Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-22 / 51-52. szám

o

ÉVET ZÁRUNK. ÉRTÉKELÜNK. SZERKESZTŐSÉGÜNK 1980-NAL AZONBAN EGY IDŐSZAKOT IS ZÁR, HISZEN KŐVETKEZŐ 30. ÉVFOLYAMUNK LAPSZÁMAI 24 OLDALASAK LESZNEK. ÉS ZÁRUNK-Tehat értékelünk egy sorozatot is. melyet olvasóink közel másfél évig kísérhettek FIGYELEMMEL. FELSZABADULÁSUNK 35. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE INDÍTOTTUK AZ EMBEREK. OTTHONOK. HAZA ClMÜ ORSZÁGJÁRÓ SOROZATOT. ÁzTrtEKELOK KOZOTT VOLTAK Állandó szaktanácsadóink (mihaly Géza mérnök-közgazdasz, végh László SZOCIOLÓGUS. SEBÖK GÉZA NÉPRAJZKUTATÓ. SZIGETI LÁSZLÓ ÚJSÁGÍRÓ) IS. VÉLEMÉNYÜK KÖZLÉSÉVEL SZERETNÉNK ZÁRNI A SOROZATOT. AMELYHEZ AZONBAN A KŐVETKEZŐ ÉVEKBEN KÜLÖNBÖZŐ FORMÁKBAN VISSZATÉRÜNK.

mes lenne mór elgondolkozni egy kiadványon, amely a szlovákiai magyar tájak népi ételeit mutatná be.

SEBŐK GÉZA: Nagyszerű vállalkozás

Érdemes egy 16 oldalas hetilapnak ilyen nagy vállalkozásba kezdenie? Az álta'ában egy kiutazás — egy riport (pontosabban: egy jól körülhatárolt téma) szemlééiben felnőtt, szemlélethez szokott újságírók képesek lesznek-e az adott terjedelmen belül bemutatni Szlovákia magyarlakta járásait úgy, hogy az olvasó megbízható alapismereteket szerezzen az egyes járásokról, ezeken keresztül az ország egészéről, eredményeiről, sajátosságairól, szépségéről, gondjairól-bajairól?

A válasz természetesen nem lehet egyértelműen „igen", hiszen a 14 számban vannak jobban és kevésbé jól sikerült riportok, írások. Ezek az apró, kifogásolható, de nem okvetlenül kifogásolandó eltérések azonban eltörpülnek a vállalkozás egészének nagyszerűsége mellett. Soha még hazai újságírásunk történetében nem került sor hasonlóan nagyszabású vállalkozásra, újságaink még soha sem kísérelték meg egy-egy járásunk ilyen sokoldalú bemutatását.

Elismeréssel kell hát szólnunk a kezdeményezésről. És tisztelettel a végeredményről. Elsősorban azért, mert egy sor olyan — többnyire statisztikákkal alátámasztott — problémára hívták fel a figyelmet,' amely a mai társadalomtudományoknak is központi témája.

Ügy érzem hasznosabb lenne, ha általános udvariasságok helyett mondandómat konkrét példával illusztrálnám. Vegyük a sorozat első számát, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járást bemutatót. A 2. oldalon találhatjuk a nők foglalkoztatottságáról készült statisztikát. A következő két oldalon megelevenedik a statisztika, ráadásul oly módon, hogy az eredmények felvonultatása mellett az írás felhívja a figyelmet a nőket, a családokat és ezáltal az egész társadalmat érintő legsúlyosabb problémákra. Ezt az írást támasztja aló a következő riport, amely az életmód-változás néhány típushelyzetét, típusproblémáját ismerteti. A következő, a fentebb említett írásokhoz csatlakozó tanulmány a Családi kör rovatban látott napvilágot. Ennek szerzője a családi élet árnyoldalaira hívja fel a figyelmet.

összegezve a három írást és a statisztikát két lényeges szempont tűnik ki (itt talán már visszatérnék az általánosításhoz, hiszen az alább következők nemcsak ezt a számot jellemzik): 1. Komoly társadalmi problémákra, szemünk előtt lejátszódó, a történelmi időben talán soha sem tapasztalt gyors ütemű változásokra mutatnak rá az írások. 2. A kellő helyen alkalmazott szűkszavúság ugyan kétségtelenül tiszteletreméltó erény, itt azonban nem minden esetben indokolt. A túlontúl röviden kifejtett gondolatok, észrevételek esetében könnyen érthetetlenné válhat a lényeg: a problémák, a változások társadalmi-gazdasági indítékai.

Saját szakmámra térve át: mindent egybevetve (gyermekjátékok, balladák, népi ételek stb.) összesen 18 — mondjuk így — néprajzi jellegű írás jelent meg. A lap terjede'mét figyelembe véve^ tulajdonképpen elégedett lehetnék, sőt a régészek, történészek, művészettörténészek, vagy akár a nyelvészek még irigyelhetnének is, hiszen „nekik" ennyi sem jutott. Ráadásul a közlések zöme érdekes olvasmány mindenkinek, így nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a ma oly divatos, szinte mindenki által tökéletesen értettnek vélt szakma kellemes színfoltokkal gazdagította a lapot. Mondom, tulajdonképpen elégedett lehetnék, hiszen ezeken a hasábokon a szakma népszerűsítése volt az elsődleges feladat. Azonban a népszerűsítésnek is nagyobb helyre lenne szüksége, nem is szólva a tudományos igényű dolgozatokról. Ezért zárszóként hadd mondjam el egyik kedvenc kívánságomat: remélem, hogy a Nő szerkesztőségének ez a kitűnő és bátor kezdeményezése is hozzájárul ahhoz, hogy megszülessen az a hazai magyar folyóirat, amely a társadalomtudományok művelőinek gondolatait tolmácsolja.

SZIGETI LÁSZLÓ: Helyes következtetések

Nem volt ilyen kezdeményezése, cikksorozata sem a cseh és szlovák, de még a magyarországi sajtónak sem, amilyet a Nő felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából valósított meg. Érthető, hiszen ők nincsenek olyan sajátos helyzetben, mint mi. Azt hiszem, ha egy cseh hetilap vállalkozna hasonló sorozatra, évekig eltartana, amíg föltérképezné valamennyi csehországi járást, s a sorozat unalmassá válna. Az említett sajátosságok miatt a Nő 14 részből álló sorozata nem lett unalmas, viszont be-becsúszott néhány gyöngébbb írás, vagy kevésbé átgondolt lapszerkezet. Elsősorban a sorozat indító számaira gondolok, de ez érthető, hiszen szerkesztési tapasztalatokra is szükség volt ez úttörői munka megvalósításához.

Az igazán jó összeállításoknak azokat tartom, amelyekben valósógföltáró, tényekkel, számokkal, konkrét esetekkel megtűzdelt gondolatok ötvöződtek a jó publicisztikai érzékkel, bátorsággal megfogalmazott írásokban. Az újságírás sava-borsa a bátorság, ami tulajdonképpen vállalást jelent. A problémák objektív feltárását, az életmód, az életvitel-módosulások fény- és árnyoldalainak föltérképezését.

Ügy érzem — az említett gyöngébb írások ellenére is —, hogy a szerkesztőség sikeresen birkózott meg egy-egy járás sajátos helyzetének feltárásával, viszonylag jól koncentrált a legégetőbb kérdésekre, és megfelelően tárta az olvasók elé. Például a rimaszombati (Rim. Sobota) járási számnál, illetve a kelet-szlovákiai járásoknál, egyre inkább előtérbe kerültek a népművelési problémák, ami önmagában is beszédes tény, újságírói munkámban én is találkozom ezzel a problémával.

Szükségesnek tartom megemlíteni a lap terjedelmét és az anyagbőséget, mert ebből két következtetés is levonható. Először is a riportokban több téma csak jelezve van, de érezni az írásokon, hogy szerzőik sokkal többet tudnak a kérdésről. Ennek ellenére olyan sorozat ez, amely igaz valóságtükör, és remélem, hogy könyvkiadónk felfigyel rá. Érdemes lenne némi átdolgozással (kibővítéssel) egybegyűjteni és megjelentetni.

Visszatérve a sorozat konkrét értékeléséhez, nekem legjobban az érsekújvári (Nővé Zámky) szám tetszett, melyben egy családon keresztül az itteni nemzetiségi létezésnek szinte valamennyi gazdasági, társadalmi és kulturális-művelődési szféráját érintették a szerzők, egy nem elvetendő publicisztikai megközelítéssel. Itt érvényesült legjobban a riportnak mind műfajnak Lukács György-i megfogalmazása: „Valódi csúcsain az általánost és a különöst, a szükségszerűt és a véletlent — speciális céljainak megfelelően — helyesen kapcsolja össze. (...) A tényt, az egyéni esetet a jó riport teljesen érzékletesen és átélhetően, konkrétan és individuálisan fejti ki, sőt olykor ábrázolja is. Ez a kifejtett, esetleg ábrázolt egyedi eset azonban csak példázza, illusztrálja a többé-kevésbé tudományosan, de mindenképpen fogalmilag kifejtett, bizonyított (statisztikailag alátámasztott), értelmi okokkal motivált általános összefüggést. A riport ugyanis csak arról akarja ésszerűen meggyőzni olvasóit, hogy helyes következtetéseket vont le a tények bői." Nos, a Nő riporterei a járási számokat készítve helyes következtetést vontak le a tényekből, hasznosíthatót, amely akkor válik igazán értékké, ha az érintettek nézeteit, világ- és társadalomszemléletét módosítja.