Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-06 / 6. szám

harminc anya van gyermekgondozási szabadságon. A járásbon született gyermekek tíz százalékát az Elektrosvitben alkalmazott nők szülik. Természetesen, hogy a gyárnak négy óvodája és két bölcsődéje van. De vannak még további igények. Jelenleg az óvodák­ban és a bölcsődékben nem folyik magyar nyelvű oktatás. Azonban ha ilyen igénnyel találkoznánk — harminc szülő kérvényével —, ennek a kérésnek is eleget tudnánk tenni. Annak ellenére, hogy 11 főre jut 1 óvodai, ill. bölcsődei férőhely (ez fölülmúlja az össz­­szlovákiai átlagot — 17:1), 60—70 anya hosszabbította meg gyermekgondozási szabadságát azzal a megoko­­lással, hogy gyermekét nem tudja elhelyezni. BENKO GABRIEL, a jnb iskolaügyi osztályának vezetője: A nemzeti bizottságok, vállalatok, szövetkezetek segítségével annyi óvodát építettünk, amennyiben az iskoláskor előtti gyermekek 80 százaléka elhe­lyezhető. Ezzel az aránnyal az országban az elsők között vagyunk. Az is jelentős, hgoy az óvodás­korú gyerekek 15 százaléka üzemi óvodába jár. A járási nemzeti bizottság felmérésének adatai sze­rint a járás ipari üzemei közül az Elektrosvitben a legfejlettebb a szociális gondoskodás. (Péter:)- 1967 óta dolgozom a vállalatnál. Egy évet a ter­melésben töltöttem, majd önálló technológus lettem. Egyre igényesebb feladatokkal bíznak meg. Még sosem gondolkodtam azon, szeretem-e a szak­mámat. Azt hiszem, hogy igen. Hozzátartozik az éle­temhez. Általa is érzem a teljességet. Divatos szóval úgy mondják, megvannak az önrealizálás feltételei. Egyre inkább műszaki emberré válók. Ez hosszú folya­mat. Frissen betanított munkásainkon látom, mekkora gond számukra megszokni a technológiai fegyelmet; eleinte nehezen értik, hogy csak a műszaki követelmé­nyek betartásával változtathatunk, könnyíthetünk a munkafolyamatokon is; hogy a tervezőirodától a gyár­tásszervezésen át a szalagokig egy egységes és meg­bonthatatlan rendszer érvényesül. Velük pedagógusi feladatai is vannak a műszaki értelmiségnek . . . Természetesen, műszaki hivatásom csak egy része életemnek. Javíthatatlan lokálpatrióta vagyok. Szeretem városoTnat, még akkor is, ha ízlésemnek nem felel meg a városkép elpanelosodása. Újvár akkor is önmaga marad, és egyetlen és legfontosabb, mert a szülő­városom. Ez a város a hatvanas-hetvenes években iparosodott erősebben. Ekkor került ide a VUNAR, a TESLA, a konzervgyár és a húsüzem. Ezáltal emelke­dett az életszínvonal, megváltozott az életmód. Sajnos, az anyagi igényességgel nem áll egyensúlyban a szel­lemi igényesség. A legtöbb családban az egyetlen szórakozás, kulturálódás a tévénézés. Pedig Újvárban a kulturális életnek hagyományai vannak. A Csemadok alapszervezetnek most is ezernél több tagja van, a leg­nagyobb az országban. Ennek ellenére színjátszó­­körünknek Udvardról (Dvory nad Zitavou) kellett sze­replőket toboroznia a Dankó Pistához. JOZEF STUTKA, a jnb kulturális osztályának veze­tője: Járásunkban 358 hivatásos és 1420 önkéntes nép­művelő dolgozik, 295 amatőrcsoportunk működik 4528 taggal. Egy lakos évente 2,5 könyvet vásárol, tavaly a kikölcsönzött könyvek száma meghaladta a 680 ezer darabot. (Tibor:) — Tulajdonképpen szakképzett mezőgazdász vagyok. A gadóci (Hadovce) mezőgazdasági középiskolában érettségiztem. Három eddigi munkahelyemmel azonban egyre távolabb kerültem a földműveléstől. Először a zöldségértékesítő vállalatnál dolgoztam, majd az Állami Biztosítónál voltam állásban. 1971-től az Elektro­svitben dolgozom. Raktárosként kezdtem, most anyag­­beszerző vagyok. Nehéz ennek a látó-futó szakmának a szépségeit ecsetelni. Sokszor előfordul, hogy biztos üzletkötésre utazom ki, de a tranzakció váratlanul kútba esik. Viszont sikerélményem is van, amikor már majdnem lehetetlen üzletet sikerül nyélbe ütnöm, vagy sürgős helyzetben nyersanyagot szerzek . . . mert ilyen­kor joggal érezhetem, részem volt abban, hogy nem csúszik a tervteljesítés. Természetesen nem idealizálom szakmám „heroikus", kalandos oldalait. Szeretném megélni azt, hogy tervezett és szervezett vállalatok közötti árucsere folytatódjon, pontos és megbízható szállítócégek által, a szállítási határidők betartásával. Míg bátyám a műkedvelő színjátszást pártolja, én inkább a népi tánchoz kötődöm. Alig várom, hogy kisfiam felnőttebb legyen, s újra táncolhassak. Addig maradnak hát a könyvek. Már vagy háromszázat gyűjtöttünk össze a feleségemmel, akivel együtt táncol­tunk, míg el nem jártuk a menyasszonytáncot. (Testvérek:) — A íéltestvérséget nem éreztük. Ez elsősorban anyunak köszönhető. Én nem is tudom, mikor tudato­sítottam, hogy nem az édesbátyáim. — Nyolcéves voltam. Te, Péter, kilenc . . . November elseje előtt kimentünk a temetőbe. Mentünk minden: Anyu, Apu meg a gyerekek. Ha jól emlékszem, anyám mondta, tegyük rendbe anya sírját. Akkor az nagyon furcsa volt. Hiszen anyánk ott állt mellettünk. Két anya?- Igen, valahogy így volt. . .- Azóta is, az a sír is a miénk, egyformán mind a négy fiúé.- Apánk mindig nagyon szépen beszélt az első fele­ségéről. Szívesen idézgette őt. A GYÖNGY ÉTTEREM (Magda:)- Közgazdasági szakközépiskolát végeztem. Kitünte­téssel érettségiztem, de nem tanultam tovább. Otthon úgy tervezték, hogy öcsém, mivel fiú, továbbtanul. Ezért C't szlovák tanítási nyelvű iskolába járatták, hogy majd könnyebb legyen érvényesülnie. De mint ez a legenda annyiszor, a mi családunkban is a visszájára sült el. Nem tanult elég jól az öcsém.- A vendéglátóiparban dolgozom, a Gyöngy vendég­lő vezetőhelyettese vagyok. Ma már a gyakorlati fel­adatok, a család és a hétköznapi élet úgy leköt, hogy lassan elfeledkezem a főiskoláról. Tulajdonképpen elégedett lehetek, mert megszerettem a vendéglátó­­ipart, és anyagi számításaim is beváltak. Úgy érzem, a mai vendéglátóipari dolgozóknak jelentős feladatuk, hogy megőrizzék a vendéglátós régi jó hagyomá­nyait . . . öt büfé és az étterem tartozik hozzánk. Évi tervünk 3 500 000 korona. A büfék a kifizetőbbek. Nagyon fontos, hogy az étterem szép és hangulatos legyen. Kicsit büszkék is vagyunk arra, hogy ez az egyik leg­tisztább hely a városban. Megbecsülnek. Gyakran tartanak nálunk zárt körű rendezvényeket. (Pedig a Gyöngy kávéházat és éttermet a harmad­­osztályba sorolták. A falon a táblára ez van írva. így is lehet - gondoljuk. Úgy látszik, a szakma becsülete, a kiszolgálás és a konyha színvonala nem függ az árkategóriától.) Zavarnak azok a jelenségek — tűnődik Gasparovszky István, o vendéglátóipari egység vezetője —, amelyek leértékelik a vendéglátóipar hagyományait. Elkedvetle­nítenek az ügyetlen, udvariatlan pincérek, az ételt-italt kínálni nem tudók, a vendégek kívánságait figyelembe nem vevők. Ma az a legfontosabb, hogy megbecsüljük és példának állítsuk az udvarias és közkedvelt pincér típusát, aki művésze szakmájának, akihez a vendég visszatérni vágyik, aki mint jó pszichológus anélkül udvarias, hogy alázatos lenne. Szocialista brigád va­gyunk. Ez a fórum, azt hiszem, megfelel az ilyen, látszólag kis feladatok elvégzésére. (folytatás a 8-9. oldalon) Az Elektrosvit futószalagja mellett elsősorban nők dolgoznak. Újvárban tizenöt éves a fedett uszoda. Tavaly 2600 iskolásgyermek tanult meg úszni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom