Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-06 / 6. szám

EGY JÁRÁS FEJLŐDÉSE, HARMINCÖT ÉVES ÚTJA STATISZTIKAI ADATOKKAL MUTATHATÓ BE LEGINKÁBB. A STATISZTIKAI ADATOK OBJEKTlVEK,

az Összlakosságot jellemzik, az egyénit, egyszerit, a sajátosat kizárják.

AZ ÉRSEKÚJVARI (NŐVÉ ZÁMKY) JÁRÁST KÉT CSALÁD SEGÍTSÉGÉVEL PRÓBÁLJUK MEGKÖZELÍTENI, EMBERI SZAVAKBÓL KIBONTHATÓ KÉPÉT RÖVID TERJEDELEMBEN FELVÁZOLNI.

AZ EGYIK CSALÁD EGY TŐSGYÖKERES ÚJVÁRI MUNKASCSALÁD, PLICHTAÉK. A MÁSIK CSALADOT EGY MUZSLA (MU2LA) KÖRNYÉKI TANYÁRÓL, SZENTGYORGYHÁLMÁRÓL VÁLASZTOTTUK. AZ ELSŐ EMBER, AKIVEL AZ ELNÉPTELENEDŐ TANYÁN BESZÉLTÜNK, SZŰCS ENDRE VOLT.

AZ IPARVAROS ÉS A VÉGNAPJAIT ÉLŐ TANYA SZÉLSŐSÉGEI, HA NEM IS ADNAK TELJES KÉPET, DE JELLEMZŐI ENNEK A FELSZABADULÁS ÓTA ELTELT HARMINCÖT ÉVBEN OLY DINAMIKUSAN FEJLŐDŐ JÁRÁSNAK.

kérdeztem . . . vagy csak megéreztem ... A feleségem nem várt meg, meghalt. Kerékpárra kaptam és kihajtottam a temetőbe . . .

Egy katicabogár szállt az asztalra, s megült. Pedig tél van.- Másodszor is megnősültem. Még két fiunk született. Négy gyermekünk van, négy fiú: Imre, Ferenc, Péter, Tibor.

Család. Két furcsa, szeszélyes sorssal vert ember és négy gyermek, „akiknek nem szabad érezniük, hogy féltestvérek". Hogy sikerült-e? Ök tudnák megmondani.

Ferenc lengyel lányt vett feleségül, Csehországban, Liberecben élnek. Negyvenéves. Imre a szomszéd járásban, Komáromban (Komárno) él, ő folytatta volna a nemzedékről nemzedékre öröklődő asztalos szakmát, de leérettségizett, s most tervező technológus a járási iparvállalatnál. Mária, a felesége fodrász. Két gyermekük, a tizennégy éves Imre és a tízéves Angelika a komáromi Munka utcai magyar tanítási nyelvű alapiskola tanulója. Harmincöt kilométerre laknak a szülői háztól, gyakran látogatnak haza. A másik két fiú, Péter és Tibor Újvárban alapított családot. Ök mindennapos vendégek a szülői házban. Péter az Elektrosvit technológusa, felesége, Margit a magyar tanítási nyelvű iskola pedagógusa. Két lányuk van, az ötéves Ágnes és a hároméves Gabriella. Tibor szintén az Elektrosvitben dolgozik, anyagbeszerző. Magdolna, a felesége a Gyöngy étterem vezetőhelyettese. Eszter lányuk ötéves, Tamás fiuk kettő.

A Plichta család újvári tagjai gyakran találkoznak.

AZ ELEKTROSVIT

Plichta Péter és öccse, Tibor kísért végig munkahelyükön, az Elektrosvitben. Együtt látogattuk meg a gyár szakszervezeti bizottságát is.

Szapu József, a vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke: A felszabadulás óta eltelt idő alatt épült és szerveződött a vállalat a volt bőrgyár helyén. Jelenleg 4150 dolgozónk van, közülük 1940 a nő; 2100 munkás bejáró, ebből 1500 a nő.

ANTON BARTOVIC mérnök, az SZLKP járási bizottságának iparügyi titkára:

A járás ipari üzemeiben több mint ötezer nő dolgozik. Zömük az Elektrosvitben, a Teslában, a párkányi (Stúrovo) papírgyárban, a konzervgyárban. A nők kitartó és szorgos munkájának eredménye, hogy az üzemek a nehéz feltételek mellett is teljesítik a tervet, megfelelő az exportáruk minősége.

A gyárban különböző részlegeken egy, két és három műszakban dolgoznak. A nők zöme (70 %) két műszakban dolgozik, de kétszázan háromműszakos beosztásban vannak. Egyműszakos munkahelyeinken elsősorban a kisgyermekes anyákat és megromlott egészségi állapotú dolgozónőket alkalmazunk. Jelenleg kétszáz-ÁLLOMÁSOK ÉS GONDOLATOK

Újvár nevével ellentétben régi városunk . . .

Most nem is a várost nézzük, hanem a sínpályák sűrű hálóját a pályaudvaron. Hó van. Sínek, acélszalagokba rögzített utak. Hóba rajzolt grafika. Rajtja és célja, néhány perces megállója vonatoknak (intermezzo az örök mozgásban) minden állomás, a jelentős vasúti góc, az érsekújvári is.

Vonatok, utazás. Felgyorsulnak a gondolatok. Nemcsak előre, a jövő felé haladnak gyorsabban, hanem visszafelé is: a múltba, a történelembe.

Jócsik Lajos 1938-ban publikált tanulmánya szülővárosáról, egyike volt az első marxista indítású írásnak. Szlovákia akkor még nagyságában harmadik városának nehézségeit, fejlődésének szándékos lassítását fejtegette. Kerülve a megszépítést, szemléltetve a múltat és jelent, próbálta megsejteni, megsejtetni a jövőt, a jövő emberibb lehetőségeit. . . Ennek már több mint négy évtizede.

Érsekújvár, a „tranzit város", a „parasztváros" eltűnt. A városkép megváltozott. A rengeteg panelkolosszus tövében tán már nem is rekonstruálható a régi város képe. Egy-két öreg ház, régi utcák torzója és a tűhegyes tornyú templom őrködik a múlt felett. Emlegetik még Zrínyit, Vak Bottyán virtusait és Ocskay fővételének helyét is kisebb-nagyobb tétovázás után kijelölték az újonnan burkolt főtéren, A munkásmozgalomban jelentős szerepet játszó Pálenyík Ferencnek és elvtársainak emléke egyelőre jel nélkül, de a máig ér

Hősök és árulók, a történelem szélsőségei között futnak visszafelé a gondolatok. A múlt előbb emlék, majd történelem lesz.

Annak idején még itt az állomáson is cigányzenekar húzta a Rákóczi-indulót, így búcsúztatta és fogadta a vonatokat. Ez is Érsekújvár hírességei közé tartozott. A régi vasútállomás eltűnt. Helyén sokáig ideiglenes földszintes házak idézték a nagy bombázás emlékét. Majd felépült az új, formájában is a panelváros képéhez igazodván.

Sínek. Síneken vonatok.

Nem sokkal Jócsik tanulmányának megjelenése után a vonatok menetrendjei és a szállítólevelek is — sajnos - történelmet írtak . . . Vonatok, fegyverek, katonák, hadifoglyok, bevagonírozott emberek. Voltak győzelemtől részeg, kiáltozó vonatok, és voltak sebesültektől jajgató vonatok, halálvonatok és kétségbeesett, megriadt ártatlanokat otthonukból kitépő vonatok.

Már a tehervonatokat is nyugodtabban szemléljük. Bár apáink emlékeit még nem nőtték be a legendák, de megnyugtathat az a tény, hogy több mint harminc éve nem utaztatnak embereket marhavagonokban . , .

A PLICHTA CSALAD- Harmincöt éve volt. Igen, annyi, vagy tán valamivel kevesebb, amikor hazajöttem. Már nem emlékszem pontosan. Sok volt akkor a lebombázott ház. De nem is néztem akkor a házakat. Siettem. Két gyermekemhez és a feleségemhez. Tudják, a feleségemmel alig éltem együtt. Majdnem mindig katona voltam. Csehek alatt, magyarok alatt. A frontra is kétszer vittek ki.

Plichta Imre asztalosmester, ha emlékezik, mindig a háborúval, pontosabban a háború végével kezdi.

— Jöttem. Bementem az udvarunkra, és ott volt a bátyám. Rábeszélt, hogy aludjak náluk, mert hogy a feleségem mosott; hogy most biztosan nagyon fáradt, ne zavarjam. Ráálltam. Ott is reggeliztem nála. Közben összegyűlt a család, a gyerekeim, a szüleim, a feleségem szülei, csak a feleségem nem . . . tán