Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-22 / 51-52. szám

„A világmindenség partjáról még sokszor indulnak hatalmas hor­dozórakéták által szállított szov­jet űrhajók a messzeségbe. Minden ilyen repülés és földre­­szállás a szovjet nép, a haladó emberiség, az értelem és a ha­ladás ünnepe lesz." (Szergej Pavlovié Koroljov, az első rakéta-űrrendsze­­rek főkonstruktőre) uiLPiGminDEnsEG Nem emlékszem rá, akar­­lam-e űrhajós lenni. Néhány előkerült szorgalmi rajzom űr­hajói, űrhajóst ábrázol, gyer­meki fantáziám Gagarin űr­repülését követte. Ki tudta volna megmondani, mi is tör­ténik. miért szakítják meg a rádiók műsorukat 1961. április 12-én, hogy a hírt mindenki tudtára adják. Világűr, a Föld vonzóereje, légüres tér, az ember győzelme a természet felett . . . Nem érthettem, nem tudhattam, mit jelent, a sej­telmek csak az ismeretlen izgalmassága felé nyitottak kaput. Idén Orenburgban jártam, megmutatták a repülöakadé­­miát, ahol Jurij Alekszejevics Gagarin tudománya alapjait gyűjtögette. A hatalmas Ga­­garin-kép előtt állva — talán gyermekkori emlékeimtől — meghatódtam, nem tudtam az azóta eltelt közel húsz évre gondolni. A húsz évre, amely Valen­­tyina Tyereskovát is adott a világnak. Repülés után álla­pították meg — a kísérlet eredményeként —, hogy a női szervezet az űrhajók és az űr­ruhák jelenlegi állapotában nem képes következménymen­tesen alkalmazkodni a feltéte­lekhez. Közel tíz évvel Gagarin re­pülése után a másik csodálat­ba esett a világ. Miután a szovjet Leonov űrsétát tett, és szovjet űrhajók Hold-körüli pályán jártak legyőzve a Föld vonzóerejét, az amerikai Apol­lo—11 kétfőnyi legénységével 1969 júliusában leszállt a Hol­don. Egy újabb név került tör­ténelmi és tudományos határ­kőként az emberiség tudatába: Neil Armstrong — az első em­ber, aki a Holdra lépett. És néhány hónappal később, októberben az első kötelék­repülés. A Szojuz—6, —7 és —1! űrhajók manővereket hajtot­tak végre, módosították röp­­pályájukat, megközelítették egymást, majd ismételten el­távolodtak a szorosabb közel­ségből. A műveletek célja egy új helyzetmérő és irányító­­rendszer kipróbálása volt, hogy űrállomások építésére is alkalmas rendszerré fejleszt­hessék. A hetvenes éveket egy újabb, az űrkutatás másik fejezetét jelentő kísérlet nyitotta. Útjá­ra bocsátották a Lunohod holdjáró szerkezetet, amely felvételeket készített és köz­vetített; a másik holdjármű, a Lunohod—16 pedig kőzet­mintákat gyűjtött és hozott a Holdról a Földre. A két űrkutató-nagyhata­lom, a Szovjetunió és az Egye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom