Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-06 / 6. szám
harminc anya van gyermekgondozási szabadságon. A járásbon született gyermekek tíz százalékát az Elektrosvitben alkalmazott nők szülik. Természetesen, hogy a gyárnak négy óvodája és két bölcsődéje van. De vannak még további igények. Jelenleg az óvodákban és a bölcsődékben nem folyik magyar nyelvű oktatás. Azonban ha ilyen igénnyel találkoznánk — harminc szülő kérvényével —, ennek a kérésnek is eleget tudnánk tenni. Annak ellenére, hogy 11 főre jut 1 óvodai, ill. bölcsődei férőhely (ez fölülmúlja az összszlovákiai átlagot — 17:1), 60—70 anya hosszabbította meg gyermekgondozási szabadságát azzal a megokolással, hogy gyermekét nem tudja elhelyezni. BENKO GABRIEL, a jnb iskolaügyi osztályának vezetője: A nemzeti bizottságok, vállalatok, szövetkezetek segítségével annyi óvodát építettünk, amennyiben az iskoláskor előtti gyermekek 80 százaléka elhelyezhető. Ezzel az aránnyal az országban az elsők között vagyunk. Az is jelentős, hgoy az óvodáskorú gyerekek 15 százaléka üzemi óvodába jár. A járási nemzeti bizottság felmérésének adatai szerint a járás ipari üzemei közül az Elektrosvitben a legfejlettebb a szociális gondoskodás. (Péter:)- 1967 óta dolgozom a vállalatnál. Egy évet a termelésben töltöttem, majd önálló technológus lettem. Egyre igényesebb feladatokkal bíznak meg. Még sosem gondolkodtam azon, szeretem-e a szakmámat. Azt hiszem, hogy igen. Hozzátartozik az életemhez. Általa is érzem a teljességet. Divatos szóval úgy mondják, megvannak az önrealizálás feltételei. Egyre inkább műszaki emberré válók. Ez hosszú folyamat. Frissen betanított munkásainkon látom, mekkora gond számukra megszokni a technológiai fegyelmet; eleinte nehezen értik, hogy csak a műszaki követelmények betartásával változtathatunk, könnyíthetünk a munkafolyamatokon is; hogy a tervezőirodától a gyártásszervezésen át a szalagokig egy egységes és megbonthatatlan rendszer érvényesül. Velük pedagógusi feladatai is vannak a műszaki értelmiségnek . . . Természetesen, műszaki hivatásom csak egy része életemnek. Javíthatatlan lokálpatrióta vagyok. Szeretem városoTnat, még akkor is, ha ízlésemnek nem felel meg a városkép elpanelosodása. Újvár akkor is önmaga marad, és egyetlen és legfontosabb, mert a szülővárosom. Ez a város a hatvanas-hetvenes években iparosodott erősebben. Ekkor került ide a VUNAR, a TESLA, a konzervgyár és a húsüzem. Ezáltal emelkedett az életszínvonal, megváltozott az életmód. Sajnos, az anyagi igényességgel nem áll egyensúlyban a szellemi igényesség. A legtöbb családban az egyetlen szórakozás, kulturálódás a tévénézés. Pedig Újvárban a kulturális életnek hagyományai vannak. A Csemadok alapszervezetnek most is ezernél több tagja van, a legnagyobb az országban. Ennek ellenére színjátszókörünknek Udvardról (Dvory nad Zitavou) kellett szereplőket toboroznia a Dankó Pistához. JOZEF STUTKA, a jnb kulturális osztályának vezetője: Járásunkban 358 hivatásos és 1420 önkéntes népművelő dolgozik, 295 amatőrcsoportunk működik 4528 taggal. Egy lakos évente 2,5 könyvet vásárol, tavaly a kikölcsönzött könyvek száma meghaladta a 680 ezer darabot. (Tibor:) — Tulajdonképpen szakképzett mezőgazdász vagyok. A gadóci (Hadovce) mezőgazdasági középiskolában érettségiztem. Három eddigi munkahelyemmel azonban egyre távolabb kerültem a földműveléstől. Először a zöldségértékesítő vállalatnál dolgoztam, majd az Állami Biztosítónál voltam állásban. 1971-től az Elektrosvitben dolgozom. Raktárosként kezdtem, most anyagbeszerző vagyok. Nehéz ennek a látó-futó szakmának a szépségeit ecsetelni. Sokszor előfordul, hogy biztos üzletkötésre utazom ki, de a tranzakció váratlanul kútba esik. Viszont sikerélményem is van, amikor már majdnem lehetetlen üzletet sikerül nyélbe ütnöm, vagy sürgős helyzetben nyersanyagot szerzek . . . mert ilyenkor joggal érezhetem, részem volt abban, hogy nem csúszik a tervteljesítés. Természetesen nem idealizálom szakmám „heroikus", kalandos oldalait. Szeretném megélni azt, hogy tervezett és szervezett vállalatok közötti árucsere folytatódjon, pontos és megbízható szállítócégek által, a szállítási határidők betartásával. Míg bátyám a műkedvelő színjátszást pártolja, én inkább a népi tánchoz kötődöm. Alig várom, hogy kisfiam felnőttebb legyen, s újra táncolhassak. Addig maradnak hát a könyvek. Már vagy háromszázat gyűjtöttünk össze a feleségemmel, akivel együtt táncoltunk, míg el nem jártuk a menyasszonytáncot. (Testvérek:) — A íéltestvérséget nem éreztük. Ez elsősorban anyunak köszönhető. Én nem is tudom, mikor tudatosítottam, hogy nem az édesbátyáim. — Nyolcéves voltam. Te, Péter, kilenc . . . November elseje előtt kimentünk a temetőbe. Mentünk minden: Anyu, Apu meg a gyerekek. Ha jól emlékszem, anyám mondta, tegyük rendbe anya sírját. Akkor az nagyon furcsa volt. Hiszen anyánk ott állt mellettünk. Két anya?- Igen, valahogy így volt. . .- Azóta is, az a sír is a miénk, egyformán mind a négy fiúé.- Apánk mindig nagyon szépen beszélt az első feleségéről. Szívesen idézgette őt. A GYÖNGY ÉTTEREM (Magda:)- Közgazdasági szakközépiskolát végeztem. Kitüntetéssel érettségiztem, de nem tanultam tovább. Otthon úgy tervezték, hogy öcsém, mivel fiú, továbbtanul. Ezért C't szlovák tanítási nyelvű iskolába járatták, hogy majd könnyebb legyen érvényesülnie. De mint ez a legenda annyiszor, a mi családunkban is a visszájára sült el. Nem tanult elég jól az öcsém.- A vendéglátóiparban dolgozom, a Gyöngy vendéglő vezetőhelyettese vagyok. Ma már a gyakorlati feladatok, a család és a hétköznapi élet úgy leköt, hogy lassan elfeledkezem a főiskoláról. Tulajdonképpen elégedett lehetek, mert megszerettem a vendéglátóipart, és anyagi számításaim is beváltak. Úgy érzem, a mai vendéglátóipari dolgozóknak jelentős feladatuk, hogy megőrizzék a vendéglátós régi jó hagyományait . . . öt büfé és az étterem tartozik hozzánk. Évi tervünk 3 500 000 korona. A büfék a kifizetőbbek. Nagyon fontos, hogy az étterem szép és hangulatos legyen. Kicsit büszkék is vagyunk arra, hogy ez az egyik legtisztább hely a városban. Megbecsülnek. Gyakran tartanak nálunk zárt körű rendezvényeket. (Pedig a Gyöngy kávéházat és éttermet a harmadosztályba sorolták. A falon a táblára ez van írva. így is lehet - gondoljuk. Úgy látszik, a szakma becsülete, a kiszolgálás és a konyha színvonala nem függ az árkategóriától.) Zavarnak azok a jelenségek — tűnődik Gasparovszky István, o vendéglátóipari egység vezetője —, amelyek leértékelik a vendéglátóipar hagyományait. Elkedvetlenítenek az ügyetlen, udvariatlan pincérek, az ételt-italt kínálni nem tudók, a vendégek kívánságait figyelembe nem vevők. Ma az a legfontosabb, hogy megbecsüljük és példának állítsuk az udvarias és közkedvelt pincér típusát, aki művésze szakmájának, akihez a vendég visszatérni vágyik, aki mint jó pszichológus anélkül udvarias, hogy alázatos lenne. Szocialista brigád vagyunk. Ez a fórum, azt hiszem, megfelel az ilyen, látszólag kis feladatok elvégzésére. (folytatás a 8-9. oldalon) Az Elektrosvit futószalagja mellett elsősorban nők dolgoznak. Újvárban tizenöt éves a fedett uszoda. Tavaly 2600 iskolásgyermek tanult meg úszni.
