Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-22 / 51-52. szám
Márti, a szerencsés világjáró Horváth Márta, a nőszövetség dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási bizottságának dolgozója úgy búcsúzhgt ettől az évtől, ahogy kevesen: megvalósult álmokat, vágyakat, élményeket érlel majd benne felejthetetlen emlékké az idő.- Mondd? Márti, nem vagy véletlenül „vasárnapi gyerek", állítólag őket „üldözi“ a szerencse . . . Tavasszal Párizs, London - sorsjeggyel, nyáron az olimpia Moszkvában - a véletlen folytán . . .- Nem, nem vagyok vasárnapi gyerek - nevet Márti —, ennek ellenére számomra ez az év tagadhatatlanul szerencsés volt. Bár, gondolom, egy ici-picit talán a módszerességem is közrejátszott. Ugyanis kilenc éve vásárolom a Dielo által kibocsátott Mona Lisa sorsjegyeket, tavaly például hetet vettem, közülük került ki a nyerőszám az első sorsolásnál. Ha az ember nem veszti el r a türelmét, egyszer csak kell nyernie . . .- Milyen volt a nagy utazás?- Erre sem mondhatok mást, mint hogy szerencsés. A Tatratour utazási iroda szervezte meg az utat, valóban nagyszerűen. Minden úgy ment. mint a karikacsapás: az autóbuszsofőr már ismerte az útvonalat, idegenvezetőink tapasztaltak, készségesek voltak. Körülbelül négyezer kilométert tettünk meg - Ausztrián, az NSZK-n, Luxemburgon, Belgiumon, £>da-vissza a La Manche-csatornán és Franciaországon keresztül — zökkenőmentesen. A huszonnyolc tagú társaság hamar összebarátkozott, idősek, fiatalok egyformán bírták a strapát, senki sem betegedett meg, az időjárás is mindvégig, azaz április 26-tól május 9-ig kedvezett.- Közhely, mégis kérdezzem meg, mi tetszett a legjobban?- Az volt a legszebb és legcsodálatosabb élmény,, hogy az ember kedves olvasmányainak színhelyein járhat, hogy valóság a londoni Tower és a párizsi Notre Dame. És az is, amit a napi hírekből, tv-híradóból távoli események gyanánt könyvelünk el, egyszerre testközelbe kerül, közvetlenül érint: ilyen élmény volt, hogy nem láthattuk a sorsjáték halhatatlan névadóját, Mono Lisát, mert a Louvre dolgozói sztrájkoltak. Vagy: hazafelé jövet Frankfurt am Main-nál - itt van az NSZK- ban állomásozó amerikai katonák egyik legnagyobb támaszpontja —, éppen gyakorlatoztak. A turista autóbusz mellett vonuló harckocsik és rakéták, félelmetes, döbbenetes látvány volt. Ezen a napfényes tavaszi utazáson ezek voltak a legsötétebb tónusú képek.- Volt még sok ilyen „leg . . ."?- Bizony, akadt néhány. Például a legfurcsább az volt, hogy a kisebb-nagyobb városok, de a nagyvárosok utcáiról, tereiről is szinte hiányoztak a gyerekek. Londonban szóvá is tettük idegenvezetőnknek. Ö mondta, hogy a brit fővárosban az állandóan fokozódó infláció miatt a nők 80 százaléka kényszerül munkát vállalni, s a gyerekeket intézményekbe, hetes óvodákba adni, mert más jóformán nincs. Nagyobbára ez a helyzet a kontinensen is. — Az országok közül, amelyeken átutaztunk, Luxemburg — a világ egyik legkisebb állama - volt a legkedvesebb. Akárhová néztünk, valószínűtlenül rendes, ápolt, gondozott minden, az utcák, a házak, az emberek. Valahogy nem tudtunk szabadulni az érzéstől, hogy látszólag „itt minden a helyén van". Amit irigykedve szemléltünk: a környezetvédelem látható jelei. Egy talpalatnyi földet sem láttunk, ahol gyim-gyom burjánzott volna. Parkok, fasorok mindenütt, ápolton és gondozotton. Vidéken egymást érték a sziklakertek, a házak között legföliebb élósövény-kerítés, s bár tavasz elején voltunk, a kertekben és az erkélyeken már tarkállottak a virágok. A legrendezettebb zöldövezeteket, parkokat Brüsszelben láttuk, gyönyörűen nyírt fákkal, ragyogó pázsittal .. .- A legkellemetlenebb élmény?- Volt, persze, ez is Párizsban. Este érkeztünk, jó kiadós tavaszi zápor után, s így aznap semmit sem vettünk észre. Bezzeg másnap, mikor városnézésre indultunk! Mert néhány napja sztrájkoltak a párizsi szemetesek is . . . Különben a legérdekesebb május elsejét ezen az úton értem meg. Angliában semmi a világon nem utalt a munka ünnepére, Franciaországban viszont munkaszünet volt, és Calais-tól Párizsig csupa fellobogózott falun, városkán vitt utunk. A legszokatlanabb látvánnyal a nyugat-németországi földek fogadtak - míg Franciaországban serényen folytak a tavaszi munkálatok a földeken, az NSZK-ban csak elvétve láttunk egy-egy traktort. Aztán kiderült, hogy az NSZK-ban nem kifizetődő a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-behozatal olcsóbb . . .- Ügy hallottam, alig pihented ki magad, s máris repültél az olimpiára . . .- így volt - szerencsés véletlen folytán. Ez egy CSSZBSZ társasutazás volt, amelyről egy ismerősünknek váratlan okokból le kellett mondania. Bekopogtatott hozzák július 28-án: Kinek van 3000 koronája . . .? Egy pillanat műve volt, amíg összeadtam, kivontam, osztottam, szoroztam — és másnap este már Moszkvában a Zárja szállóban aludtam. A Szovjetunióban már többször jártam, de olimpián még soha, s egyhamar nem lesz ilyesmiben részem. Moszkvában az egész világ találkozott az öt színes karika és a Misa mackók jegyében . . . Ezt a hat napot felejthetetlen hangulatban, szinte felvillanyozódva éltük át: saját magunkon tapasztaltuk, milyen óriási összefogó ereje van a sportnak - ha nem a mieink mérkőztek, akkor is szurkoltunk valakinek, vagy valamelyik csapatnak . . . — Ügy látszik, nagyon szeretsz utazni . . .- Nagyon. Szenvedélyesen. Tíz év óta minden évben igyekszem eljutni valahova. Voltam Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Ogyesszában, Lvovban, Lengyelországban, .Krakkóban, Varsóban, a lengyel, a román és a bolgár tengerparton. És természetesen közben Csehszlovákiát is keresztül-kasul utaztam. — Ezek szerint már a jövőre is van terved?- Van bizony. Egy szakszervezeti jutalom-beutaló Csehországba, a Mácha-tóhoz. A nyári terv pedig az NDK, Berlin és Drezda, mert még ott nem jártam. A távlati terv, jelenleg még csak álom: egy Földközi-tengeri körutazás... LÁNG ÉVA