Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-22 / 51-52. szám
azzal az ötlettel állt elő: ha a vértesszőllösi ásatáson ö egyszer embermaradványt talál. Sámuelnek fogja nevezni . . . Jó. jó. mondtam, csak találja meg minél előbb . .. 1965. augusztus 21-én. bár munkaszüneti nap volt, folyt az ásatás . . . Kovács Márton jött a kunyhómba. Lassú beszédű, komoly ember, ritkán láttam nevetni. Szürke szemét lassan rámemelte, vastag szemöldöke alól úgy nézett ram. hogy a vér hirtelen megugrott ereimben. — Tessék csak jönni, tanár úr, valami van ott fenn — mondta nyugodtan. Skoflek bácsi és Futó Jenő a H-szelvény nyugati csücskén állt a feszítővassal, s valamit nézett. Lerepesztették az asztalnyi sziklát, s most a szürke kőfelület alján tenyérnyi, vajsárga csont világított . . . Senki sem szólt. Odatérdeltem a csont mellé, es néztem, majd a földre feküdtem. Nem tudom, mennyi idő telt el. Lassan felemeltem a csuklómat, és megnéztem az órát: fél kettő. Aztán lassan viszszaálltam negykézlábra. Végül Futó szólalt meg.- Az? - kérdezte. • — Az. Ember — így válaszoltam önkénytelenül, bár még nem hittem, hogy valóban emberi koponyacsontot látok. Pedig az volt, és a neve Sámuel lett. mert Futó Jenő nem mondott le a keresztapaságról, s az már csak a véletlen játéka, hogy a naptár szerint éppen Sámuel napja volt... És persze újabb leletek is előkerültek a kővé dermedt hajdani iszapfelülelböl: állati lábnyomok zsúfolt tömege. Bölény, medve, szarvas . . . Ide járhattak fürödni vagy inni. A legérdekesebb lelet az ősi „trancsírozóhely", melynek egyelőre nincs párja a világon. Ez most eredetiben látható egy üveglap alatt. Aztán újabb nyomok közt két emberi lábnyomra is bukkantak. Ezek mindmáig a legősibb lábnyomok a világon. Ez is eredetiben látható. Vértes László akarata szerint minden a helyén maradt, a leletek fölé szabadtéri múzeumot emeltek, csak Sámuel koponyacsontja került múzeumba. De a helyét öntvény és tábla jelzi. — Hogy emlékszik vissza Vértes Lászlóra? — A professzor úr ritka nagy tehetségű és műveltségű ember volt. De roppant közvetlen és munkaszeretö. Kora hajnaltól késő estig dolgozott. A legegyszerűbb kérdést is nagy izgalommal tudta megmagyarázni az embereknek, akik rajongással vették őt kőiül. Sok mindent tervezett még, de — micsoda veszteség — három évvel a nagy felfedezés után meghalt, ötvenéves volt. Szenzációs műve mindmáig befejezetlen. Az őstelepen tábla őrzi emlékét, a lexikonok pedig ..a legsikeresebb magyar őskorkutatóként“ tartják számon. A nemzetközi szakirodalom pedig ezt a büszkén hangzó leleteimet jegyezte be egyik legelőkelőbb lapjára: Homo paleohungaricus. Boda Ferenc édesanyja, a hatvankét éves özvegy Boda Ferencné — mert tudja, hogy Szlovákiából jöttünk — szlovák anyanyelvén teszi még hozzá: — Valóban nincs vége ennek az útnak soha. Ki tudja, mi mindent rejteget még ez a darabka föld is. ahol most állunk. Múltunk minduntalan átfolyik jelenünkbe, hogy az Embert a Végtelenből kiemelve a Végtelenbe helyezze. MEGVERI ANDREA közti porckorongok egy rugóhoz teszik hasonlóvá ezt a kettős S-formájú gerincoszlopot, amelyen rázkódásmentesen helyezkedik el a fej. A gerincoszloppal alátámasztott fejnek viszont nincs már szüksége nagy nyakszirti izmokra, amelyek az előrebillenéstől visszatartják. Azzal párhuzamosan visszafejlődik a koponya nagy nyakszirti csonttaréja is. amelyre ezek az izmok kapcsolódnak. Az arckoponya függőlegesebbé vált és az agy térfogatának növekedésével arányosan megnagyobbodott az agykoponya is. A hominizáció egyik legfontosabb kísérő jelensége volt a fogív és a felső szájpad alakjanak megváltozása. Az összes ismert kihalt és ma élő emberszabású majomnak alacsony a szájpadlása és a fogíve U-alakú. .-^zal szemben az embernek és a már kihalt egyeneságú őseinek a fogíve hátrafelé kiszélesedik, vagyis inkább patkó alakú ívet alkot. A hominizáció a nagy éghajlati változások idejében játszódott le. Az őserdők visszahúzódtak és a sztyeppék kiterjedtek. Alkalmazkodni kellett az új életfeltételekhez. A test felegyenesedett. A vadász-életmód ezt a folyamatot meggyorsította. Az ember ősei nem voltak elég erősek, sem elég gyorsak ahhoz, hogy könnyen szerezzenek zsákmányt. Ez arra kényszerítette őket. hogy más lehetőségeket keressenek, ami elősegítette az agyműködés fejlődését. A szellemi tevékenységet támogatta a kő és fa mint vadászeszközök ..felfedezése“, és a kéz leiszabadulása a test hordozásától. A fogak alkata mutatja, hogy az ember őse ekkor tért át a nüvényevésröl a mindenevésre. Természetesen ezek a változások nem egyik napról a másikra következtek be, hanem több millió évnyi fejlődés eredményei. Pontosabban, legalább 20 millió évnek kellett eltelni attól az időtől, amikor az emberek fejlődési vonala elvált az emberszabású majmoktól, addig, amíg megjelent az első olyan lény, amelyet a szakemberek többsége már az emberfélék (Hominidák) családjába sorol. Ez az első. családunkba tartozó egyeneságú ősünk a Ramapithecus volt. Leleteit Indiában és Kelet-Afrikában találták meg, s mintegy 14 millió évesnek becsülik. Ezek a leletek azt mutat-ják. hogy a Ramapithecus lényegesen kisebb volt a mai embernél. Állkapcsai mérete alapján kb. 110 cm magasra becsülik. Ügy tűnik, hogy már részben felegyenesedve változtatta a helyét. A lelőhelyén talált kísérő fauna azt bizonyítja, hogy sztyeppés" területen élt, amelybe az őserdők mély kiszögelésekben hatoltak be. Ma még viszonylag keveset tudunk erről a Hominidák családjának legősibb képviselőjéről, mert leletei elég szegényesek. h t «0 £» /t í §■ fel i fe & 1' in. SZELVÉNY KÉRDÉSEK: 1. Mi a címe Engels F. müvének, melyben a munka szerepével foglalkozik az em berréválásban ? 2. Mi a „hominizáció“ magyar megfelelője?
