Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-22 / 51-52. szám
„A világmindenség partjáról még sokszor indulnak hatalmas hordozórakéták által szállított szovjet űrhajók a messzeségbe. Minden ilyen repülés és földreszállás a szovjet nép, a haladó emberiség, az értelem és a haladás ünnepe lesz." (Szergej Pavlovié Koroljov, az első rakéta-űrrendszerek főkonstruktőre) uiLPiGminDEnsEG Nem emlékszem rá, akarlam-e űrhajós lenni. Néhány előkerült szorgalmi rajzom űrhajói, űrhajóst ábrázol, gyermeki fantáziám Gagarin űrrepülését követte. Ki tudta volna megmondani, mi is történik. miért szakítják meg a rádiók műsorukat 1961. április 12-én, hogy a hírt mindenki tudtára adják. Világűr, a Föld vonzóereje, légüres tér, az ember győzelme a természet felett . . . Nem érthettem, nem tudhattam, mit jelent, a sejtelmek csak az ismeretlen izgalmassága felé nyitottak kaput. Idén Orenburgban jártam, megmutatták a repülöakadémiát, ahol Jurij Alekszejevics Gagarin tudománya alapjait gyűjtögette. A hatalmas Gagarin-kép előtt állva — talán gyermekkori emlékeimtől — meghatódtam, nem tudtam az azóta eltelt közel húsz évre gondolni. A húsz évre, amely Valentyina Tyereskovát is adott a világnak. Repülés után állapították meg — a kísérlet eredményeként —, hogy a női szervezet az űrhajók és az űrruhák jelenlegi állapotában nem képes következménymentesen alkalmazkodni a feltételekhez. Közel tíz évvel Gagarin repülése után a másik csodálatba esett a világ. Miután a szovjet Leonov űrsétát tett, és szovjet űrhajók Hold-körüli pályán jártak legyőzve a Föld vonzóerejét, az amerikai Apollo—11 kétfőnyi legénységével 1969 júliusában leszállt a Holdon. Egy újabb név került történelmi és tudományos határkőként az emberiség tudatába: Neil Armstrong — az első ember, aki a Holdra lépett. És néhány hónappal később, októberben az első kötelékrepülés. A Szojuz—6, —7 és —1! űrhajók manővereket hajtottak végre, módosították röppályájukat, megközelítették egymást, majd ismételten eltávolodtak a szorosabb közelségből. A műveletek célja egy új helyzetmérő és irányítórendszer kipróbálása volt, hogy űrállomások építésére is alkalmas rendszerré fejleszthessék. A hetvenes éveket egy újabb, az űrkutatás másik fejezetét jelentő kísérlet nyitotta. Útjára bocsátották a Lunohod holdjáró szerkezetet, amely felvételeket készített és közvetített; a másik holdjármű, a Lunohod—16 pedig kőzetmintákat gyűjtött és hozott a Holdról a Földre. A két űrkutató-nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egye-