Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-22 / 51-52. szám

MIHÁLY GÉZA: Nemes és hasznos ténykedés

A Nő szerkesztősége az „Emberek, otthonok, haza" sorozattal nemes és hasznos ténykedést fejtett ki olvasótábora körében. A 14 dél-szlovákiai járást bemutató „tanulmánysorozatot“ a tudományos ismeretterjesztés fontos eszközének minősíthetjük. Vitathatatlan, hogy e gazdag és sok területet felölelő ismeretterjesztő írások olvasása kellemes időtöltés is volt. A nagy vonzóhatás és érdeklődés abból adódott, hogy az írások központjában saját maga az olvasó, ismerősei, munkatársai — szülőfaluja, községe, városa, járása, ezáltal szűkebb hazánk, Dél-Szlovákia állt.

Az országjáró sorozat a legfontosabb statisztikai és gazdasági mutatók, az 1970-es népszámlálás adatai, szociológiai felmérések, demográfiai és közgazdasági elemzések és előrejelzések alapján mutat rá egy-egy járás, város, üzem vagy szövetkezet múltjára, jelenére és jövőjére.

Á szerkesztőség egységes felépítési módszert alkalmazott. Ez azért volt szerencsés megoldás, mert lehetővé tette a szomszédos és az egymástól távolabb eső járások gazdasági, szociális, kulturális fejlettségi szintjének elemzését, összehasonlítását.

A szerkesztőség kis számú gárdája igen nagy fába vágta fejszéjét, amikor ez országjáró sorozat megvalósítására szánta magát. Odaadó és kitartó munkájuknak tulajdonítható, hogy most büszkélkedve mérlegelhetjük: szlovákiai magyar sajtóban jelent meg elsőízben ilyen irányú minden lényeges területet felölelő tanulmánysorozatot, ehhez hasonlót — járásaink szocialista jelenét és jövőjét elemző cikksorozatot — nem jelentettek meg eddig sem a szlovák, sem a cseh nyelvű hetilapok.

A tanulmányok értékét növeli az egy-egy szám tartalmi és szerkezeti felépítése. Ez abból adódik, hogy a járások általános fejlődésének bemutatásán kívül viszonylag aprólékosan kitér a nemzetiségi etnikum, a magyarlakta terület, a járásrészek, községek és városok életének jellemzésére. így a sorozat hézagpótló szerepet tölt be és remélhetőleg jelentősen hozzájárult és a jövőben is hozzájárul — gondolok itt az utólagos tudományos irányú felhasználására — az önismeret fokozásához, főként a csehszlovákiai magyar lakosság körében.

Egy-egy járási szám kellő figyelmet szentel nemzetiségi kultúránk és irodalmunk nemes hagyományainak. Fő célja azonban nem a múlt örökségeinek vizsgálata,

hanem inkább a jelenre érvényes jegyek szemléltetése és további fejlődésünk lehetőségeinek körvonalazása.

Az olvasók a cikksorozat tanulmányozásával viszonyig pontos áttekintést nyerhettek a dél-szlovákiai ipari létesítmények hálózatának bővüléséről. Mindez azt bizonyítja, hogy államunk nagy pénzösszeggel teszi lehetővé, hogy hazánk valamennyi járásában a lehető legjobban hasznosítsák a helyi adottságokat (munkaerő, termőföld, ásványi- és mezőgazdasági nyersanyag, szakmai felkészültség, termelési tradíció stb.).

Az országjáró sorozat a Nő küldetéséhez és feladatköréhez illőn nagy figyelmet szentelt annak a kérdéskomplexumnak, amelyet összefogva nőkérdésnek nevezünk. Nagy teret kaptak a gyermekintézmények - bölcsődék, óvodák, napközik — helyzetéről szóló írások és a fejlesztésüket sürgető kívánalmak. Rámutattak a délszlovákiai nők gazdasági aktivitására, a járásonként mutatkozó foglalkoztatottsági és műveltségi színvonalkülönbségekre. Kiemeli a felszabadulás óta megvalósult beruházásokat, amelyek hozzájárultak a foglalkoztatottsági gondok megoldásához.

Nem beszéltem hiányosságokról, bár azok is voltak. A kisebb rovatokban nem minden esetben találtam azt az anyagot, amelyet vártam, de ez az én szubjektív véleményem, s ha végiggondolom, egy-egy szám úgy volt teljes, ahogy megjelent. S a hiányosságokat így is, úgy is elhomályosítja a pozitívumok egész sora, s főleg az ötlet nagyszerűsége.

VÉGH LÁSZLÓ: Szakítva a hagyománnyal

Véleményem szerint a Nő országjáró sorozata hasznos és eredményes vállalkozása volt a szlovákiai magyar újságírásnak. Legnagyobb erényének az aktualitásra való törekvést tartom. A szlovákiai magyar olvasó már eddig is találkozhatott lapjainkban úgynevezett „tájszámokkal" — emlékeztetek itt például az Irodalmi Szemle sorozatára a hetvenes évek közepén, előtte a Hétben, tavaly és tavalyelőtt pedig a Vasárnapi Új Szó hasábjain találkozhattunk Valóságtükör címmel hasonló kezdeményezéssel — ezekre a sorozatokra azonban néhány szociográfiai jellegű írás mellett elsősorban a kulturális, történelmi-honismereti, néprajzi és főleg irodalomközpontú érdeklődés volt a jellemző.

Ezzel a hagyománnyal szakítva a Nő járási számaiban főleg a mindennapi élet problémáiról szóló aktuális riportokra, a dolgozó nő és a család helyzetével

foglalkozó írásokra került a hangsúly, de e két alapvetően fontos társadalmi probléma elemzése során az olvasó képet alkothatott társadalmunk valamennyi jelentősebb gazdasági és kulturális jelenségéről is. A sorozatot csupán a magam szempontjából — a szlovákiai magyar társadalom kutatásával foglalkozó szociológus szemszögéből —, értékelve is csak azt mondhatom, hogy hasznos és inspiráló írásokat olvastam ezekben a számokban. Hatással voltak rám ezek a lapok oly módon is, hogy a riportok nyomán megfogalmazódott bennem néhány kutatási téma, amelynek tudományos vizsgá'atát szeretném a jövőben elvégezni.

Az egyes számok gerincét a tizennégy nemzetiségileg vegyes lakosságú dél-szlovákiai járásra leginkább jellemző társadalmi és kulturális problémákat és a gazdasági élet sajátosságait bemutató riportok alkották. Meg kell azonban mondani, hogy az egyes számok színvonala, főleg a sorozat beindulásakor eléggé változó volt, de később (az érsekújvári (Nővé Zámky) és a nyitrai (Nitra) számtól kezdődően) kialakult és állandósult a riporteri munka e országjáró sorozatban jól bevált forgatókönyve.

Gazdasági szempontból a számomra legérdekesebb írások a mezőgazdaságban dolgozó nők sajátos helyzetével és problémáival foglalkozók voltak, de fontosnak tartom azokat is, amelyek a déí-szlovákiai munkásosztály napjainkban kialakuló női rétegének életéről szóltak meggyőző hitelességgel.

A társadalmi kérdéseket illetően főleg a családszociológiai problémákkal kapcsolatos aktuális kérdések felvetése volt számomra tanulságos. Jó, hogy a szerkesztők egyes számokban érzékenyen reagáltak a bölcsődék, óvodák és az iskolák hálózatának bővítésével kapcsolatban felmerülő szükségletekre.

A kulturális problémák közül a magyar nemzetiségi iskolaügy kérdéseivel foglalkozó riportokat emelném ki, melyek az igényeket és a lehetőségeket mindig figyelembe véve, árnyaltan és felelősségteljesen tárgyalták a témát, szubjektív elfogultságtól mentesen. A művelődési élettel foglalkozó írások közül nagyon figyelemre méltóak továbbá a könyvtárak helyzetével, könyvolvasással, valamint az amatőr művészeti csoportok tevékenységével foglalkozó írások.

A riportokon kívül a háztartási rovatot tartom a legsikerültebbnek, melybe népi ételeink elkészítésének receptjei kerültek. A néprajzi szempontból is nagyon értékes anyagot olvasva jutott az eszembe, hogy érdé-