne menj bokrok közelébe, mert ott mérges kígyók vannak!" „Ne menj a tiltott negyedbe, és soha ne nézz férfi szemébe, mert az követni fog, míg el nem ér!" Egyébként is: „tudom-e. hogy az arab férfiak a szeretkezés százhuszonhat módját ismerik?" ... Ringó fotelomból már-már úgy nézek a nagykövetre, mint egy marslakóra, fel sem fogom, amit mond. A tolmács meg ásítva nézi végig boldog elő-utazásom, mit sem ért az egészből. — Akkor hát minden jót, és küldjön néhány képeslapot Afrika forró ege alól — hangzik a búcsúmondat, és magamra hagynak harmincnyolc fokos utazási lázam minden további kínjával. 1. lap ,,Róma-gyönyörü! De nem tudom, meglátom-e valaha Tripolit, mert el akarnak téríteni". Persze hogy megláttam Tripolit. De ami igaz, igaz: ismerkedésem az arab világgal Rómában kezdődött. Kerek tíz órát várakoztunk Európa legmodernebb repülőterén, egy üvegkalitkába zárva. Csak a folyosóra mehettünk ki, nézegetni a méregdrága áruval tele butikokat. Én még csak beértem a nézegetéssel, de két gyermekem óránként megújuló reményekkel tette fel a kérdést: mami, veszel nekem daloló babát? Veszel nekem mini-forgópisztolyt, Hi-Fi kazettát? Csont Mózes szobrocskát? Kiugró tőrkést? Csak egy csomag rágógumit?! Néhány óra múlva persze elfogyott a türelmem. Mérgemben odacsaptam a kisebbikre, és sírása nyomán elkezdődött egy igazi keleti mese. Kisvártatva — a gyerek még meg sem vigasztalódott — egy szép szál arab ruhás férfi áll előttünk, és enni-innivalóval kínált: háromszögletű fehér kenyér között sajt, sonka. Dobozos Coca-cola, rágógumi, képes újság ... Csodálkozva néztem az adakozó szemébe, és máris megrettentem: vesztett ügyem van. Megfeledkeztem a fő intelemről: soha ne nézz arab férfi szemébe. Követni fog ... Ahmed (mutatkozott be mindjárt) jó szimaté diplomata volt. Kitűnő magyarsággal mondta el, hogy a budapesti diplomáciai testületben dolgozik, hallotta, hogy magyarul szidom a gyerekeket. Nem érdemes mérgelődni, hosszú még az út ... De ha nem veszem talakodásnak, segít eloszlatni az unalmamat. .. Hát a tolmácskodása soha jobbkor nem jöhetett volna. Volt néhány problémám, sem arabul, sem olaszul nem boldogultam. És hiába lestem a folyosó peronjelzéseit, a tévé-monitor utasításait, egy kínai fal volt előttem minden: Cairó, Mogadisu, Antanaríva, Tunis ... És megköze-NÖ
