Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-10 / 50. szám
Valaki, talán Márta asszony rokonai közül, odaszólt a Papának, hogy elkezdődhet az ünnep. Erre a Papa körülhordozta a skótwiskys demizsonkáját. Mindenki evett, mindenki ivott, mindenki énekelt, mindenki mindent csinált: (éktelenül, zsúfoltan, mintha az idő állandó burája szorított volna, miközben a vőfély élcelődő mókái, mint a színes papírszalagok, odalibbentek a szék- és asztalsorok közé. Aztán elindult a násznép. Negyven fölszalagozott személyautóval át a községen, a templomig. Majd vissza. A kapukban állókat a helyke vendégek borral kínálták. Alkonyatkor malacot húztak nyársra. Körülülték a tüzet, és degeszre tömték magukat. Pár lépésnyire tőlük kiguvadó szemekkel a kutya okádott, és ők ezt roppant murisnak találták s röhögtek. Hajnali kettőkor megszámolták a menyasszonyi táncból befolyott összeget és nagyon elégedettek voltak. Akkorra már az egész falu ott evett, ott ivott, ott mulatott, és a Mama azt mondta Mártának:- Akármit mond, ez a legjobb muri, amit csak paraszt rendezett ... És Márta erre azt mondta:- Igazd van a nászasszonynak ... Megvirradt. A ház mögötti parlagon mind több férfi állt meg és a gyomrára tett kézzel hányt, majd visszatántorgott az udvarba, és a Papától szíverősítőt kért, és a Papa fölsorolta Középkelet- Európa valamennyi pálinkáját, és azt kérdezte:- Melyikből parancsol... És az illető roppant tisztelettel bámult a nyizerge parasztemberre. A krízis után újból beindult az ünneplés, és a Mama a megdicsőültek arckifejezésével jártkelt a tömegben. Még vasárnap este is tartott a lakodalom. Érkezett egy fölmentő zenekar is, de a törzstagok hallani sem akartak a pihenésről, így egybeolvadva zenéltek. Hétfő délután szétszedték a ponyvasátrat. Autóra rakták a kiüresedett hordókat, asztalokat, székeket, padokat, és a sátorhoz szükséges cölöpöket. Még kortyintottak a poharakból, de ez inkább csak a forma kedvéért volt... SOÓKY LÁSZLÓ Levél Illyés Gyulának (részletek) Fogd meg öreg hiszen vers készül újra s odafönt talán megint félreverik a harangokat fölriadnak a hófehér galambok és szétburukkolják a rothadás dalait mit fáj? — a nagy dolgok úgysem érnek el a szívekig összetörnek a zárt ajtók vértezetjén hiszen az agyakban is vaskerítések magasodnak a kopogtató gondolat elé s a hét lakatra zárt ajtók csak a pénz varázsszavára nyílnak meg résnyire neked mondom csak eltévedtem a hazug vállveregetések útvesztőjében s az a néhány korhadó kereszt mi útmutatónak még megmaradt nem vezet ki a gyűlölet barlangjából mert mögöttünk a szakadék már-már áthidalhatatlan s előttünk az út nem vezet sehova a tunya boldogság zűrzavarában elveszítettük a közeledés szálait setétben bárgyú vigyorral lépünk egymás homlokára s éjszakára levesszük kutyáinkról a láncot ne hogy valaki jószándékkal közeledjen anyám feketében rója a temetőt készülődik apám szobormereven nézi a boroskancsót én újra menekülök te tudod hogy mindig másokért élek és mindenkiért külön-külön ezért kések nap mint nap évtizedeket mégsem érhetek a tegnapok nyomába mert előttem a hidak dübörögve kelnek szárnyra s feketén gyászolnak a szárnyaszegett pillérek II. s ha a hidakat felrobbantják hol keressem az új pallérokat új Kőmíves Kelemeneket hol a hírhozókat én csavargó vagyok ezért olyan szépek az álmaim búvópatakok útját járom így jutottam el hozzád de hol keressek egy új Petőfit egy új Adyt új József Attilát új Fábryt parttalanul hol kezdjek a hídveréshez s ha te is elmész köszönés nélkül mint Nagy László a helyedre ki lép útmutató ezer kérdés buggyan fel és marad megválaszolatlanul apám földjét szántva lépegetek öregedő ló mögött és nem tudom lesz-e még idő az aratásra s bár hiszem hogy engem a perc nem öl meg az évek sem múlnak el nyomtalanul a szorongás egyre nő: tudod-e mit testáltatok ránk gyanútlanul híve erőnkben de hol a bizonyíték hogy nem vagyunk korcs nemzedék s ha lefordul satnya vállunkról a mű akad-e még megszállott aki majd a részekből új alapot rak s falat emel én csavargó vagyok és a csavargók álmai szépek mégis elszoruló torokkal nyitok ajtót ha jóbarát kopogtat nem arról hoz-e hírt amiről én is naplót vezetek.
