Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-18 / 51-52. szám
A vonat megáll. Sietve ugrik le a lépcsőről. Kemény köpadlóhoz szokott lába puha talajba süpped. Nem néz se jobbra, se balra. Most még ne vegyék észre, még ne állítsa meg senki. Először az övéit szeretné látni, velük váltani az első szót... Türelmetlenség hajtja a hosszú utcán hazafelé. Házuk közelében kerékpár húz el mellette. A kapu előtt ismerős nőalak száll le róla. Lánytestvére. Még két-három lépés és beéri. Kezük egyszerre érinti a kilincset. Az alkonyba a hirtelen jött öröm sikolya hasít. — Ferink, te vagy?! Tíz esztendővel ezelőtt a Nyugatszlovákiai Kerületi Bíróság gyilkossági ügyben ítéletet hirdetett. A vádlottat M. Ferencet, a büntetötörvénykönyv 219. paragrafusa alapján először tizenkét, majd az államügyész fellebbezésére tizennégy évi szabadságvesztésre ítélte. Annak idején foglalkoztunk az üggyel. Azért, hogy rámutassunk: az alkoholizmus milyen szeren-JANDÁNÉ H. MAGDA Az élet fél hatkor csétlenségbe sodorhat egy családot. Vallatóra fogtunk rokont, ismerőst — miért kellett a tragédiának bekövetkeznie, amikor annyian ismerték, tudták az előzményeket. Az alkoholista anya meghalt, a feleséggyilkos apa börtönbe került. Két kiskorú gyermekük — a nyolcéves Kati és a tizenhárom éves Feri — nevelésének gondja-felelössége az apai nagyszülőkre szakadt. Sokan kérdezték meg akkor, lesz-e elég erejük hozzá ... A családi tragédia a nagyapa hirtelen halálával tetézödött. Egy esztendő múlva szívinfarktusban húnyt el munkahelyén. Az M. portán hárman maradtak. Nagymama, Kati és Feri. A beszélők ritkák és rövidre szabottak. Hónapokká szaporodott hétköznapok terheiröl mennyit lehet hatvan perc alatt elmondani...? Itt értesült róla M. Ferenc, hogy nagyapa erejéből még annyira futotta, hogy bevakoltassa az új házat, Feri fia, a kilencedik után a bádogos szakmát választotta, nagymamának nehéz úgy beosztania csekély jövedelmüket, hogy mindenre jusson, Kati szorgalmas tanuló, már a nyolcadikból szakközépiskolába léphet, nagymama súlyos beteg lett, kór-
